4.1. A Universal stúdió horrorfilmjei, 1931-36 (77)

 1931-ben két filmet is bemutatott a Universal stúdió: az év elején a Drakulát [Dracula,1931.], és még ugyanebben az évben a Frankensteint. A két film sikere indította el a harmincas évek elején az új horrorfilm hullámot az Egyesült Államokban. Mindkét film hangosfilm volt már, de még fekete-fehér. A Frankensteint tartja a szakirodalom az első igazi horrorfilmnek, a műfaj első önálló alkotásának. A két film sikere két színészt is elindított karrierjük felé: Lugosi Bélát és Boris Karloff-ot.

Lugosi - eredeti nevén Blaskó Béla - magyar származású színész. 1883-ban született az erdélyi Lugoson. Már 1901-ben vidéken színpadi színész volt. 1912-től 1919-ig volt a Nemzeti színház művésze. Olt Arisztid néven már 1916-tól filmezett. (78) A Tanácsköztársaság idején vállalt aktív részvételéért először Bécsbe, Berlinbe, majd 1921-ben az USA-ba költözött és Hollywoodban telepedett le. A húszas évek végétől játszotta a Drakula főszerepét a New York-i Broadway-on. (79)

Ha manapság megnézzük az eredeti Drakulát, azt tapasztaljuk, hogy ma már nem hat olyan horrorisztikusnak, mint a maga korában.
A horrorjelenetek teljesen minimalizáltak; a film igen lassú, pedáns, szelíd és megnyerő. Akárcsak Lugosi a vérszívó gróf szerepében - megnyerő és delejes tekintetű. A szép operatőri munka a német Karl Freund-ot dícséri.
A filmet Tod Browning rendezte. Ugyanabban a díszletben még egyszer elkészült a híres vámpírfilm. A spanyol változatot George Melford rendezte, a gróf szerepében Carlos Villarias szerepelt (80). A másik igen nagy siker James Whale Frankenstein-je [Frankenstein,1931.] volt. Jack Pierce szörnymaszkja máig ismert, legendás ábrázolása lett a rémnek. Boris Karloff-ból pedig sztárt csinált. Mary Shelley regényének feldolgozása mellett Whale további rémfilmeket készített. Az öreg sötét ház [The Old Dark House,1932.] volt a következő munkája, szintén Karloff főszereplésével. Majd Claude Rains-szel feldolgozta H.G. Wells regényét, A láthatatlan embert [The invisible man,1933.]. A film trükkjei még mai szemmel nézve is elragadóak: tökéletesek.

A Frankenstein sikerén felbuzdulva a stúdió elhatározta, hogy folytatást készít: Whale megrendezte a Frankenstein menyasszonyát [The Bride of Frankenstein,1935.]. A szörnyeteg "feleségét" Elsa Lanchester keltette életre. A Drakulának is megszületett a párdarabja, a Drakula leánya [Dracula's daughter,1936.] (81) . A filmek producere a stúdió alapítójának fia, Carl Laemmle Jr. volt.

Az Universal sikereinek köszönhetően folytatta diadalmenetét: Lugosi Béla minden felkínált szerepet elvállalt, rengeteg filmben szerepelt, de a nézők legtöbbjének csak Drakula maradt, hiába játszott el különféle szerepeket, mint például a Morgue utcai gyilkosságban [Murders in the Rue Morgue,1932.] egy őrült tudóst; vagy a pszichológust a Fekete macskában [The Black cat,1934.].

