Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola
Kommunikáció-művelődésszervező szak
Nappali tagozat


Alfred Hitchcock filmfeldolgozások

- Psycho / Psycho
Hátsó ablak / Hátsó ablak
Szédülés / Obsession

filmek összehasonlító elemzése -


Konzulens: Varró Attila

Készítette: Votisky Iván
E-mail: ivotisky@ hotmail.com



Esztergom, 2003

Rezümé

 Szakdolgozatomat Alfred Hitchcock filmjeinek összehasonlításából írtam. A dolgozat első pontjában Alfred Hitchcock életével foglalkoztam, és röviden ismertettem a rendező életét, munkáit és filmjeinek címét, forgatási idejét. A dolgozat első felében foglalkoztam Alfred Hitchcock Psycho című 1960-ban bemutatott filmjével és ezt a művet hoztam párhuzamba Gus Van Sant 1997-ben készült feldolgozásával. A feldolgozás törekedett az eredeti film teljes visszaadására, ezért itt csak a különbségeket sorakoztattam fel egy általam kidolgozott összehasonlítási szempontrendszer szerint.

  Először a történetvezetéssel majd a háttérrel, a technikai megoldások közti különbségekkel, majd a színészi, dramaturgiai különbségekkel foglalkoztam. A különbségeket összefoglaltam és minden változtatás okát megkerestem és elemeztem.
A második összehasonlítást Alfred Hitchcock Hátsó ablak és azonos című feldolgozása között végeztem el. A két film a hasonlóságot tekintve már nem olyan egyező, mint amivel a Psychonál találkoztam, itt csak a cselekmény alapja és a történetvezetés egyezik, viszont hoz új elemeket, motívumokat az újrafilm. A szempontrendszer azonos volt a Psychojéval. Itt is a különbségeket vizsgáltam és az okokat elemeztem.

  A szakdolgozat harmadik nagy egységében Alfred Hitchcock Szédülés című filmje és Brian De Palma Obsession című alkotása között vizsgáltam immáron a hasonlóságokat. A két film teljesen különböző a fabula és a szüzsé szempontjából, ezért itt más koncepció alapján dolgoztam. Ezeknél a filmeknél a történet alapját vizsgáltam, amit átemelt De Palma a saját filmjébe a Szédülésből. Tehát a hasonlóságokat kerestem, és ez alapján hoztam párhuzamba a két művet. A szakdolgozat összegzésében megfogalmaztam azokat a különbségeket, illetve hasonlóságokat melyekkel mindegyik film dolgozik és összefoglaltam az elemzés tárgyát képező hat film lényeges mondanivalóját.

Votisky Iván

2003

Bevezetés

„A szépség a felfedezésben rejlik”1

Alfred Hitchcock (1899-1980) nevének hallatán az emberek többségének a Madarak vagy a Psycho ismert feszültséggel teli képsorok jutnak eszébe. Ezekben a filmekben a félelem a feszültséggel párosul. A félelem minden emberben megvan. Hitchcock filmjei a rejtett feszültségre alapulnak. Első filmje A titokzatos lakó, mely 1926- ban készült, családi vállalkozásban, amatőr szereplőkkel. Élete során 53 filmet készített, ezeknek majdnem a fele, pontosabban 22 film készült 1925-1939 között Nagy-Britanniában. Ebben az időszakban a producerek uralták a filmkészítést és költségkímélés szempontjából volt olyan időszak, főleg a ’30-as évek közepe, hogy egy helyszínen több filmet is forgattak. Hitchcock ebből a szempontból kiváltságos volt, mert filmjei sikerének köszönhetően szabad kezet kapott, alkotói szabadsága megmaradt. Nagyon nem is tudták volna ezt csorbítani, hiszen a kamerával „vágott”, tehát csak azokat a jeleneteket rögzítette, melyekre feltétlenül szüksége volt. Filmjei sikeresek voltak és sok olyan történetet vitt vászonra, melyek később alapot adtak más rendezőknek a már adott ötlet kidolgozására, esetleg újbóli feldolgozására. Ezért filmjeiből sok remake készült. A remake pontos fordítás szerint újra megcsinált, újra megalkotott. Hitchcock maga is élt a remake lehetőségével Az ember, aki túl sokat tudott (The Man who Knew too Much) című film alkotásakor, ugyanis ezt a filmet kétszer vitte vászonra. Először 1934-ben Nagy Britanniában, majd ugyanezen a címen elkészítette az Egyesült Államokban is 1955-ben. Azóta ebből a filmből is készült újrafeldolgozás, Bill Murray főszereplésével. Ezek az újrafeldolgozások különböző mértékben voltak hűek az eredeti változathoz. A dolgozatomban kiválasztottam három filmet, melyekről összehasonlító elemzést szeretnék készíteni. A filmet az újrafeldolgozások egyezése alapján három kategória szerint válaszottam ki. A Psycho és újrafeldolgozása az 1997-ben készült Psycho szinte mindenben megegyezik. Ezeknél a filmeknél azt a kevés különbséget vizsgálom, amiben a feldolgozás eltér az eredeti változattól. Miért tér el, ez hozzáad a film feszültségéhez vagy elvesz belőle? A filmek lényege a feszültségkeltés és ennek fenntartása egészen a film végégig. A második már kevésbé „hű” feldolgozással bíró Hátsó ablak (Rear Window) mely 1954-ben készült és 1998-ban azonos néven készített belőle TV változatot Jeff Bleckner. Itt a történet lényege azonos, a helyszín és a cselekmény egyezik, de már nem olyan nagy a hasonlóság, mint a Psychonál. A harmadik, e szerint a felosztás szerint a legkevésbé azonos újrafeldolgozás az 1958-ban készült Szédülésnek van. Ennek az újragondolása Peter Sehr 1976-ban készült Obsession című filmjében látható. Miért is készülnek az újrafeldolgozások? Minden film, minden megkomponált és gondosan kitalált jelenet hozzáad valamit a filmművészet egészéhez. Minden rendező pályája során nagyon sok filmet lát más rendezőktől és vagy tudatosan vagy tudatalatt átvesznek egymástól bizonyos technikai cselekményvezetési és egyéb jellemzőket. Mindez érthető addig a szintig, amig nem másolják egymást a filmek. Ahhoz hogy egy rendező el tudja helyezni a saját művészetét a többi alkotó művei között, ki kell alakítani egy közeget, stílust, mely rá jellemző és különbözik a többi renezőtől. Amikor nézünk egy filmet néha felfedezhetünk benne olyan elemeket, melyek ismerősek és úgy érezhetjük, hogy már láttuk valahol.
Az újrafeldolgozások többnyire sikeres, klasszikus filmekből készülnek. Ez érthető, mert a filmkészítés nagyon sok pénzt kíván és a megtérülés kockázatát csökkentheti egy már korábban, akár negyven évvel ezelőtt készült film sikerének tudata is. Amikor egy filmet újra feldolgoznak először azt nézik meg, hogy a film átültethető-e a mai korba? Aktuális lehet-e ma is a történet, érdekelni fogja-e az embereket? Másodikként, hogy az eredeti film milyen tulajdonságokkal bírt, értve ezalatt a bevételi számokat, a kritikákat, a film sikerét. A harmadik és a legfontosabb szempont pedig, hogy ha újrafeldolgozásról van szó, hogy mennyire lehet hűen elkészíteni, megvalósítható-e és ha igen mennyi pénzből a film. Ami előnyt jelent egy klasszikus, sikeres film újrafeldolgozásánál, hogy valamennyire kiszámítható a siker, hiszen az emberek ma is ugyanazok, tehát erre lehet építeni.
A filmek legfontosabb belső jegyei, - amit egy jó és kivitelezhető forgatókönyv is tartalmaz - az a háttér és a tárgyak, amihez a rendező mindig visszatérhet, szimbólumokkal, motívumokkal ruházhatja fel. Hitchcock angol thrillereiben gyakran megjelennek vészjósló tárgyak, például kés, tőr, lépcsősor. Ezek a tárgyak későbbi érett amerikai filmjeiben is jellemzőek. Gyakran visszatérő kettősség a tévesen vádolt férfi és az összezavarodott, csinos, fiatal nő alakjai. A filmek többségének történetében megjelenik a „sejtetés” , így a közönség többet tud, mint a szereplők és így élvezheti a voyeur, a „kukkoló” szerepét. Filmjeinek az adja a különösen nagy feszültséget, hogy teljesen hétköznapi embereket mutat be, már-már dokumentarista jelleggel és a filmek végére ez a „normális” élet szürrealista borzalommá alakul át. A dokumentarista stílust gyakran szakítják meg egészen szubjektív részletek. Hitchcock filmjei nagyon kedveltek korunk rendezői körében. Ez talán annak köszönhető, hogy filmjei könnyen érthetőek, izgalommal vannak teli és nagyon pontosan meg vannak szerkesztve. Dramaturgiailag minden egyes jelenetnek megvan a pontos helye és szerepe a filmben. Egymásra épülnek a jelenetek. Hitchcock történetei alapvetően horizontálisak, tehát hétköznapos emberek hétköznapi átlagos életét mutatja be és többnyire „ebbe a horizontális világba csap bele a vertikális borzalmas elem.”2  A templomtorony vertikális magassága, a Psycho moteltulajdonosának magas háza, vagy a Madárban a madarak támadása. A szereplőket nem ismerjük meg teljesen, sok oldala a személyiségüknek árnyaltan marad, ez további feszültségeket ad a filmhez. A legrejtettebb szándékok titokban maradnak, ilyen az is, hogy mit szeretett volna Scotty Madelainnal a Szédülésben. A Psycho esetében egészen a film végéig nem is gondoljuk, semmi jel nem mutat arra, hogy nincs is anya, hanem Bates kettős szerepet játszik. A filmek kidolgozottsága, az alapötlet kivitelezése mind-mind erősen Hitchcockra jellemző, senkivel sem azonosítható jegyeket tartalmaz, ezért is talán a legnehezebb az újrafeldolgozás műfaja, mert itt reprodukálni kell az apró részleteket is és meg kell teremteni újra azt a hatást, amit előző film elért. Hitchcock esetében nem könnyű elérni ezt és talán nem is adhatja vissza az eredeti művet egyik remake sem, de megközelítik az eredetit és már így is sikerként könyvelhetők el.

