"Felmerülhet a kérdés, hogy merre tovább?"

Igen, ezzel a kérdéssel zárult le a horrorfilm történetét bemutató tanulmányom (mely eredetileg diplomamunkaként íródott 1998 őszén). És ezzel a kérdéssel kell folytatnom több, mint 10 év elteltével.

  Olyan évtized volt ez, amiben sokminden történt, egy új generáció nőtt fel, az internet térhódításával (és ennek segítségével a filmekhez való szinte korlátlan hozzájutással) rengeteg film elérhetővé vált - sokszor olyan alkotások is, amelyekhez a hozzáférés úgyszolván lehetetlen volt a "vhs kazikat kaptam külföldről" beszerzéstechnikán keresztül. Sokan meg tudnak nézni olyasmiket is, amikről korábban még csak nem is hallottak, esetleg e tanulmányban olvastak róla először. Másrészt új filmnézési szokások terjedtek el (a VHS már halott, most a DVD (és már jön a nagyfelbontású (HD) Blu-ray) hódít, és természetesen kisebb méretbe kódolva (DivX, mp4) letölthetem szinte korlátlan mennyiségben válogatva az internetről is a filmeket), újfajta filmek készületek és sok film átértékelődött.



A két legfontosabb esemény - szerintem - a filmes erőszak legalizálása volt az elmúlt évtizedben. A tv-híradókban, de a moziban is olyan kemény szinten mutatnak be véres eseményeket, katasztrófákat, hogy a pár évtizeddel előbb készült filmeken már nevetnek csak a mostani tizen-huszonéves filmnézők. Deep Red (1975) ?, Mondo Cane (1963) ?, Suspiria (1976) ?. Már aki hallott róluk egyáltalán: mert "régi" filmek, nevetségesek. Ha manapság (2009-et írunk most) egy film nem éri el a Fűrész [Saw,2004.] vagy valamelyik folytatása (már a 6.-nál járunk!) brutalitását, nincs tele csinos tinikkel, az már nem is számít horrorfilmnek - a mai fiatalok körében...

A másik fontos mozzanata az évtizednek a CGI (computer generated graphic = számítógépes grafika) széleskörű és olcsó elterjedése. Már nincs (illetve: alig) van szükség hagyományos, maszkos, művéres megoldásokra. A számítógépes effektusok megoldanak mindent. A nagy kérdés, hogy mennyire öncélúan és mennyire sekélyesen. Mondhatja a mai olvasó: miért ilyen régimódi az írója ezeknek a mondatoknak?! Kie ez az önjelölt alak, aki ezekről az "idejétmúlt borzalmakról" ír? Miért nem halad a korral? Részben igaza is van, de másrészt pedig meglátjuk, mit is takar ez a "haladás"...

Ahogy a múlt század hetvenes éveinek végén egy újfajta kamera-technika vonult be a filmkésztítők eszköztárába (steadycam), úgy az új évezred is egy hasonlóan forradalmi kamera-technikával indult ("bullet time”- lsd. pl. Mátrix (1999)).

Mi történt az ezredforduló óta?


  A klasszikus horrorfigurákból jónéhány újra megjelent a vásznon: A Múmia [The Mummy,1999.] és folytatásai: A Múmia 2 - A múmia visszatér [The Mummy Returns,2001.]; A Múmia 3 - A Sárkánycsászár sírja [The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor,2008.] ismét a Universal stúdiónál kel életre, de a horroreffektek ellenére nem elsősorban horrorfilmként, mint 70 évvel ezelőtt, hanem látványos és izgalmas kalandfilmként, amely humorba csomagolt horrorjeleneteket is tartalmaz. Ezáltal kiszélesíti e mozikra jegyet váltók táborát: szélesebb közönségigényt is kielégít. E nagyköltségvetésű filmek sikerére játszott rá a A múmia átka [The Fallen Ones,2005.], amelyben szintén a kiindulópont egy sivatag közepén talált mumifikálódott holttest...

