Legelőször is tisztázni
kell a horrorfilm fogalmát. Sokszor nem is olyan egyértelmű, mit is értünk horrorfilmen. Király Jenő a horrort a fehér fantasztikum (fantasy) legextrémebb, legradikálisabb,
végső formájának tekinti. "A fehér fantasztikumban jóindulatú csodavilágában
minden megtörténhet, kivéve a legrosszabbat. A horrorban a legrosszabbnak kell
megtörténnie."(5) Ez pedig általában be is következik.
A 12/a. mellékletben bemutatott, a horrorfilm képi
világát tárgyaló táblázat ugyanebbe az irányba visz bennünket: a fantázia világában
a cselekmény színhelye zárt fantáziavilág, szemben a horroréval, ahol az áldozatok
a valós világban vannak. Emiatt következhet be a "legrosszabb", mert
valószerűnek éljük át. Dario Argento olasz horrorfilmrendező a Mondo
Argento (6) előszavában így definiálja a műfajt: A horror szó magyarázata is hasonlót sugall: HORROR. Latin eredetű szó, jelentése:
iszonyat, félelem, rémület, undor, utálat (7) (a legrosszabbak).
Ha tehát mindezek megtalálhatók egy filmben, - külön-külön, vagy egyszerre is
- azt horrorfilmnek tekintjük. Ilyenformán ide kéne sorolni a krimik, a gengszterfilmek,
a háborús filmek egy részét is. Hiszen ezek alatt is lehet félni, egyes jeleneteik
válthatnak ki undort is. Le kell szűkíteni a horrorfilmek fogalmát az olyan
filmekre, melyeknek készítési funkciója az, hogy felébresztik a bennünk lévő
rejtett félelmeket, de egyben szórakoztatnak is minket, sokkoló végkifejlettel
és katartikus élményt okozva zárulnak. Lehet, hogy csak a filmbéli szereplők
élik meg a rémületet, de úgy, hogy az velünk, nézőkkel is megtörténhet akár
a valóságban is (pl.sorozatgyilkosok tevékenykednek). Szinte ezért olyan természetes, hogy e filmek általában félelmetes öreg házakban, izolált helyeken játszódnak; "ismeretlen", arctalan, természetfeletti idegenekkel - vámpírokkal, őrültekkel, ördögökkel, szörnyekkel, démonokkal, zombikkal, megszállottakkal, farkasemberekkel és torszülöttekkel. A rémálmok, a félelmek egyidősek az emberiséggel. Egy sötétben suttogó hang vagy egy többmillióba kerülő film ugyanazt a hatást igyekszik elérni: bizionytalanságot okozni, félelmet kelteni. A külföldi szakirodalomban nem minden esetben szűkítik le ennyire e filmek tematikáját. Sok esetben művészfilmek (pl. Ingmar Bergman Farkasok órája [Vargtimmen,1966.].) is bekerülnek a tárgyalandó alkotások közé, mert külsőségükben tartalmaznak az átlagnéző számára rémületes jeleneteket. Így sok esetben egy-egy erőteljesebb művészfilm rémfilmmé is vált, noha készítési funkciója alapvetően nem az volt. A rémálmok, a horror
egyidős az emberiséggel. Régen tűz mellett meséltek rémísztő történeteket, különös
hősők csodás kalandjait, és sokszor festményeken is megjelentek ezek a víziók
de mindig statikusan ábrázolt formában. A mozihorror egyik őse Étienne Robertson "Fantazmagóriá"-ja volt. 1798-ban készítette el el fátyolra vettítő gépezetét, amellyel általában egy romos kápolnát idézett meg, és különféle lámpásokkal csontvázakat, repülő boszorkányokat idéztek meg, a jelenlévők nagy gyönyörűségére - és rémületére. A képi előzmények közül
fontos állomásnak könyvelhetjük el a szellemfényképezést. Ezt általában egyik
forrásmunka sem említi, habár nagy szerepe volt a trükkfényképezés fejlesztésében,
majd a későbbiekben a trükkfilmek létrehozásában. A szellemfényképezéssel az
elhunyt emberek "szellemeit" örökítették meg, ezek általában ügyes