1. Alfred Hitchcock élete
(Sidney Gottlieb: Alfred Hitchcock életrajza alapján)

Amikor belevágtam a kutatásba és elkezdtem Alfred Hitchcock életéről anyagot gyűjteni, akkor egy újfajta módszert kellett alkalmaznom. Nem hagyatkozhattam minden neki tulajdonított írásra, szelektálnom kellett. Hitchcockról tudni kell, hogy soha nem vezetett naplót, jegyzeteket. Életét a róla megjelent cikkek, esszék, interjúk alapján lehet leírni. Ezeknek a cikkeknek a nagyrésze belemerül a lényegtelen apróságokban és kevés konkrétumot tartalmaz, ami nem csak az újságíró hanyag munkájának tekinthető, mert állítólag nagyon nehéz volt Hitchcockkal „komoly” interjút készíteni. Hitchcock maga is írt, de itt merül fel az a probléma, hogy volt jópár fizetett újságíró, akik Hitchcock nevében voltak hivatottak írni. Ezek az írások nagyrészt Hitchcock stílusában, a rá jellemző szellemességgel születtek, viszont van néhány, melyek a többivel összevetve érezhetően nem a rendezőről kialakult képet erősítik, tehát érezhetően más alkotta. Hitchcock az írások nagyrészét megjelenésük előtt ellenőrizte, és a rá jellemző image biztosítása érdekében néha javította is. Karrierje kezdetén tudatosan kialakította magáról a humoros és rá jellemzően szellemes én-képet, melyet élete végéig megtartott, de néha már fárasztónak érezte a nyilvánosság felé ennek a képnek a sugárzását. Élete nagyrészét Hollywoodban töltötte, de alapvetően angolnak tarotta magát.

  1899. augusztus 13-án született Londonban és iskoláit is ott végezte. Első iskolája a St. Ignatius College volt, aminek a befejezése után, 1913-tól a londoni Egyetem esti előadásait látogatta. 1914 decemberében meghalt az édesapja. Első munkahelye a Henley Telegraph and Cable Companynál volt, ahol 1915 és 1920 között dolgozott. Fiatalon kezdett írni, első kiadott írása 1919-ben jelent meg Gas címmel. 1921-től rajzolóként kezdett dolgozni az amerikai tulajdonú Famous Players-Lasky islingtoni stúdiójában és itt ismerkedett meg későbbi feleséségével, Alma Revillel, aki szintén ennél a cégnél dolgozott scriptesként és vágóként. 1922-24 között az islingtoni cégett megszüntették és létrehozta Michael Balcon, Victor Saville és John Freedman a Gainsborough Picturest. Ennél a cégnél Hitchcock már többféle poszton is dolgozott: rendezőasszisztens, forgatókönyvírő, díszlettervező. Itt rendezte első filmjét is, amire a felkérés még őt is meglepte. Arra sokáig nem is gondolt, hogy rendező lesz, erről így beszélt „Komolyan, én sohasem gondoltam rá, hogy filmrendező leszek, - mondta egészen addig, amíg Michael Balcon nem ösztönözte a filmrendezésre.”3

  Első filmes próbálkozását (még nagyon fiatal korában) a rokonoktól kapott pénzből valósította meg, mely egy kisfilm volt, a családtagokból alakult színészgárdával. Moziban sosem mutatták be. Az első nyilvános filmje A gyönyörök kertje volt, melyet a Gainsborough Picture a német Emelka cég megbízásából készített ennek a rendezésére kérte fel Michael Balcon. Sok szerencsétlen esemény kísérte a film készítését. „Nem hittem volna, hogy első valódi rendezésem sokkal nagyobb megpróbáltatásokat tartogat számomra. Azt hiszem, egész életem legszörnyűbb élménye volt.”4 - nyilatkozta Hitchcock.
A forgatások nagyrésze Németországban és Olaszországban zajlott. A készítés közben legtöbbször anyagi problémák merültek fel, de volt a határon a vámmal is bonyodalom, az időjárással is és ki is rabolták a stábot. Ezt követte A hegyi sas című film, melyről kevés szó esik életrajzában. 1926. ecemberében feleségül vette Alma Reville-t és Londonban béreltek lakást. 1927-től kezdve az elstree-i stúdióban tíz filmet készít a British International Picture számára. 1928. július 7-én született meg lánya Patricia Alma Hitchcock. 1929-ben forgatta a Zsarolás című filmet néma és hangos változatban is. Sokat gondolkodtak a stúdió vezetői, hogy milyen formában mutassák be, mert féltek a „hang” fogadásától. Technikailag sok mozit át kellett alakítani, amit érthető módon csak a biztos siker reményében mertek vállalni a mozitulajdonosok. De ekkor még nem voltak biztosak a sikerben. Először ezért némafilmként mutatták be, majd később, amikor némafilmként befutott, akkor a hangos változata is moziba került. Hitchcock meg volt győződve, hogy hangosfilmként is siker lesz ezért „Nagyot csalódtam, amikor közölték, hogy némafilmet kell csinálni belőle. Meg voltam győződve róla, hogy a hangosfilm nem pusztán kérészéletű jelenség, s a némafilm kora lejárt.”5 1932-ben dolgozott utoljára a British International Pictures-nek. 1934-től a Gaumont-British cég a fő megrendelője, ekkor forgatta Az ember, aki túl sokat tudott című film első változatát. „Már jóideje el akartam készíteni ezt a filmet. Charles Bennett, Edwin Greenwood és jómagam annak idején együtt dolgoztuk ki a történetet, de évekig semmi sem történt vele. Michael Balcon látta meg benne a lehetőséget, és úgy döntött, hogy elkészíthetem.”6 Ezt követően készítette el a Harminckilenc lépcsőfok című filmet, mellyel egy tizenöt éve dédelgetett álma valósulhatott meg a rendezőnek. A film viszont nehezen volt megvalósítható a vásznon, mert tele volt olyan akciójelenetekkel, amik könyvben nagyon jók voltak, viszont a filmen nehezen volt hitelesen kivitelezhető!

  1937-ben Alfred Hitchcock először utazott az Egyesült Államokba. A Britt filmes korszaka 1939-ben zárult le a Jamaica fogadó című filmmel, ebben az évben költözött Los Angelesbe és az egy évvel korábban David O. Selznick megkötött szerződésnek megfelelően leforgatja a Manderley-ház asszonya című nagy közönségsikert arató filmet. Ezt követően két filmet készített az Universalnak. Vásárolt egy ranchot Santa Cruz közelében. 1942. szeptember 26-án meghalt édesanyja, Emma Hitchcock. 1943-ban készítette a Mentőcsónakot. 1944-ben két filmet készített Londonban az Információs Hivatalnak. 1945 és 1946 sikerévek voltak: A Bűvölet és a Forgószél bemutatása. Sidney Bernsteinnel saját produkciós céget alapított: Transatlantic Pictures néven. 1949 és 1953 között a Warner Bros.-nak készítette filmjeit. Az idegenek a vonaton egyik mellékszerepét lánya, Patricia Hitchcock játszotta. 1953 és 1960 között főként a Paramountnak dolgozott. 1955. április 20-án megkapta az amerikai állampolgárságot.
  1955 és 1962 között sugározták a televíziók Alfred Hitchcock bemutatja valamint az Egy óra Alfred Hitchcockkal című sorozatokat, 452 folytatásban. 1957-ben jelent meg az első könyv Hitchcockról Párizsban, Eric Rohmer és Claude Chrabol tollából. 1960-ban bemutatták a Psycho-t, a legtöbbet jövedelmező Hitchcock filmet. 1962 és 1975 között főképp az Universalnak dolgozott. 1967-ben jelenik meg Francois Truffaut Hitchcock-könyve. 1976-ban mutatják be Hitchcock utolsó filmjét a Családi összeesküvést. 1978-ban a The short Night fogatókönyvén dolgozott. 1980. április 29-én hajnalban hunyt el. Felesége, Alma Reville hérom évvel később követte őt a halálba.