  A horror reneszánszát éli: durva, véres, mozgalmas, sok effektet tartalmazó filmek készülnek. A megcélzott közönségcsoport főleg a tizen-huszonéves fiatalok. Igy a szereplők is a legtöbbször e korosztályból kerülnek ki. (Eddig) három részes sorozattá nőtte ki magát a Végső állomás [Final destination 1; 2; 3, 2000.,2003,2006.]. A fiatalok között arat a halál: felrobban egy vakációzó fiatalokkal felszállni készülő repülőgép, páran - különböző okok miatt - lemaradnak róla, ők megússzák. De vajon meddig? Mikor talál rájuk a halál? Mindhárom filmben szép, igen kreatív halálnemekkel találkozhatunk, sok suspense-zel megelőlegezve a bekövetkeztüket. Az ébredező tinédzser szexualitás örök horrortéma. Több film is megfogalmazta ebben az évtizedben is az erről szóló félelmeket. A Ragadozó csajok , 2004.] valóban ragadoznak: talán nem is ember lányok tesznek el láb alól sok korukbéli fiút, akik szintén a szüzességüket akarták elveszíteni. A Mély harapásban 2007.] a fiúk egyik rémálma válik valóra: a puha-forró-nedves női punci harapós is (vagina dentata)! Ehhez hasonló film a japán Szexparazita - avagy a gyilkos punci [Kiseichuu: kiraa pusshii, 2004.]. Mágikus erők bukkannak fel a Sarah beavatásában [The Initiation of Sarah, 2006.].

  Komolyabb filmeket készít M. Night Shyamalan. Különös halottlátó-thriller a Hatodik érzék [Sixth sense, 1999.]., majd idegen lények támadása adja a keretet a Jelekhez [Signs, 2002.]; egy régi, biztonságos, elszigetelt élet megmaradásának lehetősége pedig a A faluban [The Village, 2004]. Szintén igényes, varázslatokkal játszó film volt, merész (és nagyszerű!) véggel a Titkok kulcsa [The Skeleton Key, 2005.].

  Ideglelés [The Blair Witch Project,1999.] címmel pár fiatal egy áldokumentumfilmet készített, melyben egy környékbeli legendának erednek utána. Végig kézikamerával rögzítik az eseményeket és egyre beljebb hatolnaka sötét erdőbe, megfejteni a boszorkány titkát. A pár tízezer dollárból készült film milliókat hozott készítőinek, furfangos - akkor még újdonságnak ható - internetes kampányával.



  A filmes durva erőszak legalizálásában sokat sgített a Fűrész -széria [Saw, 2004.]., melyben egy megháborodott szadista sorozatgyilkos áldozatait megszállottan az élet értékére akarja megtanítani úgy, hogy erkölcsileg szilárd embereket rabol el, és hátborzongató játékra kényszeríti őket, melynek tétje a saját életük. Az áldozatok mindegyikének képtelen döntési helyzetekkel szembesülve kell megküzdenie azért, hogy visszanyerje életét, vagy ellenkező esetben belehaljon a próbálkozásokba... A film sorozattá nőtte ki magát, az első rész újdonságát elveszítve önálló vér-trancsírpartiba fordult. Hasonló durvulás volt a Hotel [Hostel, 2005.] is, ebből is készült folytatás. A Pozsonyban játszódó filmet a szlovák kormány - túristariasztó országimázs keltésére hivatkozva - betiltotta. Ezeket a filmeket "torture porn" néven is nevezik, mert az öncélú erőszak a szexxel keveredve sajátos "pornó atmoszférát" alkot.
A keményebb horrorvilág a mesékbe, a fantasy-kbe is beszivárgott: a kedélyes gyerekmesének induló Harry Potter sorozat (193) a harmadik részével - Harry Potter és az Azkabani fogoly [Harry Potter and the Prisoner of Azkaban, 2003.] Alfonso Cuarón rendezésében kemény, sötét és rémísztő világot idézett meg, amely a mai napig tart a szériában. Ugyancsak - részben - az ő közreműködésével készült el az évtized legfontosabb horrorisztikus fantasy filmje, A Faun labirintusa [El laberinto del fauno / Pan's Labyrinth, 2006.]. A legszebb Grimm-meséket idéző zord és kegyetlen valóság áll szemben a kislány által kitalált (?) szebb világgal, ahová utazása tart. A film rendezője sem ismeretlen: Guillermo del Toro, aki sok-sok évvel ezelőtt a Cronos-t (1993) rendezte, majd a Mimic - A Júdás faj [Mimic, 1997.] és a már említett Penge-sorozat második részét [Blade 2, 2002.] készítette el.