Hollywood többi nagy stúdiója is ráharapott a horrorra. Az MGM Rouben Mamoulian rendezőt bízta meg, hogy készítse el Stevenson Dr.Jekyll-jének hangosfilmes adaptációját. A Dr.Jekyll és Mr.Hyde [Dr.Jekyll and Mr.Hyde,1931.] szintén nagy sikert aratott, Fredric March pedig megkapta következő évben a legjobb férfiszínésznek járó Oscar-díjat.
A németországból Amerikába kivándorolt színészek, operatőrök, rendezők többsége folytatta filmes tevékenységét az Újvilágba érkezve is. Karl Freund operatőr két filmet is rendezett, az Universal-nál Boris Karloff másik leghíresebb és legismertebb alalkítását, a Múmiát [The Mummy,1932.] (82) , és az MGM-nél a szintén emigráns Peter Lorre főszereplésével készült Őrült szerelem-et [Mad Love,1935.]. A Múmia [The Mummy,1932.] nem az első múmiafilm a film történetében, de jelentőségében az első igazi, emlékezetes ilyen jellegű alkotás (83) . Lassan, szinte időtlenül mozog előre a cselekmény a filmben. Karloff a Fu-Manchu álarcában [The Mask of Fu-Manchu,1932.] a rejtéjes kínai tudóst is eljátszotta.

Szintén az MGM-nél dolgozott Tod Browning. Nemcsak a klasszikus Drakulát forgatta le náluk, hanem többi filmjeit is. Még ma is hátborzongatóan hat klasszikus cirkuszi törpék, torzszülöttek között játszódó kegyetlen végkifejletű szerelmi története, a Torzszülöttek [Freaks,1932.]. A film nem vált sikerfilmmé, a hatása olyan rendkívüli lett, hogy harminc évre betiltották, és a rendezőtől is elfordul a stúdió és a közönség is. Ezután már csak három filmet tudott készíteni (84) .
Ezek közül az egyikben ismét vámpírt alakíttat Lugosival, a Vámpír jele [Mark of the vampire,1935] egy korábbi némafilmjének újraforgatása volt (85).

A Paramount stúdióban H.G. Wells Dr.Moreau szigete c. könyve nyomán készült el az Elveszett lelkek szigete [Island of lost souls,1932.], melyben Charles Laughton játszotta a titokzatos, megbomlott elméjű orvost. A rémfilmekre kiéhezett hálás közönség újabb filmeket követelt, a stúdió folytatta sikereinek sorozatát a Gyilkosok az állatkertbennel [Murders in the zoo,1933].

Egy tízes évekbeli megjelenését leszámítva, újból feltűnt a színen a farkasember. A London farkasembere [The Werewolf of London,1935.] és
A Farkasember [The Wolf man,1941.] c. filmekben. A második, híresebbik filmben tűnt fel Lon Chaney fia, ifj. Lon Chaney. Folytatta apja szerepkörét, de sohasem tudott vetélkedni vele. Mindig megmaradt másodvonalbeli színésznek.

Lugosi is új területekre evezett a horrorfilmek területén: újfajta horrorfigura lépett általa színre, a zombi. A történet aktualitását egy pár éve megjelent Haitiról szóló írás, W.B. Seabrook The Magic island (1929) című könyve adta (86) .
Az első zombifilm a Fehér zombi [White zombie,1932.] lett. Itt még szó sem volt hústépésről és húsevésről; a tény, hogy valaki feltámadhat, és jár-kel a filmben, az egzotikus háttér, épp elég volt a korabeli nézőknek.

Lugosi és Karloff vetélytársaknak tekintették egymást. Három film erejéig viszont összeálltak. A legjobb és a legsikeresebb Edgar G. Ulmer Fekete macska [The Black cat,1934.] feldolgozása lett, Poe novellájából. (87) A magyar származású Michael Curtiz - Kertész Mihály - a Warner Bros. stúdiónak X Doktor címen készített egy rejtélyes filmet [Doctor X,1931.], mely eredetileg már színesben lett bemutatva. A filmben egy teliholdkor akcióba lépő sorozatgyilkos után folyik a hajsza, aki megskalpolja és kannibalizálja az áldozatait. Fay Wray, Lionell Atwill a korszak több horrorfilmjében is szerepeltek. A német Panoptikum volt az alapja a Viaszmúzeum rejtélyének [Mystery of the wax museum,1933.].