2. Az eredeti Psycho

 Hitchcock éppen befejezte az Észak- északnyugat forgatását, amikor visszautazott New York-ban. Pénteki nap volt, amikor megérkezett, másnap megvette a The New York Times-t, aminek a könyvajánlójában olvasott egy érdekes interjút Robert Bloch-al, az akkor megjelent Psycho könyv kapcsán. A britt író könyve felkeltette Hitchcock érdeklődését, ezért amint tudott Londonba utazott. Beszélt a Paramount vezetőivel, akik ekkor még nem hallottak a könyvről. Miután visszatért az Államokba, elhatározta, hogy megfilmesíti ezt a könyvet. Két szempontot kellett vigyelembe vennie. Az első és meghatározó szempont az volt, hogy elkészíthető-e fekete-fehérben is? A második szempont, hogy kevesebb, mint 1 millió dollárja volt, tehát viszonylag kis költségvetésű filmben kellett gondolkodnia. Úgy döntött tehát, hogy fekete-fehér filmre fog forgatni és egyszerű helyszínen készíti el, nem stúdióban, nem filmes, hanem televíziós stábot alkalmazva, ezzel is kímélve a film előállítási költségeit. Felkérte Joseph Stefano forgatókönyvírót, hogy készítsen a Psycho könyv történetéből forgatókönyvet. A következő lépés a híres motel helyszínének felkutatása volt, melynél Hitchcock fontosnak tartotta, hogy egyszerű legyen és mégis félelemmel teli, így esett a választása egy közép-californiai motelre, mely távol volt a településektől és a motel mögött lévő ház magában hordozta a szükséges szimbólumokat. A ház külső homlokzatán különös szerepet kapott a második emeleti fronton lévő ablak, ahol először meglátjuk Norman Bates anyjának vélt alakot.
  A követekező fontos, a film gerincét képező tényező a zene volt. Bernard Hermann-t kérte fel Hitchcock a komponálásra, aki elkészítette az addigi legizgalmasabb, abszolult feszültségkeltő zenét, mely a képpel együtt érhette el azt a hatást, mely máig hat a nézőkre. Ezt követően Hitchcock kialakította Norman Bates anyjának alakját, és meghatározta azokat a pontokat, ahol feltűnik az asszony. A film szerkesztési munkái Nagy-Britanniában zajlottak és a tényleges forgatásra már teljesen kész, pontos kép volt a filmről, tehát minden letisztázódott, csak rögzíteni kellett a jeleneteket. Erről Hitchcock így beszélt „Az én fejemben legtöbbször már akkor készen van a film, mielőtt megkezdeném a forgatást.”7

2.1. A Psycho eredetijében és a feldolgozásában a különbségek összehasonlítása

A Psycho eredetije 1960-ban látott napvilágot Alfred Hitchcock rendezésében Bernard Hermann zenéjével és ezt a filmet dolgozta fel Gus Van Sant 1998-ban. A filmek összehasonlítását kétféle módon lehet megtenni. Vagy a hasonlóságokat sorakoztatom egymás mellé vagy pedig a különbségeket emelem ki. Természetesen azt a módszert érdemes alkalmazni, mely egyértelműbben kihozza a különbségeket és annak okait. A Psycho esetében a különbségeket emelem ki, mert az egyezések önmagukért beszélnek. Viszont a változtatásoknak mi áll a hátterében, hordoz-e valami jelentést, vagy céltalan, nincs szerepe, esetleg nem is hordoz valódi tartalmat?
  A két film között alapvető különbség, hogy míg Hitchcock 1960-as eredetije fekete-fehér, addig a feldolgozás színes. Hitchcock szerint „a színes film egyik előnye az lehet, hogy több közbülső árnyalatot mutathatna be. Nem szeretném persze, ha minden csupa harsogó szín lenne a vásznon. Visszafogottan kellene használni a színeket.”8 Ezt a „tanítást” túlzottan figyelembe vette Gus Van Sant, mert sikerült teljesen jelentéktelen színekkel feltöltenie a filmjét. Csak olyan színek szerepelnek, melyek nem érik el a kellő hatást. A tárgyak legtöbbször mintásak, többféle színt hordoznak magukban, de a színválasztásnak nincsen célja. Hitchcocknál dramaturgiai szerepet kapott a szín maga is, hisz a bűnt például legtöbbször a fekete, vagy sötétebb tónusú színek szimbolizálták az ártatlanságot pedig a világos illetve a fehér színek. Ez a Psychoban is nyomokövethető, amikor Marion a sötét színű kocsiját, - amivel eljött a városból – egy világosabb színűre cseréli, mintegy megszabadulva a bűntől, tehát „jó útra” szeretne térni. A motel színein látszik a legjobban, hogy nem sok energiát fektettek a kitalálsába, mert minden nagyon lágy, szinte barátságos, holott az eredetin még a fekete-fehér ellenére is átjönnek az éles kontrasztok. A különböző tárgyak szimbólikus színválasztása, például a több filmben is visszatérő fehér kancsó Gus Van Santnél elveszti fehérségét és sötétkékben látjuk viszont.

3. A filmek összehasonlításának koncepciója:

A történetvezetésben fellelhető különbségek
A háttér: épületek, tárgyak, eszközök formája, színei, funkciójuk módosulásai
A világításban tapasztalt eltérések Plánok, képek, kameraállások, fahrtok, technikai megoldások különbségei
A vágásban észlelt fontos eltérések
Hangok: zene, háttérzajok, háttérhangok
Színészi játékban és dramaturgiában látható különbségek
Összegzés


4. A Psycho című film és feldolgozásának összehasonlítása


4.1. A történetvezetésben fellelhető különbségek:

A filmek kezdő jelenetei azonosak, csak a dátum éve változott meg, 1960-ról 1998- ra. A történetvezetés és a szüzsé szempontjából a feldolgozás azonos az eredeti Psycho történetével.


4.2. A háttér: épületek, tárgyak, eszközök formái, színei, funkciójuk modosulásai

Az eredeti Psychoban 40.000 dollár 1998-ra 400.000-re nőtt és az iroda falát is más képek díszítik. Az eredetiben tájakról voltak festmények, míg az újban geometriai formákkal találkozunk. A harmadik jelenetben amikor hazaér Marion, átöltözik és színesebbnél színesebb ruhákat vesz föl (barna melltartó, rikító zöld ruha), talán erre mondhatta Hitchcock, hogy: nem szereteném, ha minden csupa harsogó szín lenne a vásznon. Hitchcock filmjeiben az egyszínű ruhák voltak jellemzőek és ehhez párosult a dramaturgiai elemekkel felruházott színválasztás. Az ötödik jelenetében a filmnek az autókereskedő az új változatban fekete ingben van a kereskedő, - ami azt jelzi, hogy negatív szereplő, (mert később be is árulja a rendőrnek) - és nyakkendő lóg a nyakában, míg a régiben fehér ing és csokornyakkendő szerepel. Ebben a jelenetben Marion kezében egy narancssárga napernyő van, mely jól passzol a ruhájához, mely szintén narancsszínű. Az autó árában a különbözet a korábbi hétszáz dollárról négyezer dollára nőt. Marion autója fekete volt, amit egy világosabb színűre cserélt le, ezzel is azt érzékeltetve, hogy szeretne megváltozni, visszavinni a pénzt.
 A színválasztás dramatugiai elemet hordoz. (1. képmelléklet) Az eredeti változatban a vacsora mellé fehér kancsóban érkezik az ital, a feldolgozásban sötétkék a kancsó, de a formája ugyanaz. Norman ruhája szintén a fehér ing helyett sötét színű, ami dramaturgiailag biztosít minket, hogy ő a gonosz oldalon áll. Az eredeti változatban befelé, míg az újban kifelé nyílik az ablak az 1-es szobában. Ennek pusztán forgatástechnikai okai vannak, a szüzsé szempontjából nem hordoz jelentést. Sok helyen Sant kihasználja a színeket. Ilyen például Marion bőröndje, amin rózsaszín rózsák vannak. A ruhák többsége is színes, kevés az egyszínű, minta nélküli ruha, amit Hitchcock eredetijében megszoktunk. A motelszobában való keresgéléskor a feldolgozásban Lila Crane, (Marion testvére) kivesz egy bibliát az egyik fiókból, ami jelképes is lehet és az eredetiben nem is szerepel, de mivel a kamera távol van az eseménytől, ezért nincs különösebb funkciója a könyvnek. A következő Bates házában rögzített jelenetnél, a fiú szobájában kisebb eltérések vannak. Gus Van Sant filmjében pornográf jellegű könyvek és képregények vannak a polcon, ezzel is erősítve az elfolytott szexualitását Normannak. A lemezjátszón Hitchcocknál még az Eroica forog, GusVan Sant nél már a The worlds need a melody dal. Talán ezzel is jelezvén a kor változását, a fellazult erkölcsöket.
  Az eredeti filmben a következő képsorokban, mikor Bates rájön, hogy a lány fent a van a házban, leüti egy könyvnehezékkel Sam-et, ami a feldolgozásban már golfütővel történik. Tény és való, hogy a könyvnehezéknél hatásosabb a golfütő és így még egy plusz információval is gyarapszik tudásunk, Bates szokott golfozni, bár a film cselekményét ez a tény nem befolyásolja.
A pincejelenetben viszont sok változás van az eredetihez képest. Eleve sokkal nagyobb a pince és sok madár, preparált és élő is van a pincében. Az „anya” ezek közé a repdeső madarak közé van betéve és hosszú szőke haja van, a korábbi elnyűtt szürkéhez képest. A feldolgozás sokkal nagyobb hangúlyt fektet Normann Bates hobbijára, a preparálásra, ezért külön termet mutat be, melyben élő és kitömött madarak vannak.


4.3. A világításban tapasztalt eltérések

A hetedik jelenetben, amikor megérkezik Marion a Bates motelbe. Lényeges különbség, hogy a motel sokkal jobban ki van világítva a remake-ben. Nagy piros Motel felirat van az épület tetején és az irodába lépve sem egy, hanem két asztali lámpa várja a vendéget. Ez a szimbólum, amit a nagy neonfelirat hordoz, az erős piros színnel, utal a vérre, ami vésztjósló szímbólumnak tekinthető. A mocsárban az autó az eredeti műben világítás nélkül, míg az új változatban már világítással süllyed el, ami noha apró változtatás, mégis különbség. (2. képmelléklet)


4.4. Plánok, képek, kameraállások, fahrtok, technikai megoldások különbségei

Az első olyan kép, melyben újítás van a hotelszobában szerepel, amikor Marion belehajol a kép, tehát egy pillanatra előtte csak a hátteret látjuk. A negyedik jelenet: Szerencsére a zenéhez nem nyúlt Gus Van Sant, így az autós jeleneteket élvezhetőnek is mondhatnám, eltekintve azt a tényt, hogy Marion autójának elektromos ablaka nem mindig üzemel a legmegfelelőbben. Fürdőszoba jelenet, Bates motel: Amikor Marion kiesik a csempére és közelit látunk az arácról az az eredetiben 90 fokot fordul, míg az újban 360 fokot, ez jó megoldás, bár kicsit hajaz a Szedülésre.