egymásrakopírozott trükkfelvételek voltak. (8) Harmadrészben pedig a rémdráma műfaja, a grand-guignol játszott szerepet. A Világirodalmi lexikon meghatározása szerint (10) a rémdráma "olyan drámai mű, amely a színpadi hatásvadászat legalantasabb eszközeit sűrítetten és öncélúan alkalmazza - a kínzást, a vérontást, s a hasonló borzalmakat nyílt színen, természethűen utánozza." Shakespeare színműveinek egyes jelenetei, és követői (pl. Fr.Beaumont, J.Fletcher) munkáiban is tettenérhető. Sokszor a vándorkomédiások rövidített színdarabjaiban bukkant fel, pl.: a XVIII.században Németországban a látványos borzalmakra redukált Haupt- und Staatsaktion-ban. A XIX.század második felében megalakult párizsi Théátre Grand-Guignol-ról kapta a közismert jelzőként ismert elnevezését a rémdráma műfaja. A rémtörténetek forrása elsősorban a népköltészet és a néphagyomány volt. Minden nép meséiben és mitológiáiban szerepelnek különös lények (11) , hátborzongató helyszíneket bejáró hősök, melyek mind-mind táptalajai a rémületnek. Vérszívó lények, farkasemberek; fejetlen, de "élő" és járó hullák gyakorta fordulnak elő. Mint előzőleg írtam, ezeket igen gyakran képileg is kivetítették: sokszor festőket is megihlettek, így pl. Hieronymus Bosch sok képén láthatunk horrorisztikus jeleneteket. A film a XX.század egyik művészi kifejezésmódja. Emellett az ősi félelmek, hiedelmek ábrázolójává is vált. A filmmel már nemcsak statikusan lehetett megmutatni e félelmeket és lényeket, hanem "való mivoltukban", mozgásuk, cselekedeteik közben is. (12) Roy Kinnard amerikai
szerző könyvében a mai értelemben vett horrorfilm - mint önálló műfaji kategória
(genre) - születését 1931. november 14-re teszi: ekkor mutatták be James Whale rendezésében és Boris Karloff főszereplésével a Frankensteint. (13) Ezt a filmet tartja mai értelemben az első horrorfilmnek.
Szerinte a némafilmkorszakban nem voltak kimondottan horrorfilmnek nevezett
filmek. Csak az utókor címkézi így a kirívóan lehangoló, az átlagnál több trükköt
alkalmazó, témájában ijesztő, esetleg torz alakokat felvonultató filmeket. A
maga korában ezek a filmek speciális "művészfilmnek" vagy drámának
számítottak, melyek megrendülést-együttérzést ugyanúgy kiváltottak, mint kevésbé
rémületes társaik. A mozi korai időszakában a horror, mint műfaj nem játszott nagy szerepet. Ezidődájt főleg - századelő, tízes évek - a "titokzatos filmek" közül a mágikus, mai szemmel olcsó trükkökre építő (átváltozás, eltüntetés, egymásrafényképezés) építő, olykor humorral fűszerezett filmek hódítottak. E filmekben általában optikai trükkökkel oldották meg a speciális effektusokat, maszkmesteri tevékenységről alig beszélhetünk. Egyik - a legelső (?) - horror trükkfilm a Mária, a skótok királynőjének kivégzése [Execution of Mary, Queen of Scots, 1895.] (A film letölthető! - XviD - 2MB). A kezdeti időszak kétségkívül legnagyobb hatású filmes varázslója - szó szerint illik rá ez az elnevezés - Georges Meliés volt. A horrorfilmek egyik fő jellemzője a trükk, a különleges effektusok használata. Meliés ennek alapjait teremtette meg a mozi számára.
2.2. Georges Meliés filmtrükkjei Georges Meliés a Robert Houdin Színház (14) vezetője volt Hivatásos bűvészként, maga is csodálkozva nézte végig a Grand Café-ban rendezett első mozielőadást. Jó lehetőséget látott a filmben, mint szórakoztató eszközben, így egy londoni optikustól vásárolt készülékkel maga is filmezni kezdett. Első filmjeiben még nem volt semmiféle eredetiség, Lumiére életképeit utánozták. Igazi filmes tehetsége akkor jelent meg, amikor rájött a trükkfelvételre és 1897-ben nyolcvanezer aranyfrankért Párizs szomszédságában, montreuili birtokán stúdiót épített fel. Az első trükkre véletlenül
jött rá. Egyik filmvetítése közben egy omnibusz halottaskocsivá változott. Ráébredt
a hirtelen átalakulás okára: forgatás közben a film elakadt, majd ismét elindult.
