A filmtörténeti előadásokon és filmklub esteken általában ún. "művészfilmeket" nézünk, ezekről tanulunk. A kommerszfilm általában borzongást kelt, így sokszor csak pár mondattal esik utalás egyik vagy másik ország ilyen jellegű alkotásaira. Ha pedig a kommerszfilmek "fekete báránya" - a horrorfilm - kerül szóba, akkor mindenki igyekszik "jólértesült" módjára leszidni egynémely alkotást. Lehet, hogy igaza van. De az is lehet, hogy csak pár jelenetet kapott el valamelyik igen gyenge produkcióból, amit valamelyik kereskedelmi csatornán látott az előző este. Ebből a néhány pillanatból próbálja meg értékelni az egész műfajt, tudomást sem véve esetleges értékeiről.

A tömegfilmet (műfajfilmet, beleértve a horrorfilmet is) akkor is illendő kevesebbre becsülni a presztízsfilmnél(művészfilmnél), ha sikerült; a presztízsfilmet akkor is illik értékesebbnek tartani, ha sikerületlen. - írta Király Jenő a Frivol múzsában. (1)

Bármilyen furcsán hangzik, vannak bizonyos értékei ezeknek a filmes produkcióknak is. Persze nem lehet Bergmanhoz vagy Fellinihez hasonlítani ezeket a filmeket, - más kategória, akárcsak a különböző sörmárkákat sem lehet a különféle üdítőkkel megfeleltetni - de a horrorfilm, mint a kommerszfilm (és a tömegkultúra) egyik megnyilvánulási formája, létező dolog. Meg kell ismerkednünk a műfaj főbb egyéniségeivel és alkotásaival; le kell vetkőzni az előítéleteket, nem lehet a horrorfilm szó hallatán jó struccként a homokba dugni a fejünket.
Mert ezek az alkotások is az emberi kultúra részei, emberek készítették, emberek részére.

Mi a kommerszfilm ezen irányának fejlődésmenetéből (is) kimaradtunk. Ezért talán jogosan is írnak mifelénk erről a filmes műfajról úgy, ahogy. Nálunk a horrorfilmről csak elszórtan jelent meg néhány cikk; de összefoglaló munka, történeti áttekintésnek csak egy rövid, leegyszerűsített írás. (2) Ezenkívül Király Jenő Frivol múzsa című kétkötetes munkája említhető meg, melyet a kommerszfilm esztétikájáról írt.

A műfaj szakirodalmának hiánya mellet persze nem elhanyagolható a filmek hiánya is. Nálunk nagyon keveset mutattak be ezen alkotásokból, a régebbi filmeket (némafilm-korszak, korai hangosfilmek) csak a II.világháború előtt játszották, ma pedig még filmklubokban és a filmmúzeumban is igen ritkán láthatók; a későbbieket pedig természetesen nem mutatták be. Manapság sem láthatók; videón, a tv-ben is csak igen kis hányaduk hozzáférhető (vagy volt hozzáférhető).(3) Az írásban említett filmek nagyobbik részét a szerző látta, illetve különböző dokumentumfilmekben felbukkant filmrészletekből ismeri; a másik részről az általa eléggé megbízhatónak vélt szakirodalomból tájékozódott (az adott műveket mind-mind olyan, a műfajjal több évtizede komolyan foglalkozó kritikusok írták, akik véleménye támpontot nyújthat).

Ezen írás nem vállalkozhat a rémfilmek történetének teljes feldolgozására, csak rövid átfogó képet szeretne nyújtani egy sokszor undorral, megvetéssel kezelt filmműfajról.

Köszönetet érdemelnek a következő személyek, akik hathatós segítséget nyújtottak mind az anyaggyűjtésben, mind kritikailag, és jó egynéhány film megtekintésében:
Bernáth Zsolt, Hernádi András, Kovács Marcell, Kovács Szabolcs,
Leéb Róbert, Pete Huotari, Ormándi János és Tamás,
Szoó János + "Lüxy", Wostry Ferenc.

Külön köszönet Janisch Attila filmrendezőnek.

A filmcímeket vastag betűvel emeltem ki, az írók, rendezők, színészek, stb. nevét dőlt betűvel közöltem. A film eredeti címét [ ] között, a készítési időpontjával együtt ismertettem. Pár esetben - ált. információhiány miatt - az európai filmek eredeti címét az angolszász lexikonokban (4) elterjedt címmel közöltem, ill. erről fordítottam magyarra a fontosabbakat. A gyakori idegen kifejezések magyarázatát a lábjegyzetben, és egy külön mellékletben adtam meg.
Az eredeti láb-, illetve végjegyzetbeli hivatkozásokat (...) jelzem, mely link az aktuális jegyzetre mutató hypertext link.

[<--- előzmény]  [folytatás --->]