  A feldolgozásban túl sok a vér és a víz, akad belőle gond is, mikor a később a kádat takarítja Norman Bates. Néha a kevesebb több, tartja a mondás és ebben az esetben nagyon is igaz, mivel egy kis vércseppre, (ami szétfröccsen a kád falán) sokkal jobban emlékszik az ember -és feszültséggel telibb-, mintha minden vérben úszik. A kameraállások, vágások nem egyeznek meg az eredeti változatéval, de a főbb képeket formáját átemeli belőlük. Ilyen a zuhanyrózsa, a lefolyó, a zuhanyfüggöny és a csempe képe. A következő változás a magánnyomozó megölésénél fedezhető fel, ahol a lépcsős leesésénél a régi technikát alkalmazza Gus Van Sant is, de ismét előkerülnek a jelképek. Egy fekvő nő szemén éjszakai szemtakaróval, egy fekete tehén a kékesszürkeségben, A rövid képek a kés vágások közé vannak beillesztve. Az eredetiben egy késvágást szerez Arbogast magánnyomozó, amíg az újban már hármat. A jelenet zárása is brutálisabb, de a lépcsős zuhanás technikája egyezik az eredeti változatéval, amit a Szabotázsban is lehetett már látni.


4.5. A vágásban észlelt eltérések

 Hitchcock egy hétig forgatta a film csúcspontját tartalmazó zuhany-jelenetet és több, mint 70 beállításból rögzítette.
(3. képmelléklet) Részletesen, minden kockájára kidolgozott eseménysort mutat be. Az új filmben nem láttam ennyire gondosan kidolgozva ezt a jelenetet. Újítás volt, hogy amikor a gyilkos elhúzta azt a bizonyos függönyt, akkor a féktelen kaszabolásba nagyon rövid snitteket vágott be Marion pupillájának hirtelen tágulásáról, ami még jól is néz ki, de a következő vágóképként használt viharfelhőkkel teli sötét égbolt kimaradhatott volna. A sötét színek itt is előkerülnek, éles kontrasztot hozva létre a fehér csempével. Épp ezt kihasználva ezzel a viharos képpel a drámaiságot próbálja kifejezni, de az eredeti jelenet részletesebb kidolgozottsága talán szerencsésebb lett volna.
  Ami ezzel a jelenettel kapcsolatban szintén változtatás volt: amikor kiesik Marion a kádból, akkor láttunk a hátán két vágásnyomot, ami az eredetiben nincs és szerintem a feszültség is nagyobb a nézőben, ha nincs tisztában a főszereplő sérüléseivel. Az viszont előny, hogy a régi változathoz hasonlóan az újban sem mutatják magát a kést, amint a testhez ér. Hitchcockhoz hűen tehát Gus Van Sant is a feszültségre alapozza a filmet. Az eredeti Psychoban nagy a hangsúly magán a csomagtartón, hisz három vágókép is mutatja, ahogy az autó elhalad jobbra, míg az új változatban rögtön a mocsránál vagyunk. A régiben sűrűbb a mocsár, míg a feldolgozásban, szinte víz, nem is mocsár. A film záró jelenetében az autó kihúzásnál tovább látjuk az autót, hisz a stáblista alatt is fut tovább a kép, amit jobbnak érzek, mert az eredetiben hamar le lett „vágva” ez a jelenet amivel sokk-hatást ért el és feszültséget továbbra is fenntartotta, itt viszont van levezetés.


4.6. Hangok: zene, háttérzajok, háttérhangok

  A fürdőjelenetben a kés kaszabolásának a hangját kombinálja a dinamikus vonószenekar zenéjével, mely örök élményt hagy mindenkiben. Gus Van Sant meghagyja az eredeti, Bernard Herrmann komponálta zenét. A zene szerepe az autós jelenetekben és a fürdőjelenetben éri el a legnagyobb hatást.
  Újítás, hogy a zene csak akkor szól, amikor Marion elindul az autóval, és csak akkor, amikor az autó áll, akkor a zene nem szól. A zuhany-jelenetben a zene adja a ritmikát és minden egyes „vonóhúzás” meghatározó része a filmnek. A film egészének zenei alapja hozzájárul a képi látványhoz és a sejtelmes hangokkal plusz feszültséggel ruházza fel a Psycho-t.



4.7. Színészi játékban és dramaturgiában látható különbségek

 Különbség az első jelenetben, hogy Sam az új változatban meztelenül van, amig az eredeti Hitchcock változatban pizsamában szerepel. A férfi szereplő ártatlanságáról így biztosít minket a rendező, hisz a meztelen emberről sokan azt gondolják, hogy bűntelen. A második jelenet a hivatalban játszódik. Ennek az eredetijében szerepelt Hitchcock maga is az utcán, mely az új filmben is így szerepel, annyival kiegészülve, hogy az utcai „Hitchcock-alak” beszélget valakivel, aki akár a Gus Van Sant is lehetett. Az új rendezésben Marion felmutatja Cassidy lányának fényképét, ami akár jelképes is, lehet, hogy ő is legszívesebben úgy élne, ahogy a lány. Az 1-es szobába költözéskor az eredeti változatban két fiókot próbál ki Marion, ahová rejthetné a pénzt, a feldolgozásban három fiókot próbál ki, mielőtt az új újság mellett dönt.

  A Hitchcock-féle változatban Marion jóízűen elfogyaszt egy szendvicset, míg az újban –ahol szintén hozzákezd a szendvicshez- annak hallatán, „nekem az anyám a legjobb barátom”, Marionnak elmegy az étvágya –leteszi a szendvicset- és egészen a jelenet végéig nem is jön nyúl a szendvicshez. Ezt követően ami fontos és talán meghatározó különbség, hogy amikor Marion visszamegy a szobájába és Norman meglesi, akkor a Hitchcock-i változatban megmarad ennél a feszültségkeltésnél ami a meglesésből keletkezik a rendező, míg az új változatban plusz töltetet kap a jelenet azáltal, hogy heves maszturbálásba kezd Norman. Ez egyértelműsíti Norman személyiségét, amíg Hitchcock bizonytalanságban hagyja a nézőt a szexuális vonatkozás kérdésében. Az újrafilm leveszi a néző válláról azt a terhet, hogy Norman szexuális gondolatain töprengjen - ebben a jelenetben. Amikor Bates bepakolja a meggyilkolt lány bőröndjét a kocsiba, ami utána jön az újság, azzal a bizonyos közel 400.000 dollárral. Ezen a ponton, (a gangon) elgondolkodik Norman, aztán bedobja az újságot a kocsiba. Felfogható egy kikacsintásnak is, hisz mi tudjuk, hogy ő nem tudja, ő viszont miért gondolkodna el, ha nem sejtené azt ami, mi tudunk? Mindenesetre végül bedobja. Az eredeti Psychoban Normant csak Sam bántalmazza, de a feldolgozásban Marion huga, Lila is, ezzel erősítve az ellentétet Norman és a többi szereplő között.


4.8. Kimaradt jelenet

Mielőtt Lila Crane (Marion testvére) és Sam, (Marion kedvese) elindul a Bates motelbe, az eredeti változatban van egy rövid jelenet, mely vasárnap délelőtt játszódik a közeli városka temploma előtt vagyunk, ahol a nyugdíjas seriffel és feleségével beszélgetnek arról, hogy elmenjenek-e a motelbe. Mindenesetre kapnak egy meghívást vasárnapi ebédre a seriffhez. Bizonytalanok. Ezt a remake-ből nem tudjuk meg. Ez az egyetlen jelenet, melyet teljes egészében kihagytak a feldolgozásból.
A cselekmény szempontjából nem fontos a kimaradt jelenet, mely csak azt a célt szolgálta, hogy a nézőben tudatosítsa a két szereplő bizonytalanságát, amit az ezt megelőző jelenetek is hordoztak.


4.9. Összegzés

 Minden remakenél elgondolkodik a rendező -jó esetben-, hogy most teljesen ugyanazt a filmet szeretné elkészíteni, amit már egyszer látott a nagyközönség, vagy saját ötleteit is beleilleszti a filmbe. Az ötletek beépítésénél, vagy esetleges változtatásoknál - szerencsés esetben- igyekszik építő ötletekkel gyarapítani a filmet, vagy a változtatásoknál mérlegelni, hogy fontos-e a változtatás, ami ebben az esetben sajnos nem fordult elő. Sokat sejtető bemutatót készítettek a filmhez, amiben Norman Bates „zavaros gondolataiba” is belelátunk, de a filmben már nem alkalmazza a rendező ezt a technikát kellően. Van olyan képsor, ami csak a bemutató-filmben szerepel.