Viszont a város forgalma zavartalanul ment közben tovább. Hamarosan a színpadi
trükk szakértőjéből a filmtrükk úttörője lett. Az első film, ami ezzel az eljárással
készült, az Egy hölgy eltüntetése [L'escamotage d'une Dame,1896.] volt 1896. októberében.Süllyesztő hiányában Meliés az eltüntetéshez egy pillanatra megállította a felvételt, és a
nő elhagyta a terepet. A vetítéskor a közönség csodát láthatott: a szék egy
pillanat alatt üresen állt bármiféle egyéb külső segítség nélkül, majd hirtelen
egy csontváz termett a hölgy helyén. Meliés nyomán
ezek a trükkök a filmtechnika máig élő alapelemeivé váltak. A rendező a század
első éveiben volt pályájának csúcsán; 15 év alatt több, mint 400 filmet készített. Legtöbb filmjében visszatérő momentum volt a különböző trükkök használata. Az Egy rémísztő éjszakában [Une Nuit Terrible,1896.] óriási méhecskével küzd a főhős, a filmtörténetben majd az ötveneses években térnek vissza rajokban az efféle óriásra mutálódott élőlények. Megfilmesítette az Ezeregyéjszaka meséit [Le Palais des Mille et Une Nuits,1905.], melyben szintén láthatunk varázslókat, sárkányt, szellemeket. E filmjében - megelőzve Ray Harrihausent (19) - "élő" csontvázakkal küzdött a főhős. Szintén élő csontváz jelent meg a Szörnyetegben [Le Monstre,1903.]. A Pokoli Cake-walkban [Le Cake-Walk Infernal,1903.] nagyszarvú démonok és tüzes labdák jelnnek meg a Sátán barlangjában; a Pokolkatlanban [Le Chauldron Infernal,1903.] pedig az Ördög főz három nőt az üstjében, hogy repülő szellemekké változtassa át őket, - a hatást fokozandó - mindezt kézzel színezett filmben. A rejtélyes visszavágásban [The Mysterious retort,1906.] az Ördög küldönce - hatalmas hüllő krokodilfejjel - volt látható. Az Ördög négyszáz trükkjében [Les Quattre cents Farces du Diable,1906.] a Sátán laboratóriumában egy nő szörnyeteggé változik át, egy férfit pedig nyárson sütnek meg. A Sátán testetlen feje lebegett a képen keresztül a Mephistoples laboratóriumában [Laboratory of Mephistopheles,1897.]. Pályájának záró ékköve volt az Északi-sark meghódítása [Á la Conquéte du Póle,1912.]. Ekkor tört meg végleg a pályája; mert a több, mint egy évtizede kialakított stílusán (gyakorlatilag a fényképezett színházon) semmit sem változtatott, az idő, a fejlődés pedig túlhaladta már a kezdetleges technikáját. Az 1920-as évek végén újra felfedezték bájos munkáit, majd 1938-ban, teljesen elszegényedve egy menhelyen halt meg.
2.3. G. A. Smith, Walter R. Booth és Pathé varázsfilmjei
Edison stúdiójában Edwin S.Porter szintén készített fantasztikus hatásokat felhasználó filmeket. A Titokzatos hintában [The Mystic swing,1900.] egy kislány változik át csontvázzá, majd vissza. Josh nagybácsi rémálmában [Uncle Josh's nightmare,1900.] egy kísértet jelent meg, a Lovag álmában [The Cavalier's dream,1898.] pedig maga az Ördög jelent meg. Szintén megfilmesítette a Faust témát Faust and Marguerite(1900). A nemrég felfedezett X-sugarakat (20) is felhasználták fantasztikus hatások elérésére. Először nyílt lehetőség, hogy az élő emberi, állati test belsejébe pillantsanak be a nézők. Érdekes filmeket forgattak ezzel a technikával, pl. The X-rays Fiend(1897); A Novice at X-rays(1898), melyek nagy népszerűségnek örvendtek. Pathé cége sem akart kimaradni ezekből a népszerű, egyszerű trükköket tartalmazó filmek készítéséből; így az ő stúdiójában is több fantasztikus, horrorisztikus alkotás készült. A fejedelem koporsójában [The Rajah's casket,1906.] a koporsót egy sárkány vitte, a hatást fokozandó, a filmet kézifestéssel színezték ki. Pathé, Meliéshez hasonlóan több filmjét kiszínezte, illetve színes betéteket rakott - az eredetileg fekete-fehér - kész kópiákba. A Fantom legendájában [La Légende du Fantóme,1907.] egy nő démonokkal, sárkányokkal és vámpírokkal küzdött a pokolban. A Kísértetek hullámában [Wave of spooks,1908.] a kísértetek csontvázakká változtak át, és feltűnt a pokol hatásos víziója is: Dante Isteni Színjátékának első adaptációja - és egyben az első teljes hosszúságú olasz film mindjárt egy horror volt. A Pokol [L'Inferno, 1911.] bemutatott repülő Ördögöket, a füstölgő kénköves tavat, meztelenséget, fejnélküli embert is, a Pokol bugyrait. A századelőn sok hasonló mágikus rövidfilm készült, melyekben a film első pionírjai képzelőerejüket próbálták ki. Ezek a filmek teremtették meg a későbbi, összetettebb hatásokat tartalmazó alkotások készítésének alapjait, és megmutatták, hogy a közönség igényli ezeket a munkákat.