A gyerekkép is változott az új évezredre: a valóságban is többször megtörténik, hogy a középiskolákban elszabadul a terror: egy-egy emberke ámokfutásba kezd, pisztollyal, késsel lemészárolja a fél osztályt, majd a legtöbbször magukkal is végeznek. Az elkövetőket már nem kötik gúzsba Ördögűző-szerű démonok, nem vezérli őket a természetfeletti. Csak saját sérelmeik, frusztrációik, kielégületlenségük. Gátlástalanok, erőszakosak, unatkoznak. Larry Clark (Kölykök, [Kids, 1995.]), Gregg Araki (Elátkozott generáció, Út a pokolba, [Doom generation; Nowhere, 1995; 1997.]) filmjeiben láthattuk már ezt a "elátkozott generációt". A vidéki nyaralás, távol a "biztonságos ?" városoktól, a nyugodt, idilli környezet már régebben is rejtett veszélyeket, de ezek az újfajta fiatal galerik erőteljes, kiszolgáltatott, nyers terrorhelyzetet generálnak: Eden Lake (2008); Öten voltak

  Franciaországban az eddigi elszórt horrorfilmgyártás (főleg Jean Rollin) mellett kivirágzott egy kis költségvetésű technikát alkalmazó, de hatásában maximálisat nyújtó filmkészítés. Mélyen az erdőben - öt fiatal színész felkérést kap, hogy adják elő a mesebeli Piroska történetét egy különc, gazdag arisztokrata és árva unokája előtt. A fiatalok készségesen ráállnak a dologra, mivel úgy vélik, a tetemes fizetség és a kényelmes ágyak kellemes változatosságot jelentenek majd a hétköznapi turnékhoz képest... De a valóság persze egész más lesz... [Promenons-nous dans les bois / Deep in the woods, 2000.]. Alexandre Aja Magasfeszültség [Haute tension, 2003]. címen izgalmas sorozatgyilkosos filmet készített nagyon jó végkifejlettel. Julien Maury és Alexandre Bustillo szerzőpáros A betolakodó [Á l'intérieur / Inside 2007.] címmel készített egy rettenetet, amiben egy várandós nő nem mindennapi magzatot hordoz, akire más is pályázik egy nagy ollóval... (Egy hasonló témájú film már majd 20 éve készült franciahonban: Baby Blood (Alain Robak, 1989.). Az alapvetés a Psycho és Texasi láncfűrészes... keveréke, de egyedi módon: Frontier [Frontie`re(s) / Frontier, 2007.]. A Mártírok [Martyrs, 2005.] szintén durva film lett: szörnyű bűntényre derül fény a hetvenes évek elején: egy kiskamasz lányt ismeretlen tettesek hosszú időn keresztül egy pincében tartottak fogva lebilincselve. A börtönéből szerencsésen kiszabaduló Lucie-t folyamatosan bántalmazták és kínozták, de semmi más részletről nem tud beszámolni. A gyermekklinikán, ahová viszik, barátságot köt egy másik ápolttal, Annával. Tizenöt évvel később a két lányt még mindig egymás oldalán találjuk - és Lucie továbbra is nagyon súlyos állapotban van... Azt, hogy a franciák is tudnak durvulni, már a Magasfeszültség és A betolakodó című horrorfilmekben tapasztalhattuk. A Mártírok című brutália, Pascal Laugier második nagyjátékfilmje az utóbbival mutat hasonlóságot. Pascal Laugier író-rendező munkáját a fent említett A betolakodóval nemcsak a naturalistán bemutatott leplezetlen brutalitás rokonítja, hanem az is, hogy szinte végig egyetlen helyszínen, egy házon belül történnek benne a borzalmas események. A Mártíroknak ezenkívül az elsőfilmes Alexandre Bustillo és Julien Maury alkotásához hasonlóan az a titka, hogy a kegyetlenség és a kegyetlenkedés a szabályos horrorfilmekétől eltérő, más kontextusban, egy filmdráma közegébe helyezve még durvábban hat. Laugier műve elejétől a végéig egészen rapszodikusan változtatja műfaját ( és alműfaját ): thrillerbe csavarodó, súlyos drámaként nyit, majd horrorként ( rémfilmként ) folytatja. Később egy Dugj meg! [Baise-moi, 2000.]-féle csajos ámokfutás lesz belőle (csak szigorúan szex nélkül); ezután ismét horrorba, ám ezúttal testhorrorba, majd tortúrafilmbe fordul, hogy végül tudományos-fantasztikus disztópiaként záruljon.