  Az eredeti film hátterét megőrizte a remake és a főbb helyszínek szinte teljesen egyeznek az eredetiekkel. A kezdő kép, a hotelszoba, a motel, Bates háza, mind teljesen azonosak az eredeti művel. Persze a hatás más színekkel, de lényegében ugyanazok a helyek ugyanolyan elrendezésben és méretek láthatók a feldolgozásban, mint az eredetiben. Hitchcock a film nagyrészében erős fényeket használ, de a nappali felvételeknél csak természetes fényekkel dolgozik. Ezt megőrizte a feldolgozás is, bár néha csak az alapmegvilágítást hordoz a mű, amikor szerepet is kaphatott volna a fény. Például a neonmegvilágítás kiterjesztése a Motel felirattal az épület tetejére, ami az eredtiben nem volt, egy jó ötletnek fogható fel, de nincs kidolgozva, épp hogy csak megjelenik, pedig egy lényeges változtatás az eredetihez képest.

 A kameraállások a film jeleneteinek többségében megőrizték az eredeti Psycho beállításait, plánjait, de néhány jelenetben eltértek, amit nem tartok szerencsésnek, mert az új beállítások nem erősítik, hanem inkább gyengítik a filmet. A feldolgozás nem hozott jelentős változásokat az eredeti műhöz képest. Felsoroltam az összes fellelhető különbséget a két mű között. Újításnak tartom a feldolgozásban a vágóképként megjelenő „gondolatokat”, melyek erősíteni próbálják a filmben meglevő feszültséget.



5. A Hátsó ablak és az azonos című remakjének összehasonlítása

 Correl Woolrich ír író William Irish álnéven 1942-ben megjelentetett egy nevollát, melynek az: It had to be Murder címet adta. Ez a történet egy bérházban játszódott, ahol egy lakó szemtanúja volt egy gyilkosságnak, de nem tudta bizonyítani azt, mivel nem látta magát a gyilkosságot, csak a körülményekből következtette ki. A holttest persze eltűnt. Alfred Hitchcock ezt az alapötletet használta fel, melynek alapján John Michael Hayes megírta a forgatókönyvet és a meglévő főbb karakterek mellé sok apró „szerepet” írt, melyek „lakók” színesítették a bérház életét.

  A Hátsó ablak esetében ugyanazt a feldolgozási koncepciót alkalmaztam, mint a Pszichónál. Az előző elemzésemnél a két film mind technikai beállításai és plánkezelései, képkivágatai közel azonosak voltak, míg az 1998-ban készült Hátsó ablaknál, csak a történetvezetés egyezik meg az eredeti művel, a képkivágatok közel azonosak, de vannak komoly eltérések is. A helyszín itt is közel azonos, tehát Greenwich village-ben egy ház belső udvarára néző lakás. A feldolgozásban is a főszereplő figyeli a szomszéd lakásokban folyó eseményeket és ebben a filmben is gyilkosság történt! A szereplők neve más a feldolgozásban, de a filmcím azonos, a történet gerince szintén azonos, viszont a feldolgozásban sokkal több a plusz információt tudunk meg a lakókról.


5.1. A történetvezetésben fellelhető különbségek

A történet alapja: egy ágyhoz kötött ember kukkolóként (voyeur) megfigyeli a szomszédait. A feldolgozásban ez a motívum azonos az eredeti Hitchcock-i történettel, de a kidolgozás és a mellékszálak teljesen más irányban bontakoznak ki, mint az eredeti műben. Kiindulásként az eredeti műben Jeff, (fényképész) mivel egy autóverseny fényképezése közben megsérült, ezért otthon fekszik begipszelt lábbal és figyeli az eseményeket a házban, mikor megérkezik a barátnője. A feldolgozás egy kórházjelenettel kezdődik, amiben haldoklik Jason, mert a lélegeztetőgép kikapcsol. Pár napra rá jobban lesz és ezután kerül haza. Mivel csak a fejét tudja mozgatni, ezért egy olyan számítógépet vásárol, amivel hanggal tud vezérelni mindent. Megismerjük a volt feleségét, akivel szintén a baleset miatt megváltozott a viszonya. A nő új férfi után nézett, amíg Jason a kórházban feküdt.

  A feldolgozásban Jason Kempet a főszereplőt Christofer Reeve alakítja, aki a magánéletben egy lovasbaleset következtében tényleg tolókocsihoz kötött. A filmben szintén előkerül az autó téma. Egy autóbaleset részeseként bár nem Jason a hibás, mégis ő sérül meg annyira, hogy félév kórház után csak a fejét tudja mozgatni. Jason tervezőmérnök. Amíg kórházban volt, addig egy lányra (Claudia Henderson) bízták a Woolrich-projectet és a lány tölti be a film során az eredeti Hátsó ablakhoz hasonlóan, a barátnő szerepét. Érdekesség, hogy a Woolrich név eredetileg a novella szerzőjének álneve, melyről így emlékezik meg a remake. Projectként viszont egy épületkomplexumot jelent, aminek tervezéséhez Jason ragaszkodik és amibe végül Thorpe szobra kerül. Egy este a szemben lévő egyik lakásban zajló veszekedést lát Jason és kihívja a rendőröket. Az agresszív szobrászt, Julien Thorpe-ot beviszik. Másnap kiengedik és első dolga, hogy felkeresi az egyik szomszédot, mert azt hiszi, hogy ő hívta a 911-et. Estére ismét vita alakul ki Julien Thorpe és felesége Irene Thorpe között, és ezt követően tűnik el Irene, a feleség.. Ez azonos az eredeti művel, ahol szintén eltűnik a nő. Másnap Henderson átmegy a lakásba és beszélget a „gyilkossal”, kiderül hogy egy másik szőke nő lépett az előző barátnő helyébe, a korábbi papírjait használva. Az eredeti Hátsó ablakban szintén találkozik a barátnő a gyilkossal, de ott beszökik az ablakon keresztül a lakásba és mikor hazaér a gyilkos, akkor lebukik, itt viszont csak érdeklődik egy szobor után (persze közben kutat, amikor nem figyel oda Julien) és utána elmegy. Az eredeti műben egy levelet visz át Lisa a „feltételezett gyilkosnak”. Ezt a jelenetet átvette a feldolgozás is, de itt már egy e-mailt küld Jason.

  Az eredeti Hátsó ablakban a főszereplő barátnő életére tör a gyilkos, amikor megtalálja a lakásban, ahová az ablakon keresztül jutott be, mert meg akarta nézni, hogy tényleg más nő lakik-e már és a régi az eltűnt. A feldolgozásban nem bántalmazzák a barátnőt. Mindkét filmben a főszereplő életére törnek, de a módszerek különbözőek. Az eredetiben Jeffet egy dulakodást követően megpróbálja Lars Thorwald (a gyilkos) kilökni az ablakon, ami végül sikerül is neki. A feldolgozásban Jason tehetetlenségét használja ki Julien (a gyilkos) és ezért elvágja a lélegeztetőgép csövét! A dulakodási jelenet a remakben is megvan, de Julien az ápolóval Alisonnal verekszik. A rendőrök és a nyomozó ekkor érkeznek meg, akár csak az eredeti Hátsó ablaknál. A film zárása az eredetiben és a feldolgozásban is csókkal ér véget, de a feldolgozásban stílusosan összehúzódik a függöny.


5.2. A háttér: épületek, tárgyak, eszközök formája, színei, funkciójuk módosulásai

 A lakását teljesen átalakították, az tolókocsihoz kötöttség miatt. Jason felszereltetett egy kamerarendszert, amivel figyelni tudja a szomszédokat. Ezt a kamerarendszert egy szívószál mozgatásával tudja irányítani. Ez az eredeti mű fényképezőgéppel kapcsolatos motívumait emeli át. Az eredeti filmben megjelenik egy helikopter, mely azt jelképezi, hogy mindenki figyel valakit. Scotty figyeli a szomszédokat, Scotty-t és mindenki mást pedig figyel a helikopter. A feldolgozásban ez a szimbólum nem jelenik meg. A feldolgozásban rájön a szobrász, hogy a látogatóba érkezett Claudia, (Jason barátnője) használta a számítógépét és rájött a gyilkosságra és hogy végig figyelték őt ezért ezután „meglátogatja” Jasont. Az eredeti műben a jeggyűrű alapján jön rá az elkövető, hogy látta valaki a gyilkosságot, mivel észreveszi, hogy Lisa mutatja valakinek a gyűrűt, mikor elviszik a rendőrök. De mindkét esetben az ablakon keresztül látják meg egymás, a gyilkos és a voyeur.

  Az eredeti műben Jeff a dulakodást követően kiesik az ablakból, a feldolgozásban viszont Alison, az ápoló verekszik és a lakás egy belsőbb helységében játszódik a jelenet, tehát a feldolgozásban nem esik ki senki az ablakon. Jeff a felvillanó vakufénnyel védekezik a támadó ellen, amiből többet is kiéget, amíg odaér hozzá a gyilkos, de Jasonnak, mivel egyáltalán nem tud mozogni, csak a számítógép marad segítségül, amit nem használ sikeresen, mivel a gyilkos Julien kicselezi. A feldolgozásban ezen a ponton kezdődnek az események. Jason lélegeztetőgépének csövét elvágja. Miután Julien megtudja Jason számítógépének jelszavát, lemegy a lakás földszintjére. Ekkor Jason bezárja a liftet és az összes földszinti ajtót, de Julien a vészlépcsőn visszajut az emeletre és végül megtalálja Jasont, (aki közben lemegy lifttel a földszintre) de addigra már ott van a rendőrség is.