Az RKO stúdió két évvel később szabadította rá a nézőkre a máig is az egyik leghíresebb szörnyeteg - King Kong, [King Kong,1933.]az óriásmajom kalandjait. A rendező - Ernest B.Schoedsack - Meriam C.Cooper-rel együttműködve készítette el a filmmonstrumot. Edgar Wallace (88) írta a forgatókönyvet, a kor híres női főszereplője, Fay Wray játszotta az elrabolt lányt. A kockáról-kockára történő trükkfelvételeket (stop-motion) Willis H. O'Brian készítette. A rendező eredetileg etnográfiai dokumentumfilmeket készített (89) , majd egy évvel a King Kong előtt készítette el a Legveszélyesebb játékot [The most dangerous game,1932.].

A harmincas évek eleje egyben a hangosfilm diadalútjának kezdete is volt (90) . Sok - a némafilmkorszakban sikert aratott filmet - újraforgattak, ill. hangossá tették. Ezért vágta újra a Universal Az Operaház fantomját, ill. készítette el a Dr.Jekyll hangos változatát. Roland West A denevér suttogása [The Bat whispers,1930.], vagy húszas évekbeli klasszikusok újraforgatása, mint a The Cat creeps (1930), A Gorilla (1930), vagy akár a Szentségtelen hármak [The Unholy three,1930.] készült így el.

Az első amerikai horrorfilmciklusnak egy 1934-ben bekövetkezett változás vetett véget. Életbe lépett a Gyártási Szabályzat, ami jelentősen korlátozta a készíthető filmet. William Hays vezetésével már 1930-ban összeírták a betiltott és engedélyezett filmek listáját, de igazából csak négy év múlva kötelezték a stúdiókat a Szabályzatban előírtak betartására. Maximalizálták a mutatható csók hosszát, az erőszakot és a szexet pedig teljesen elvetette. Ilyen megfontolások alapján kellett pl. a Drakula lányából magát Drakulát kivágni, Lugosinak pedig még fizetett is a Universal, hogy ne szerepeljen a filmben. Az MGM - a Torzszülöttek rossz fogadtatása miatt is - vonakodott munkát adni Browningnak, a többi stúdió is egyre-másra állította le rémfilmjeinek gyártását, ill. átértékelve a helyzetet kevesebb direkt hatású horrort készített.
Magyar Bálint az amerikai film történetéről írott könyvében (91) írta e filmekről, hogy "a gazdasági válság racionális tényezői a megrettent, tájékozatlan ember képzeletében irracionalitásként jelentek meg, és rémalakok személyesítették meg azokat."

Európában ezzel párhuzamosan elsorvadt a horrorfilmkészítés, - a filmes szakemberek, színészek Amerikába vándorlása miatt - majd csak az ötvenes évek második felétől éledt fel ismét. Azért készült néhány nagyon fontos film. Bram Stoker klasszikus vámpírregénye mellett Carl T. Dreyer dán filmrendező német produkcióban filmre vitte a másik legfontosabb, legismertebb vámpírnovellát, a Carmillát (92). A Vámpír [Vampyr,1931.] a német expresszionalista stílust idézte fel, félig hangos, félig némafilmként; a film leghíresebb jelenetében a főszereplő álmában saját temetését látja. Németországban ismételten Brigitte Helm-mel a főszerepben Richard Oswald hangos változatot forgatott az Alraune-ból [Alraune,1930.]. Fritz Lang pedig elkészítette a nagyszerű "M"-et, és 1933-ban a Dr. Mabuse végrendeletét, Arthur Robison a Prágai diák harmadik feldolgozását [Der Student von Prag,1936.]. Frank Wisbar (93) német produkciója volt a Faehrmann Maria, 1939-ben. Ez egy skandináv kísértettörténet megfilmesítése volt.

Julian Duvivier cseh-francia kooprodukcióban támasztotta fel a Gólemet. [Golem - Legend of Prague,1936.].