  A legendás olasz horrorfilmgyártás meghalt, igaz pár film még készül. Dario Argento az Álmatlansággal [Non ho sonno /Sleepless, 2001.] a giallók világába megy vissza, korrekt, de nem elégséges módon. Az évtized végére pedig befejezte a Három anya trilógiáját (Suspiria, 1976 - Inferno, 1980 - Mother of Tears, 2007.). A trilógia harmadik filmje Rómában játszódik és a főszereplője saját lánya, Asia Argento. A zenét ezúttal is Claudio Simonetti (Goblin) szolgáltatja.
  Az évtized végén Pupi Avati is rendezett egy említésre méltó filmet: A rejtekhely [Il Nascondiglio, 2007.] Miután férje öngyilkos lett, Lei-t (Laura Morante) különös hangok kínozták, ezért tizenöt évet töltött egy rehabilitációs központban. Mikor végre felépül, ismét vendéglőt akar nyitni, hogy új életet kezdjen, és a régit feledje. Az érzékeny asszony azonban kénytelen rádöbbenni, hogy a kiszemelt háznak vannak már lakói - 1957 telén három nő lelte itt halálát rejtélyes körülmények között. Lei a végére akar járni az ötven évvel ezelőtti tragédiának...


És nálunk?
Magyarországon továbbra sincs igazi horrorfilmgyártás, de pár alkotásról illik megemlékezni. A Cruel World Team 2004-ben feloszlott (igaz 2008-ban készítettek egy filmet, de nem CWT-ként). Utolsó horrorfilmjük a Hasfalmetszők (1999) volt, melyben bérgyilkosok, zombik és véres efffektek szórakoztattak. Lóránt Demeter forgat ilyen tárgyú filmeket: Piknik (2000); A játék (2001); a szürrealista Urine (2003); Royal Flush (2004), melyben egy fiatal srác egy panellakásban él, monoton életét egy képzeletbeli játékosokkal lejátszott kártyaparti szakítja meg. Minden körnek tétje van, méghozzá kegyetlen, fájdalmas tétje. Egy ökölcsapással kezdenek, de pár kör után előkerül a kalapács, szög, kés és a végén egy fúrógép. A gyönyörű fekete-fehér film operatőre Bernáth Zsolt (ex-CWT) volt. Schilling Árpád a NeXXt - Frau Plastic Chicken Show-ban a világ egyik legnépszerűbb tévés személyisége és formabontó műsorának soros adása az erőszak természetéről lebbenti le a fátylat. Frau Plastic Chicken (Udvaros Dorottya) élő műsorban kívánja kigyomlálni az emberben rejlő gonoszt, ezért vendégként a hatvanas évek regényes lázadóját, az azóta jó útra tért Kicsi Alex-et kéri fel, hogy segítsen feltérképezni az egyenes adásban letartóztatott, modern kori sorozatgyilkos (Rex Madison- Bodó Viktor) lélekrajzát... Pálfi György Taxidermia (2006) néven elkövetett munkája jó adag nyomasztó, groteszk és horrorisztikus jelenetet tartalmaz, mely a mai magyar filmgyártás nemzetközi szintű, merész filmalkotása. Antal Nimród első nagyfilmje a Kontroll (2004) pedig egyfajta magyar-metró-pszichothriller volt. Második filmje pedig már igazi horrrofilm - Az elhagyott szoba [Vacancy, 2006.], - de ezt már Amerikában forgatta.

