Utazás
a Holdba
(Le Voyage dans la Lune, 1902)
1902-ben készült el az a film, amely sokak szerint a fantasztikus film elsõ kiemelkedõ alkotása, úttörõ darabja, de ezen túlmenõen óriási hatást gyakorolt a világ filmmûvészetére is.
Hogy
miért? A századelõn a mozgóképet, a filmet
pusztán érdekességnek tekintették, múló
divatnak, múló játékszernek. Maguk a Lumiére
fivérek sem hittek a mozi jövõjében. A pár
évvel ezelõtti nagysikerû bemutatók elveszítették
varázsukat, az életjelenetekrõl forgatott tekercsek már
alig izgattak fel akárkit is. A fejlõdés megtorpant, a
nézõk elfordultak tõle, a mozi a vásári átványosság
szintjére redukálódott.
A
mozgó képek, mint érdekesség szerepeltek csak. Ahhoz,
hogy a film kikerüljön ebbõl a zsákutcából,
a filmeket újból érdekességekkel kellett megtölteni.
Nem lefilmezni a valóságot, hanem újdonságokat mutatni.Ezt
a feladatot oldotta meg Georges Meliés,
ahogy õ mondta: a filmet a "színpadszerû elõadások
felé vezetõ úton" elindította.
Egyik
legjelentõsebb - és legismertebb - alkotása az Utazás
a Holdba. Jules Verne 1865-ben kiadott, azonos címû regényének,
és H.G. Wells Földrõl a Holdra c. regényének
az ötvözetére épül a cselekmény. A filmet
a rendezõ saját produkciójában készítette
el - Star Film -, s saját bevallása alapján 1500 aranyba
került. (Más források 10.000 frankról szólnak.)
1902-ben
a vetítések zöme mutatványos sátrakban zajlott,
és már ekkor felmerült az igény, hogy a gyártási
költségek megtérüljenek. Akkoriban a kópiák
eladása - és nem kölcsönzése - révén
képzelték el a forgalmazást. Meliés 500 frankért
árulta filmjét, amit akkor sokan drágállottak. Végül
a a film gyorsan terjedõ szenzációs híre nyereségessé
tette a Holdutazást.Amerikában talán még nagyobb
sikert könyvelhetett el a film: sokan egyszerûen lemásolták
- Edison is! - és úgy terjedt. Emiatt Meliés fivére
vezetésével fióküzletet hozott létre a tengeren
túlon, és hatalmas nyereségre tett szert ezáltal.