Angliában Michael Balcon produceri felügyelete alatt a második feldolgozása készült el a Sátán kutyájának [The Hound of the Baskervilles,1932.] (94) újabb adaptációja. Boris Karloff is készített Angliában egy filmet, a Vérszívót-t [The Ghoul,1933.]. Az évtized közepétől a végéig Alfred Hitchcock korai kémfilmjei és thrillerje, többek közötti - A férfi, aki túl sokat tudott [The man who knew too much,1934.]; a 39 lépcsőfok [The 39 steps,1935.]; a Fiatal és ártatlan [Young and innocent,1937.]; a Londoni randevú [The Lady vanishes,1938.] - uralták az angol mozikat. Szabotázs [Sabotage,1936.] című filmjében tabut sértett, hagyott egy ártatlan gyermeket felrobbanni. Az évtized végén született egy angol remekmű, a nálunk Emberi szörnyeteg címmel bemutatott [Dark eyes of London / The Human monster,1939.] Lugosi-val a főszerepben.

1933-ban Hitler uralomra jutott. Ettől kezdve lényegében megszűnt az európai rémfilmkészítés. A filmbéli szörnyetegek helyét a valódiak vették ét.
A rendezők, operatőrök, színészek külföldre - főleg Amerikába emigráltak.

Egy ország akadt csak, ahol önálló horrorfilmkészítés kezdődött - Mexikó - 1933-ban Ramón Peon A Szellem [La Llorona,1933.] című filmjével.

4.2. Az USA "második horrorciklusa", a horrorfilm hanyatlásának kezdete
Val Lewton és az RKO filmstúdió

A harmincas évek első felében elkészültek az amerikai horrorfilm első igazi klasszikusai, az évtized végére már számtalan variációban és folytatásban tértek vissza. Drakula a Drakula lányában, Frankenstein a Frankenstein menyasszonyában és a Frankenstein fiában [Son of Frankenstein,1939.]. Victor Halperin is folytatta zombifilmjét, a Fehér zombit a Zombik lázadásával [Revolt of the zombies,1936.] 95 . A Múmia fiaiban [Mummy's boys,1936.] az RKO cég is próbálkozott a múmia témával.

Pár kivételtől eltekintve a negyvenes években a horrorfilmek csillaga hanyatlásnak indult. Az évtized második felétől egészen az ötvenes évek közepéig az amerikai horrorfilm mélypontját élte meg.

Mindjárt az évtized elején sikerek születtek, A Farkasember [The Wolfman,1941.] az ifjú Lon Chaney-nel - aki apja nyomdokain haladt, bár kevesebb tehetséggel és sikerrel - és Ingrid Bergman főszereplésével Victor Fleming rendező Ördög az emberben [Dr.Jekyll and Mr.Hyde,1941.] című filmje. Az évtized közepén szintén az MGM viszi filmre Oscar Wilde Dorian Gray arcképét [The Picture of Dorian Gray,1945.]. A film Oscar díjat is kapott. Nelson Eddy Az Operaház fantomjaként lépett a filmvászonra [The Phantom of the Opera,1942.].

A cenzúra is engedékenyebb lett, a harmincas évek végétől ismét elkezdett a rémfilm csillaga felfelé ívelni, de már sohasem ívelt olyan magasra, mint az évtized első felében volt.

Az amerikai horrorfilmek történetében jelentős szerepett játszott egy 1904 májusában Jaltán született producer. Vladimir Leventon néven látta meg a napvilágot. 1909-ben anyjával kivándoroltak az Egyesült Államokba. Ekkor "amerikanizálták" a nevét Val Lewtonra. Fiatalemberként írással foglalkozott - versek, újságírás, sci-fi - minden, amit el tudott adni. Később David O. Selznick - a híres producer - körül forgolódott, dolgozott a filmjeiben.

1942-ben az RKO filmstúdió horrorszekciójának az élére nevezték ki. A pénzügyi bonyodalmakkal küzdő stúdió elhatározta, hogy folytatja a Universal stúdió által elkezdett utat: olcsó, B-kategóriás (96) horrorfilmeket fognak készíteni, hogy megmentsék a stúdiót.