  Ázsiában rengeteg jó film készül. Hong-Kong 1997-ben visszakerült kínához, de a filmgyártásuk ma is él.

Erős, érdekes filmes ipar bontakozott ki (dél) Koreában. Je-woon Kim A két nővérben [Janghwa, Hongryeon, 2003.] párszereplős, elhagyott házas véres kamarahorrort készített, Park Chan-wook a
A bosszú urával [Sympathy for Mr.Vengeance, 2002.] indult el a thrillerek világában, maely trilógiává érett kezei között (Oldboy (2003); A bosszú asszonya [Sympathy for Lady Vengeance, 2005.]) majd a Szomjúságban [Bakjwi / Thirst, 2009.] egy vámpírrá változó pap történetét meséli el. Bong Joon-ho A halál jelében [Memories of Murder, 2003.] az ország első ismert sorozatgyilkosának történetét dolgozta fel, a rendező következő filmje pedig a A Gazdatest [Gwoemul / The Host, 2006.] volt. Woo-cheolLee Csellójában [Chello hongmijoo ilga salinsagan, 2005.] a természetfelettivel kell megküzdenie egy balesetet átélt zenetanárnőnek. Az üldöző [Chugyeogja / The Chaser, 2008.] egy perverz sorozatgyilkos történetét meséli el, aki fiatal lányokat "tesz tönkre" egy vésővel és egy kalapáccsal. Görbe tükör ez a film a társadalom részére: mindenki valójában más, mint, aminek mutatja magát - a strici valójában a legtökösebb (ex)zsaru, a főszereplőnőről - Mi-jin Kim (Yeong-hie Seo alakításában)- kiderül, saját futtatója sem ismeri... Feszült, erős film!

  Japánban Takashi Miike filmjei, mint a Kihallgatás [Audition, 1999.] vagy az Ichi, a gyilkos [Ichi the Killer, 2003.] brutális jakuzahorrorja sokkolták a nagyérdeműt. Noboru Iguchi filmeji brutálisan sokkolóak: A macskaszemű fiú [Nekome kozô/ Cat-eyes boy, 2006.] rosszfiúkat levadászó címszereplője, vagy a The Machine Girl (2008) rettenete is vérfürdő... következő filmjében - Robo-Geisha (2009)- ismét határtalan kreativitásról tesz tanúbizonyságot. Hideo Nakata filmjében egy rejtélyes videokazetta megnézése után elhaláloznak aszereplők...A kör [Ringu, 1998.] nagy siker lett, folytatása is készült. Nakata további filmjeiben is hű marad a műfajhoz. Dark Water - Sötét víz [Honogurai mizu no soko kara, 2002.]; Ringu 2 (2005); Kísértetjárás [Kaidan, 2007.]. Joji Iida Spiráljában [Rasen, 1998.] egy boncoláskor talált rejtélyes üzenet után nyomoznak. Koji Shiraishi Groteszk [Grotesque, 2009.]-jében a Fűrész-szériát megszégyenítő torture-porn-t hozott létre, teljesen kendőzetlenül.



  Az évtized végén újra hódít a térhatású mozi (3-D). Mesefilmek, kalandfilmek készülnek így (194), de Hollywood rákapott a horrorra is. A nyolcvanas években volt utoljára ilyen felfutása, akkor több horrorfilm is készült ilyen technikával (Péntek 13 - 3.része (1982), Amityville 3-D (1983), Cápa 3-D (1983)). A Véres Valentin (My Bloody Valentine - 3D, 2009). egy eredetileg 1981-ben készült amerikai slasher film újrája. A Végső állomás újabb (4.) része [Final Destination, 2009.] is térhatású lesz. Alexandre Aja pedig amerikában a Piranhát [Piranha 3-D, 2010.] készíti el, szintén három dimenzióban. E filmek kiaknázzák a térhatású látványban rejlő ijesztgetős lehetőségeket.

- folyt.köv. - majd talán jó tíz év múlva!
(frissítve: 2010.09.)


felhasznált források: - www.geekz.blog.hu, www.imdb.com, www.filmvilag.hu, Wikipedia, ...

[<--- előzmény] [kezdőlapra] [folytatás--->]