5.3. A világításban tapasztalt eltérések

 Mindkét filmben fontos szerepe van a világításnak, hisz mindkettőben emiatt bukik le a kukkoló. Az eredeti Hátsó ablakban a főszereplő védekezésre használja a vakut, de az újban már a számítógép a védekezés eszköze. A remake átvett egy olyan jelenetet teljes egészében, amiben véletlenül felkapcsolja valaki a villanyt Jeff/Jason szobájában és ezt észreveszi a másik lakásban a gyilkos, és mindkét filmben ebből jönnek rá, hogy ki figyelte őket.
  A feldolgozásban érdekes kontraszt, hogy halljuk Julient éjjel heggeszteni és közben Jason szobájában látjuk a heggesztés miatti éles fényeket, melyek hasonlítanak a vaku éles fényéhez. Mivel mind a két film teljes egészében stódióban készült, ezért a fényhatások közel azonosak. Mindkettőben mind a négy napszak megjelenik. A szobákban lévő világítás kiszűrődő fényére mindkét filmben építettek a rendezők, olyannyira, hogy van olyan rész, ahol teljesen azonos technikát alkalmaztak, ilyen az is amikor elhúzza a függönyt a szerelmes pár a másodikon és utána csak a sziluettjüket látjuk.


5.4. Plánok, képek, kameraállások, fahrtok, technikai megoldások különbségei

 A plánok többsége egyezik az eredeti filmével, viszont a lakás sokkal nagyobb és mivel a remakben van földszínt is, ezért az események több helyszínen játszódnak. Az eredetiben csak egy szemszögből látunk mindent, Jeff lakásából, addig az újban van a kórház, a kórház parkja, földszint a lakásban, utcajelenet a hazaérkezéskor. Technikailag a megfigyelést kétféleképpen látjuk, egyrészt az eredeti fimhez hasonló plánokkal, másrészt a Jason által rögzített kamerák felvételein keresztül. Az eredeti filmben több udvari képet látunk, kocsizás szinte alig szerepel benne. Viszont a lakásból kevesebbet láthatunk, a feldolgozásban ez fordítva van, mivel lényegesen nagyobb a lakás, ezért többet is látunk belőle, illetve több kocsizás is van a lakásban, ami szintén változás az eredeti műhöz képest.

  Az eredeti filmben sokkal több jelenet zajlik a két házrész között a belső udvarban.
A remakben az udvar nem kap hangsúlyos szerepet. A feldolgozásban nagyobbak a „fontosabb” ablakok, így jobban részesei tudunk lenni az eseményeknek. Az eredetiben viszont ez is hozzáadott egy kis feszültséget a filmhez, hogy voltak olyan percek amikor, „kiment” az egyik ablakból a szereplő, de még nem „érkezett” meg a másikba, tehát a két ablak között, a fal takarásában volt. Ekkor nem tudtuk mit csinál, de sejthető volt, csak össze kellett rakni az eseményeket, figyelmet igényelt.


5.5. A vágásban észlelt fontos eltérések

Az eredeti Hátsó ablakban a vágásoknál a kép és a hang egyszerre vált, éles snittek vannak, viszont az újrafilmben gyakran alkalmaznak úsztatást, a hang előbb vált, mint a kép, tehát nem annyira éles a kontraszt. Sokmindent inkább sejtet a film, kevés dolgot nyilvánít ki egyértelműen.


5.6. Hangok: zene, háttérzajok, háttérhangok

A film zenéjét Franc Waxman szerezte, aki az 1940-ben készült Hitchcock első amerikai nagy sikert hozó filmjének
A Manderley ház asszonyának zenéjét is komponálta. A Hátsó ablakban fontos szerepet töltenek be a hangok, hisz a gyilkosságot is csak a hangok alapján tudjuk azonosítani. Egy sikítást lehet hallani, aztán valami széttörik. Az akusztikus hangok is fontosak, így például az eredeti műben a sikolyok, űvöltések, a kutyák ugatása, háttérzajok, az utca zaja. Miss. Torsó, a báltáncosnő is zenére táncol és a felette levő szomszéd pedig zenét komponál.

  A feldolgozásban ugyanezek a hangok hallhatóak, kiegészülve azzal, hogy amikor Jason a lakásából megfigyeli az eseményeket, akkor a szomszéd lakásokban zajló párbeszédeket is halljuk, amik lényegesen megkönnyítik a problémák, szituációk pontos értelmezését. Az erdetiben viszont ezt a színészi játék erősítésével érte el a rendező. Mindkét filmben vannak meghatározó zajok, melyek dramaturgiailag is meghatározzák a film menetét. Ilyen a sikítás, amiből tudjuk, hogy gyilkosság történt, ami után eltörik valami, ez azonos mindkét műben. Hallható háttérzene, az eredetiben komponálás is, ami több akkord leütését jelenti és ez érdekes hangulatot illetve feszültséget teremt Hitchcock Hátsó ablakában, az újban viszont nincs meg a zeneszerző karaktere, ezért a zongorás rész nem is került át, viszont lehet hallani rádiót és az utcazaj is jelentősebb a remakben.


5.7. Színészi játékban és dramaturgiában látható különbségek

 A főbb szereplők, karakterek azonosak. Mindkét filmben van egy megfigyelő, kukkoló (voyeur) és van barátnője/munkatársa, van egy segítő, a feldolgozásban kettő, aki/k foglalkoznak a lábadozó beteggel és van egy nyomozó, aki cinikus és nem hisz semmit, csak amit lát. A földszínten lakó egyedül élő, suicid nő karaktere a feldolgozásban is megvan, találó a neve is: Ms. Magányos Szív. Miss Torso, a báltáncosnő is átkerült az új műbe, ahogy a szerelmespár is a másodikról. A kutyás házaspár karaktere hiányzik a remakeből és ezért a kutyával kapcsolatos jelenetek is hiányoznak. Ez segített volna kicsit jobban megismerni a gyilkost, tettin keresztül, de a feldolgozás inkább a gyilkos lakásában zajló eseményekre összpontoít és így ismerjük meg Julient. Az „átkerülő” lakóknak a szüzsé szempontjából fontos szerepük van, meghatározzák a cselekmény hátterét és látszólag befolyásolják is a történéseket.
  Dramaturgiailag viszont érdekes, hogy az eredeti filmben a nyomozó csak akor megy át a gyilkoshoz, amikor már szinte vége az eseményeknek, amig a feldolgozásban szinte rögtön, amint hall az eseményekről, bár itt sem hisz a főszereplőnek. A karakterek kialakítása közel azonos az eredeti műben és a feldolgozásában is. Mindkettőben van egy házaspár, akik vitáznak és végül a férj megöli a feleséget. Szintén van egy idősebb magányos nő minkét filmben, az eredetiben szobrász, az újban nem derül fény a foglalkozására. Érdekesség, hogy a szobrászat, mint mesterség mindkét filmben megvan. Van egyedül élő középkorű nő mindkettőben, ahogy fiatal házasok, tehát szerelmespár is.

  Ami eltérés, az eredeti Hátsó ablakban karakterként szerepel egy középkorű házaspár, akiknek kutyája is van, a feldolgozásban ennek a párnak a szerepét egy szerelmes meleg pár alkotja. Az események főszereplőinek foglalkozásáról, életéről nem sokat tudunk, de a feldolgozásban tudjuk, hogy a férj szobrász, a feleség pedig volt New York-i cigánylány, később a Broadway-en táncosnő. Mindkét nő otthonülő, nem mozdulnak ki. Csak az ok más, amiért nem mennek soha sehová. Az eredetiben ágyhozkötött, beteg, a feldolgozásban pedig alkoholista és mivel a férje tartja el ezért nem megy sehová. Az eredetei Hátsó ablakban Lisát, Jeff barátnőjét beviszik a rendőrök, miután rajtakapják az idegen lakásban.
A feldolgozásban viszont magát a „leendő” gyilkost, Julient viszik be a rendőrök, mert bántalmazta a feleségét. Mindkét esetben egy nap múlva szabadok. Az eredeti műben nem tudjuk, hogy mi az alapvető konfliktus, a feldolgozásban viszont látjuk, hogy a vita abból alakul ki, hogy Irene Thorpe, a szobrász felesége rájön, hogy ura egy virtuális barátnővel csalja. Az eredeti műben mikor eltűnik a nő nem lép helyébe másik, a feldolgozásban viszont –mint később kiderül – magának a meggyilkolt lánynak a nővére lép a huga helyébe.
  Az eredeti film egyik csúcspontja, amikor a gyilkos átmegy a kukkolóhoz és erre Scotty –a lehetőségeihez mérten – fel is készül, viszont a feldolgozásban meglepetésként éri Jasont a gyilkos érkezése. Az eredeti filmben a feszültség nagy részét az adja, hogy egy szemszöbgből látjuk az eseményeket, Jeff szemszögéből, viszont Jeff néha alszik és akkor nem látja az eseményeket, ennek fényében mi többet tudunk mint ő és ekkor már feszültséggel teli, mert a néző jobban be van avatva, mint maga a főszereplő. Ez adta a plusz feszültséget az eredeti Hátsó ablaknak. Ettől a ponttól érdekes, ahogy Jeff rájön arra, hogyan történt a gyilkosság. Mindkét filmben éjjel a férj öli meg a feleségét és mindkettőben eltünteti a holttestet. Az eredetiben valószjnűsíthetően feldarabolja és egy bőröndben több fordulóval az éjszaka folyamán elszállítja, míg a feldolgozásban beépíti a szoborba, amit megrendelésre készít és pár nap múlva el is szállítanak.