Először címet választottak, azt rekrámozták, majd elkészítették hozzá a filmet is: a filmeknek rövidnek (75 perc alattinak) kellett lennie, nagyon kis költségvetésből elkészülnie. Így a filmeket egy dupla előadáson (double-bill feature) fel lehetett használni az előadás egyik darabjaként (97) . A kisköltségvetés megengedte Lewtonnak, hogy szabad kezet kapjon mind a téma kiválasztásában, mind a kidolgozásban. 1942-től 46-ig tizenegy filmet készített.

Az első a Macskaember [Cat people,1942.] volt. A film főszereplőnője (Simone Simon), a szép, szerb születésű divatmodell azt hiszi magáról, hogy egy ősi átoktól szenved: valahányszor felidegesítik, egy párduccá változik és öl. Amikor egymásba szeretnek egy férfival (Kent Smith), a férfi a nő problémáját csak képzeltnek gondolja; így Dr.Judd (Tom Conway) pszichiáter segítségét kéri, hogy gyógyítsa meg a szerelmét. Könnyebb mondani, mint megtenni... 130.000 dollárból készült el a produkció. Az első film volt, amelyikben a szörnyeteg nem jelenik meg, csak fenyegetésként alkalmazzák.. Két évvel később folytatása is született a filmnek, a Macskaember átka [Curse of the Cat people,1944.]. 1982-ben újabb feldolgozása készült a filmnek Nastassia Kinski és Malcolm McDowell főszereplésével. A híres úszómedence jelenetet az X-akták című televíziós sorozatban is felhasználták (98) . A filmet, akárcsak a következő Lewton produkciót, Jacques Tourneur rendezte. Apja - Maurice Tourneur - a húszas években a fiatal Jacques-kal vándorolt ki Franciaországból az USA-ba, mint rendező és színész. Apja mellett tanulta ki a filmkészítés rejtelmeit.
A harmincas évek közepétől a hatvanas évekig rendezett. Ő készítette el az egyik első modern horrort, a Démon átkát [Curse of the demon,1957.].

Egy mára már szintén klasszissá vált filmet készített a Macskaember után: a Zombival sétáltam-ot [I Walked with a Zombie,1943.]. Itt vudu szertartással és a zombizmussal találkozhatott a néző.

Jacques Tourneur mellett Mark Robson, és Robert Wise is rendezett. Wise a Macskaember átka, és a Hullarabló [The body snatcher,1945.] mellett később is készített néhány erőteljes alkotást: a mozivászon egyik legjobb kísértettörténetét, The Haunting (1963), az Az Androméda-törzs-et [The Andromeda-strain,1970.], és a lélekvándorlási témájú Audrey Rose-t [Audrey Rose,1977.]

A természetfölötti, az elmegyógyintézet, mint filmtéma mellett újdonságként hatott filmjeiben a "klasszikus" témák mellett a sírrablás is. Eddig ezek a területek a horrorfilm elhanyagolt témái közé tartoztak.

A negyvenes évek elején amerikai thrillerjei az ún. "fekete filmek" (film noir) voltak. Egy eddig ismeretlen, újfajta, sötét krimivilág elevenedett meg. E filmekben kisstílű csalók, reményvesztett bűnözők, veszélyes asszonyok (femme fatales) garázdálkodtak, nyomukban a cinikus nyomozók próbálták meg felgöngyölíteni ténykedéseiket. A film noir-okban sokszor becsületes embereket térített rossz útra a pénz, vagy a szerelem; mint például a Vörös utcában [Scarlet street,1945.], Fritz Lang remekében. Lang több film noir-t is rendezett. Másik legjobb amerikai filmje a Nő az ablakban [Woman in the window,1944.] volt. Ugyancsak noir-ok voltak Hitchcock korai amerikai thrillerjei is: az öregasszonyokat pénzükért gyilkolászó sorozatgyilkos a Gyanú árnyékában [Shadow of a doubt,1943.]; vagy akár pszichológiai thrillerje, a Bűvölet [Spellbound,1945.] is.