2.4. A tízes évek rémfilmjei és a sorozatok A kezdeti rácsodálkozás elmúltával azonban ezek a filmek már nem elégítették ki a mindig újabb és újabb csodára váró nézőket. A tízes években kezdték el filmre vinni a klasszikus rémregényeket: a Frankensteint (21) , a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot (22) , Edgar Allan Poe (23) munkáit, megszületett az első farkasemberfilm. Az első Frankensteint 1910-ben készítette el az Edison cég J.Searle Dawley rendezésében. A címszerepet Charles Ogle játszotta. (24) A Frankenstein történetben egy őrült tudós - maga Frankenstein doktor - állít össze egy mesterséges teremtményt, amit azután életre is kelt. A szeretetéhes kreatúra fellázad ellene, "akit" végül az emberek elpusztítanak. Még a Frankenstein előtt elkészült a Dr. Jekyll és Mr. Hyde első filmvátozata (1908). Ez az első amerikai "horrorfilm". A Selig Polyscope Co. cég munkája, mindösszesen 13 perc hosszan. A történet, mint színdarab, már jó néhány éve futott Londonban. (25) Tíz évvel később átkerült az USA-ba, leegyszerűsítve. Ez lett a film alapja. A történet szerint Dr.Jekyll felfedez egy szert, ami megfiatalítja és Mr.Hyde-á változtatja. Ámde eközben gonosz, sötétebbik énje kerekedik felül benne. A két én viaskodása nem várat sokáig magára: konfliktusból- konfliktusba kerül, végül a meghasadt személyiség öngyilkos lesz. Már egy évvel később újabb adaptáció készült el: a dán August Bloom rendezésében, a Nordisk finanszírozásában. Itt viszont boldog véget ér a történet: csak egy álomnak mutatva be az egész rettenetet. Lélek nélküli élet [Life without soul,1916.] címen a Frankenstein témából készült egész estés (kb.70 perces) változatot mutattak be. (26) 1913: feltűnik a filmvásznon a farkasember (Farkasember [The Werewolf,1913.]). (27) A cselekmény az amerikai indián mitológiához kapcsolódik: egy Navajo boszorkánynő, aki azt gondolja, hogy a férjét megölték, a fehérek ellen uszítja lányát. A lány farkasemberré változva áll bosszút apja haláláért. Dániában Ole Olsen producer és Viggo Larsen rendező és színész munkáját dícsérte a Szürkeruhás hölgy [Den Graa Dame,1909.]. A film a Nordisk stúdió Sherlock Holmes sorozatának hatodik darabja volt, melyben a legenda szerint, aki találkozik a szürkeruhás hölgy kísértetével, az hamarosan meghal. Holmes indul kinyomozni, ki is valójában a titokzatos nő... Készültek vámpírfilmek is: Robert Vignola Vámpírja [The Vampire,1913.]; Edwin S. Porter "Egy városi vámpír" [A Village Vampire, 1916.] címen készített filmet. Arthur Robison rendező kezéből került ki az első német vámpírfilm Emil Jannings, Werner Krauss és a későbbi rendező Lupu Pick főszereplésével: a Borzalmak éjszakája [Nächte des Grauens,1916]. A történet középpontjában lévő főhősnek el kell töltenie egy rémséges éjszakát a "grey people", a szürke emberek - a vámpírok között. Ez az egyik első expresszionista hátterű film. A vámpírfilmek népszerűsége igazából a német Nosferatu (1922) után fog majd csak jelentkezni. A legnagyobb sikert egy francia rendező tíz folytatásból álló sorozatával érte el. Ez a sorozat a Vámpírok [Les Vampires,1915-16.] volt, a rendezőt Louis Feuillade-nek hívták. 