5.8. Összegzés

 Az 1953-ban készült Hátsó ablakban megfigyelhető Hitchcock művészete, a jellemek ábrázolása. „Ez a legszebb példája annak mi is az a Hitchcock mozi? Szubjektív pont, ahonnan Stuart (Jeff) nézi az eseményeket és látja a reakciókat!”9
A remake nem annyira részletes és pontosságra törekvő, mint a Psycho-nál, ezért több apró részletet tudunk meg a szereplőkről, melyek csak a feldolgozásban szerepelnek. Ezek tehát segítik a háttér biztosabb megismerését és így a főszereplők, - akik az előtérben vannak - is nagyobb hangsúlyt kapnak. A történet alapja azonos, de a kidolgozás teljesen más.
  Az eredeti műben a gyilkos karaktere az egy a lakók közül, míg a remakben jóval a többi lakó bemutatása vagy jellemzése fölé helyezkedik. Az eredetiben sokkal kevesebb információt tudunk meg a gyilkosságról és magáról az elkövetőről is, mint az újabb változatban.



6. A Szédülés és az Obsession című filmek összehasonlítása

 Nem véletlenül nem írtam azt, hogy remakje, mert ennél a két filmnél valójában csak az alapötlet azonos.
A Szédülést (Vertigo) Alfred Hitchcock 1958-ban az Észak-északnyugat című film előtt forgatta.
A film azóta híressé vált főcím animációját Saul Bass készítette, melyben a szédülést a folytonos forgással, alakzatok forgás közben való átalakulásával érzékelteti.

  Ezt a két filmet más módszerrel elemzem, mint a korábbi összehasonlításokat, mert itt mind a technikai mind a formai elemek különbözőek. A szüzsében találhatóak hasonlóságok, amik kiemelésével inkább az azonosságokat igyekszem felsorakoztatni.
A Szédülésnél a történetbe „in medias res” kapcsolódunk bele, és később a kapott információk alapján alkotunk képet a főszereplőről. A történet egy nyomozóról szól (Scotty), aki egy üldözést követően, ahol meghal a kollégája, elkezd rettegni a magasságtól. Egy gazdag barátja megkéri, hogy nyomozzon a felesége után, mert nem bízik meg benne. Scotty rájön, hogy a feleség, Madeleine kettős személyiség és Carole Valdez régen meghalt spanyol kisasszony szerepe a másik énje. Egy étteremben találkozik Madeleinnel, akit ettől kezdve mindenhova követ, mindaddig, amíg a nő le nem ugrik a Spanyol Misszió harangtornyából. Ezután Scotty évekig keresi Madeleint vagy egy hozzá hasonló lányt, akire végül rá is talál (Judy) az utcán és megismerkednek. A lányt megpróbálja Madeleinre átformálni, vissza szeretné hozni az emlékeiben élő szőke nőt. Miután mindent megtesz, hogy Judyból Madeleint formáljon elviszi a lányt a Spanyol Misszióba, ahol újra szeretné élni az eseményeket, de úgy hogy végre legyőzi a félelmét a magasságtól. Felmennek a toronyba és kiderül, hogy Judy az valójában Madelaine és csak azért „halt meg” Madeleinként, mert Scotty barátja (Gavin) felbérelte. Valójában azon a napon, amikor Madelein meghalt, akkor a barát feleségét lökték le a toronyból. De miért is kellett ehhez Scotty? Mert ő nyomozó, ezért a legjobb tanúnak. Gavin Elster tudta, hogy Scotty nem tudja megmenteni a lányt, mert tériszonya van, ezért is bízta rá a nyomozást. Ha csak az alapvető történetet vesszük akkor kiderül, hogy a nyomozó önkéntelen tettestársává válik egy fondolatosan kieszelt bűncselekménynek. A valódi feleséget valószínűleg nem is ismerte, (azt akit valójában lelökött a Gavin, amikor Madelaine felrohant a toronyba).

  Az Obsession története egy gazdag földbirtokos (Michael Courthland) családjának elrablásáról szól. A film a tíz éves házasssági évforduló alklamából rendezett ünnepséggel kezdődik, tehát rögtön részesei leszünk az eseménynek és így ismerjük meg a szereplőket. Megismerjük az anyagi körülményeiket és a baráti társaságot. Kis idővel ezután elrabolják a főszereplő Michael feleségét és lányát. A legközelebbi barát is a rablók között van, de erre csak a film végére derül ki. A váltságdíj fél millió dollár, amit Michael szeretne kifizteni, de végül mégis a rendőrségnek szól, akik azt javasolják, hogy papírokat tegyenek a pénz helyett az aktatáskába. Követik a táska útját és eljutnak ahhoz a házhoz, ahol fogvatartják Michael feleségét és gyerekét. Megpróbálják lefegyverezni az emberrablókat, aminek egy autósüldözés lesz a következmény, amiben Michael felesége meghal, de erre pontosan nem derül fény, hogy valóban ez történik-e, mert csak magát a robbanást látjuk. A lánya eltűnik és évekig ez a rossz döntés kísérti Michaelt, hogy miért nem fizette ki a váltásgdíjat? Tizenöt évvel később Michael Firenzében egy templomban talál egy lányt, akivel összeházasodik és külsőre is megpróbálja a volt feleségévé formálni, hazaviszi Amerikába és elveszi feleségül. A sok hasonlóság alapján - és a lány visszaemlékezési nyomán - kiderül, hogy a saját eltűnt lányát találta meg. Az emberrablás megint bekövetkezik, amiben a lány is részt vesz és végül egymásra találnak a repülőtéren és ekkor szólítja lánya ismét „papának” Michaelt. Ez Brian Da Palma első szélesvásznú filmje. Az 1940-ben született rendezőnek nem ez az első komoly munkája, viszont ez az első olyan filmje, melyből kiderül Hitchcock iránti rajongása és Hitchcock művészetének ismerete. „A gondolkodásmódját, logikáját is megtanultam. Hitchcockot sokan emlegetik, sokan hivatkoznak rá, de érteni nem érti senki. Nem tudják milyen tiszta az ő filmi nyelve, és milyen pontos.”10


6.1. A két film közötti hasonlóságok

 Minkét filmnek a hátteréül szolgáló zenéjét Bernard Herrmann komponálta. „Mivel ideiglenesen a Hitchcock-filmek hangkíséretét használtuk, valahogy eszünkbe jutott Herrmann....Felhívtam telefonon, azonnal igent mondott a felkérésre.”11 Mindkét filmben a főszereplő eltűnik és mindkettőben szoros érzelmek fűzik a film főszereplőjét az eltűnt személy/ek hez.
A Szédülésben Madeleine, az Obsessionben pedig Michael felesége és gyereke tűnik el. Mindkettőben az eltűnés rejtélyes körülmények között történik. A Szédülésben egy nőt látunk leesni egy háztetőre, az Obsessionben pedig egy lezárt hídon áthajt az az autó, amiben Elizabeth, Michael felesége van és utána felrobban és beleesik a folyóba. A filmekben azonos, hogy különböző évben folytatódnak az események.
  A Szedülésnél nincs pontosan meghatározva, de évek telnek el, amikor újra találkozik Madeleine és Scottie, az Obsessionben pedig 1959-ben tűnik el a feleség, Elizabeth és lányuk, és 1975-ben találkozik ismét apa és lánya. Mindkét filmben egy festményen is megjelenik a főszereplő eltűnt személy, és szintén azonos, hogy szerepel olyan jelenet a filmben, melyben a főhős nézi a saját portréját. Mindkét filmben a főszereplőhöz közeli, megbízható személy van az eltűnések hátterében és mindkét filmben ez a személy végig jelen van a film történetében. A gazdag barát a Szédülésben és a legközelebbi munkatárs az Obsessionban. Mindkettőben megváltozik az eltűnt személy az évek alatt. A Szédülésben a teljes személyisége megváltozik, Madeleinből Judy lesz, eredeti papírjait kezdi el használni, de visszaváltozik frizurája, külseje is. A nézőben később tudatosul csak, hogy Judy a létező személy, aki egy szerep kedvéért változott csak Madeleinné, hogy kéőbb visszaváltozhasson Judyvá.  Az Obsessionben pedig Firenzébe kerül a lány és festő lesz, de nem változik meg nagymértékben, csak gyerekből felnőtt nő lesz, ezért is szükséges meghatározni, hogy tizenöt év telik el, (hogy érthető legyen a hirtelen változás) Mindkét filmben látszólag véletlen találkoznak újra, a Szédülésben Scotty az utcán látja meg Judy-t az Obsessionben pedig egy firenzei templomban látja újra először Michael a restaurátorrá lett eltűnt lányát. A különbség, hogy amikor rátalál az eltünt lányra Scotty, akkor rögtön tudja, hogy belőle szeretné megformálni Madeleint, míg az Obsessionben Michael nem szeretné ilyen erősen átformálni a találkozástól kezdve a lányt. Az Obsessionben ekkor kerül elő a vérfertőzés lehetősége, mely szintén feszültséget teremt és azzal, hogy elveszi a saját lányát még nem lehetünk biztosak a tényleges vérfertőzésben, - mert nem látunk olyan jelenetet, ami ezt igazolná - de ezen feszültséget fenntartja egészen a film végéig. Mindkét filmben vannak misztikus, mindig visszatérő tárgyak, amik szinte szimbólumként szerepelnek. A Szédülésben Madleine, (Caroll Valdez frizurája, alakja) ruházata, a virágcsokor, amit visz magával. Az Obsessionben az ötszázezer dollárt követelő váltságdíjpapír. Mindkét filmben van egy olyan heszín, amihez visszatér a főszereplő évek után, hogy újra végigjátsza az eseményeket. A Szédülésben ilyen a Spanyol Misszió, az Obsessionben pedig a Cousin Blossom hajó, ahonnan az aktatáskát a rakpartra dobja a főszereplő. Mind a két filmben szerencsétlenül végződik az újbóli felidézése a történteknek.
 A misszió tornyából leesik Madeleine, mert megijed az apácától, aki harangozni jön fel. Az Obsessionben pedig a második alkalommal sem valódi pénz van az aktatáskában, bár erről Michael nem tehet. A Szédülésben és az Obsessionben is vannak jelképek, ilyen a Misszió épülete és a Síremlék, ami az Obsessionben van illetve ez kettős jelkép, mivel a sírbolt alakja ugyanaz, mint a templom, amiben dolgozik Michael lánya.