A stúdió az évtized első felében négy múmiafilmet is készített. A Múmia keze [The Mummy's hand,1940.], a Múmia sírja [The Mummy's tomb,1941.], a Múmia átka [The Mummy's course,1944.] és ugyanabban az évben a Múmia szelleme [The Mummy's ghost,1944.]. A középső kettőben szerepelt az ifjú Chaney.

A nagy stúdiók mellett sok kis filmgyár is készített rémfilmeket Az RKO mellett a legjelentősebb a Monogram stúdió volt. Filmjeik színvonala változó volt. Boris Karloff játszott A Majom-ban [The Ape,1940.]; Lugosi Béla a Bowery éjfélkorban [Bowery at midnight,1941.], a Hulla eltűnikben [The Corpse vanishes,1941.], a Majomemberben [The Ape man,1943.]. John Carradine is ekkor kezdi kétes horrorsztárságát, így szerepelt a Zombik bosszújában [Revenge of the Zombies,1943.] is A Zombik bosszúját [Revenge of the zombies,1943.] Steve Sekely rendezte. Steve Sekely - Székely István nevét takarta, aki a magyar hangosfilmkorszak elején sok nagysikerű komédiát rendezett (99) . A Monogram filmjeinek általában William Beaudine és Wallace Fox voltak a rendezőik és Sam Katzman és Jack Dietz a producerei. A Monogram az évtized közepéig gyártotta filmjeit.

A Monogram-tól is kisebb cég volt a PRC (100) . Első munkájuk a Gonosz denevér [The Devil bat,1941.] volt. A tudós szerepét, aki megbosszulja üzletpartnerének csalását, Lugosi játszotta. Legjobb munkájuk A Ködös sziget [Fog island,1945.] címmel készült.

Az RKO stúdió - miután Lewton a Paramount-hoz, és az MGM-hez szerződött - további sikeres filmeket készített, mint a Zombik a Broadway-en [Zombies on Broadway,1945.], Zsenik munkában [Genius at work,1946.] E két filmben Stan és Pan (101) riválisai - Wally Brown és Alan Carney - próbálkozott meg a horrorkomédiával. Mindkét filmben szerepelt Lugosi Béla is.

1946-ban egy igen sikeres thrillert is készített az RKO, Csigalépcső [The Spiral staircase,1946.] címmel. Robert Siodmak thrillerében egy férfi testileg fogyatékos nőket gyilkolt, mert szerinte elcsúfítják a női nemet. 102 A történet alapjául Ethel Lina White egyik regénye szolgált. A másik kiemelkedő sikert a Paramount produkálta. Ray Milland-el a főszerepben Lewis Allen az egyik legjobb kísértetfilmet készítette el, A Hívatlant [The Uninvited,1945.].

Az időszak többi filmje kétes értékű, az évtized második felében pedig csak hanyatlásról beszélhetünk. Frankenstein találkozik a farkasemberrel [Frankenstein meets the Wolfman,1943.]; John Carradine filmjei, a Frankenstein háza [House of Frankenstein,1944.] és a Drakula háza [House of Dracula,1945.] mind-mind ügyetlen vergődés volt, hogy a Universal újra jó horrorokat gyártson. A legdicstelenebb és legidétlenebb alkotás ifj. Lon Chaney próbálkozása volt az Abbott és Costello találkozik Frankensteinnel [Abbott and Costello meet Frankenstein,1948.]. A kétes siker eredményeként a népszerű komikuspár sorra látogatta a filmtörténet klasszikus szörnyetegeit (is) (103) . A végeláthatalan feldolgozásokat sokszor bugyuta humorral vegyítették és ezzel mélypontjára ért az amerikai horrorfilm. A horrorfilm elvesztette igazi funkcióját és erejét: nem volt félelmetes. Ez a stagnálás folytatódott az ötvenes évek első felében is.

Európában eközben nem sok figyelemre való esemény történt. Gyakorlatilag egy kivételtől eltekintve nem készült horrorfilm. Angliában négy rendező munkáját dícsérte a Rémségek éje [Dead of night,1945.], (104) mely több kis történetet bemutató szerkezetével megelőlegezte a későbbi hasonló formájú filmeket.