1874-ben született, a Pathé cégnél került kapcsolatba a filmmel, de 1906-ban már a Gaumont-nak dolgozott mint írórendező és a műtermek művészeti vezetője. Trükkökkel telezsúfolt, abszurd bohózatokkal kezdte kezdte pályáját, majd vígjátékokkal és kalandfilmekkel folytatta. Világhírt a tízes évek elején a Fantomas [Fantomas,1913.] sorozattal szerzett. Specialitásává vált a többrészes folytatásos film. 1925-ben halt meg, a némafilm kezdeti időszakának gazdag fantáziájú, művészi igényű és a közízlést is jól ismerő alkotója volt. Vámpíros filmjét az elmúlt években restaurálták teljesen, a teljes film hossza 442(!) perc. (28) A tízes években nagyon népszerűek voltak ezek misztikus- rejtélyes sorozatok (mystery serial), melyeket többrészes filmeket heti folytatásként mutatták be a közönségnek, mint mostanság a televízióban a szappanoperákat. Eredetileg amerikai találmány volt, ugyanis olcsóbb volt hétről- hétre egy epizódot leforgatni, mint egy egészestés, hosszú filmet készíteni. Azonkívül a közönség hétről-hétre visszatért megnézni, hogyan alakul kedvenc mesterdetektívje és a főgonosz sorsa. Mindig is alantasabbnak, bugyutábbnak tartották ezeket a sorozatokat, mint a "rendes" filmeket. Az egyre erősödő amerikai filmgyártás így (is) próbálta a moziba csábítani a közönséget. Elsődlegesen a munkás, alsó-középosztálybeli és bevándorlókból álló közönségnek készítették ezeket a kalandos, igénytelennek tartott filmeket. Az egyik legnevezetesebb és legsikeresebb horror- mystery a Vörös folt rejtélye [The Crimson stain mystery,1916.] volt, az egyes epizódok 16 héten át tartották lázban a korabeli nézőket. Amerika mellett a francia sorozatoknak volt a legnagyobb sikerük. Feuillade munkái mellett a Pathé cég készített nagyobb számban ezekből a rejtélyes elemekben bővelkedő sorozatokból többet.(29) Az évtized végére kiment a divatból a folytatásos rém- ill. detektívsorozat. Komoly történetek elmesélésére nem volt alkalmas, általában a család vasárnap délutáni könnyed mozizási igényét elégítette csak ki. Mint korábban már említettem, Edgar Allan Poe munkáit is a tízes években kezdték meg filmre vinni. A legelső ezek közül Maurice Tourneur rendezte Dr.Kátrány és Toll professzor módszere [Le Systéme du Docteur Goudon et du Professeur Plume,1912.] (30) volt, melyben egy látogató felfedező útra indul egy elmegyógyintézetben... (31) Nem sokkal később David W.Griffith is készített egy Poe feldolgozást: A bosszúálló lelkiismeretet [The Avenging Conscience,1914.]. A németek csak az évtized végén figyeltek fel az amerikai íróra: megfilmesítik egyik leghíresebb írását, a Vörös halál álarcát, így készült el a Firenzei pestis [Die Pest in Florenz,1919.], melyet Otto Rippert rendezett. A tízes években még nincs összefüggő horror-irányzat, még nem alakultak ki a horror-stúdiók. Az első összefüggő filmművészeti irányzat Németországban jött létre a húszas években, ez pedig az expresszionizmus. Az ekkortájt készített filmekből sok elveszett, így sokszor csak leírásokból, korabeli műsorfüzetekből, esetleg egypár fennmaradt fényképből ismerjük őket. Sajnos nem láthatjuk egyik eredeti Alraune-t (32) sem 1918-ból. Az egyiket osztrák-magyar kooprodukcióban a később Amerikában híres lett magyar rendező - Kertész Mihály - rendezte. A korabeli nézők magyar színészeket láthattak benne: Szőllősi Rózsi, Gál Gyula, Körmendi Kálmán főszereplésével készült a film. Ugyanígy a német Otto Rippert második filmjét a Haláltáncot [Totentanz,1919.], vagy pedig Fritz Lang egyik első forgatókönyvéből készült filmet, a Lilith és Ly-t [Lilith und Ly,1919.] sem láthatjuk már. Elmondhatjuk, hogy
a tízes évek végig sok alapfigura (archetípus) megjelent a filmvásznon, de mint
önálló műfajról, a horrorfilmről nem beszélhetünk. Inkább előkészítő korszak
volt ez, szárnypróbálgatások a rendezők részéről, hogy a közönséget megdöbbentsék,
megijesszék. A következő évtized jelölte ki az utat, a filmkészítők felkészültebbek
lettek, a film technikája, minősége sokat fejlődött a kezdetek óta. Elmúlt a
film múló rácsodálkozás lenni, Meliés és a többik megteremtették a mozit,
kezdtek szétválni a műfajok (vígjáték, western, akció, fantázia, horror).
|