6.2. Összegzés

A két film alapötlete azonos és a kidolgozásban is találhatunk összecsengő részeket. Ilyen a festmény megjelenése az Obsessionben, ami már a Vertigóban is fontos szimbólum volt. Mindkettő színes film, „bár a színes filmet annak idején a nagyobb hitelességre való törekvés, vagyis a realizmus-igény hozta létre, Hitchcock Szédülésében (1958) a színes nyersanyag inkább az irrealitás, az álomvilág hangulatát hangsúlyozza.”12 Az álomvilág megjelenik mindkét műben és a valóság néha irreálisabb az álomnál. Annyival bizarabb De Palma története, hogy a vérfertőzést is felhasználja feszültségkeltésre és ezzel egy plusz töltetet ad a filmnek, mivel a két főszereplő nem érheti el úgy a boldogságot, hogy egymásba szeretnek, mint egy szerelmespár és így élnek tovább, hanem tragikussá válik felteszi az ember a kérdést: „és most mi lesz velük?”13


7. Összefoglalás

 Mindhárom film különböző mértékben, de Alfred Hitchcock ötletére alapszik, az ő alapgondolatait használja fel. A Psycho törekszik a legjobban a filmi elemek átvételére, viszont sok új elemmel is feltölti a már meglévő történetet. 1960-ban a Psycho bemutatójakor még egy kicsit más szemmel nézte a közönség a filmeket, mint a manapság. A rendezők ma szeretik jobban elmagyarázni a történeteket. Nem bíznak a közönségben annyira, hogy majd ők kitalálják maguktól, ezért Gus Van Sant feldolgozásában is vannak olyan pontok, aminél Hitchcock meghagyta a fantázia helyét, a feldolgozásban viszont egyértelműsítve lett. Példaként említhetem Norman Bates szexuális magatartását bemutató képeket, mely az eredeti Psychohoz képest egyértelműbb jelentéssel bír. A két Psycho között az egyik legjelentősebb különbség, hogy az eredeti fekete-fehér,
a feldolgozás viszont már színes. A színek Hitchcock filmjeiben fontos szerepet töltenek be, dramaturgiailag szerepük van, hatással, befolyással vannak a nézőre is. Ezen a téren a feldolgozás sokat változtatott az eredeti műhöz képest. A szereplők a karakterüknek, jellemüknek megfelelő színű ruhákban vannak és a film hangulatát is átformálják ezáltal. A feldolgozás a Psycho eredetijéből a fabula és a szüzsé teljes átemelésével született, ellentétben a Hátsó ablakkal, aminél csak az alapötlet és a megvalósítás formája került át. De itt is törekedtek arra, hogy közel azonos körülményeket teremtsenek, mint ami az eredeti Hátsó ablakban megvolt. A történet alapja ugyanaz, de a részletek, a kidolgozottság mértéke más. Teljesen nem is tudták volna átvenni a történetet, mert az újrafilm főszereplője Christopher Reeves tolókocsihoz kötött, ezért voltak olyan „megoldások” a filmben, melyek ezt a - történet elmesélése szempontjából - problémát megpróbálták áthidalni. Ilyen például, hogy Jason a kamerát egy szívószál segítségével irányítja. Mindemellett átemeltek olyan képeket, plánokat, melyek a film fabulájának szempontjából lényegesek voltak. Ilyen például a szomszédok ablakainak bemutatása, ahol közel azonos beállításokkal találkozhatunk mindkét filmben. A film főbb karakterek, mellékszereplők is azonosak a két műben, de a kidolgozottság és a nyitott kérdések tekintetében a feldolgozás sokkal kevesebb elvágatlan szálat hagy. Minden feltehető kérdésre válaszol és a történet a mellkészereplők tulajdonságaival, szokásaival is kiegészül az újrafilmben. Egy fontos kérdésre viszont nem válaszol sem az erdeti sem a feldolgozás: összeházasodnak-e és boldogan élnek majd? A film történet-ívének felépítése azonos.
A cselekmény főbb változásai azonos helyen vannak a két műben de a cselekményeket tekintve viszont már vannak különbségek az eredeti Hátsó ablak és a feldolgozás között. Az eredetiben nem sok mindent tudunk a gyilkosság után a hulla sorsáról, a feldolgozásban viszont kiderül, hogy a szoborba lett rejtve. A gyilkosság módja valószínűleg azonos, az eltűntetés viszont különböző.
  A Hátsó ablaknak a feldolgozása már nem törekedett teljesen az eredeti mű részleteinek az átemelésére. Az eredeti Hátsó ablakban meglevő „kutyás” jelenetek például teljes egészében kimaradtak. Amíg Hitchcock törekedett arra, hogy a Hátsó ablakot egy szubjektív szemszögből rögzítse, (a főszereplő lakásából) addig a feldolgozás több helyszínen játszódik, (például a kezdő-jelenet a kórházban).

  Az újrafilm törekszik az eredeti film lényegének az átvételére, de a részletekben saját koncepció szerint dolgozik, ehhez hasonlatos az Obsession is, annyi különbséggel, hogy itt Brian De Palma már csak a történet csupasz vázát veszi át, Hitchcock szellemének tiszteletbentartásával. A Szédülés alapötlete, Scotty szédülése, így nem is kerül át az új történetbe. Csupán magát a cselekményt alapul véve születtett meg az Obsession. Brian De Palma szerint nem is nevezhető remakenek, mert mind a háttérben, mind a történet szereplőiben teljesen más a filmje, mint a Szédülés. Ami azonos, egy lány eltűnése és utána megtalálása és újbóli eltűnése. A szerelem mindkét film alaptörténetében megtalálható, de az Obsessionben vérfertőzés gyanújával is találkozunk, ami megakadályozza, hogy a két főszereplő boldog házasságban éljen, miután egymásra találtak és rájönnek, hogy apa és lánya. Mindkét film épít arra az alapötletre, hogy az események ismétlődnek, csak a végkifejlet változott meg az Obsessionben. A Szédülésben Madleine/Judy kétszer hal meg, először Scotty tudja úgy hogy meghal, másodszorra a valóságban is meghal – habár véletlenül. A film közepe táján kiderül minden lényeges momentum a cselekményről, ezért a végkifejletben a halál „megismétlődése” okoz meglepetést. Az Obsessionben viszont „kimarad” a tragikus vég, a lány nem tűnik el ismét, mert Michael utánamegy és a repülőtéren találkoznak, tehát mondhatni boldogan ér véget a történet, de mégsem. Addig amíg a Szédülésben tragédiával záródik a történet, az Obsessionben viszont maga a helyzet válik tragikussá. Apa és lány nem lehet boldog férj és feleség, mert az vérfertőzés.

  Hitchcock filmjei manapság is sok ötletet adnak a rendezőknek, melyek alapján egy teljesen új történetet tudnak megvalósítani. Képei, jelenetei letisztultak, dramaturgiailag egyértelműek, ezért is szokták néha csak egy-egy képsorát átemelni új filmekbe.




Hivatkozások
1. George, Herbert 1945. Second sonnet from Walton’s Lives, The Works of George Herbert. Clarendon Press. Oxford.
2. Molnár Gál Péter. Szédülés-kritika. Filmkultura. 1985/12.
3. SidneyGottlieb 2001. Alfred Hitchcock. Osiris Kiadó. Budapest. 26.p.
4. SidneyGottlieb 2001. Alfred Hitchcock. Osiris Kiadó. Budapest. 30.p.
5. SidneyGottlieb 2001. Alfred Hitchcock. Osiris Kiadó. Budapest. 36.p.
6. SidneyGottlieb 2001. Alfred Hitchcock. Osiris Kiadó. Budapest. 40.p.
7. Alfred Hitchcock a rendezésről. Filmkultura. 36.p.
8. Alfred Hitchcock a rendezésről. Filmkultura 38.p.
9. Peter Bogdanich, Ethics film. Hátsó ablak.
10. Samuel Blumenfeld – Laurent Vachaud: Beszélgetések Brian De Palmával. Filmvilág. 2003/4.
11. Samuel Blumenfeld – Laurent Vachaud: Beszélgetések Brian De Palmával. Filmvilág. 2003/4.
12. Kulturmozi. Szédülés. Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában. Filmvilág. 2002/10.
13. Samuel Blumenfeld – Laurent Vachaud: Beszélgetések Brian De Palmával. Filmvilág. 2003/4.



Irodalomjegyzék
1. Alfred Hitchcock 1995. Nyitott szem. Alexandria Kiadó. Pécs.
2. Jon Boorstin 1990. The Hollywood Eye – What Makes Movies Work. HarperCollins Kiadó. New York.
3. Lawrence Hammond 1974. Thriller Movies – Classic films of suspense and Mystery. Octopus Kiadó. Hong Kong.
4. Nick James 1999. Alfred Hitchcock Sight and Sound. Goodhead Print. London.
5. Sidney Gottlieb 2001. Alfred Hitchcock. Osiris Kiadó. Budapest
6. Truffaut 1996. Hitchcock. Pelikán Kiadó. Budapest.



Képmelléklet
1. Marion az eredeti Psychoban az autókereskedőnél
2. Norman Bates figyeli Marion autójának mocsárba-süllyedését, sricpt
3. A Psycho zuhany-jelenetének scriptje

[Vissza az Alfred Hitchcock kezdőoldalra!]