Az erotikus filmek történetéből

2. A kezdetek (1890 - 1930)



Mint minden, ez is kezdődjék a magyarokkal....
Az egyik első képregény, a Yellow Kid, amerikában sárga papírra nyomtatva jelent meg. Az újság, amely lehozta, a magyar szárzamású Joseph Pulitzer tulajdonában volt. Ettől kezdve csak "The yellows"-nak (sárgának) nevezték őt. Ezen újítás példát szolgáltatott: az amerikai művészeti folyóiratokban és hetilapokban egyre gyakrabban fel-feltűnő meztelen férfi- és női alakok fényképeit, rajzait kék kerettel, kék festékkel, vagy kék alapra, papírra nyomtatták. Ezzel megszületett a "blue world", a kék világ elnevezés. Ebbe a világba a meztelenségek, sikamlósságok tartoztak; később a pornográfia és az ezzel foglalkozó vállalkozások világát jelentette.

Ahogyan az első fényképek között, ugynaúgy az első filmfelvételek között is nyomban felbukkan a meztelen emberi test.

A történelem folyamán, ahogy az ősember ábrázolni kezde a világot maga körül, szintén lerajzolta, lefestette önmagát és társait is. A női test ábrázolásait (falfestmények, szobrok...stb.), gömbölyű formáival - egyben utalva a terhességre is - kultikus, termékenységi kultuszaiban fel is használta. Kezdetben a világ minden táján, minden kultúrában ábrázolták az emberi testet. Csak a későbbiekben - több vallás tiltása alapján - vált tabuvá ez. Ennek ellenére nem volt olyan korszaka - főleg az európai - az emberi kultúrának, ahol valamilyen formában nem örökítették volna meg - a többnyire a női -szépséget, és ezzel együtt a fedetlen formákat...

A kép, amint megmozdult, szintén kihasználta a lehetőséget: akcióban vált ábrázolhatóvá az emberi test. Azokban a filmekben, - többnyire - amelyeket direkt olyan haszonszerzési céllal készítettek, hogy megmutathassák egy-egy hölgy tiltott bájait, nagy anyagi hasznot hoztak már az 1800-as évek végén is.

Ezzel megszületett a blue movie, azaz a kék mozi világa.

A csók (1896)

Az egyik első amerikai mozgófelvételek egyike is erotikus film volt: az 1893-as Világkiállítás egyik szenzációja volt az a nickel-odeon (kukucskáló mozi) felvétel, amely az akkori híres Fatima fátyoltáncát örökítette meg. E rövid filmecske nagy siker volt. Ennélfogva egyre-másra készültek a hasonló, és még merészebb alkotások. De ezzel együtt felhívta a figyelmet is az erotikus filmekre: az egyházak, a különböző nő- és erkölcsvédő szervezetek ellenakcióba léptek.1908-ban az Egyesült Államokban megalakult az első városi cenzúrabizottság (New York), amely arra kötelezte a nickel-odeon, és a mozitulajdonosokat, hogy előzetesen mutassák be a műsorra tűzendő filmjeiket. Emiatt a nagy nyilvánosság elől egy időre eltűntek ezek a filmek.

A már bemutatott filmeket pedig cenzúrázták - Fatima ezetúl csak a bájait egy korláttal letakarva táncolhatott... May Irwin és John C.Rice voltak az elsők 1896-ban, akik a megfilmesített Broadway-darabban, a The Widow Jonesban nyilvánosan smároltak.A cenzúrázásnak köszönhetően a pornográf filmek más irányt választottak - legalábbis a nagyközönség számára. Eredetileg a pornográfia a görög pornographosz szóból származik, mely azt jelenti: prostituáltakról szóló írás, beszámoló. Ennek értelmében készült már 1913-ban az USA-ban a Traffic in Souls című dokumentumfilm. Olyan hatalmas sikert aratott, hogy nyomában sorozatosan készültek a hasonló tematikájú (egyébként még meztelenséget sem mutató) filmek. E filmeket (pl.: Port of Missing Women, The Shame of the Empire State, stb...) alkalmi, független producerek, ismeretlen alkotók készítették, sokszor igencsak közepes színvonalon. De nem ez volt a lényeg: a téma milliókat vonzott a mozikba, és termelte a bevételeket. Ezek a filmek külön műfajjá váltak, és később a művészfilmesek használták fel eredményeit (pl.: G.W.Pabst: Bánatos utca (1926)).

Minthogy széleskörű nyilvánosságot nem kap, ettől függetlenül virágzik a zugfilmipar, itt készülnek a legnyersebb, legerőteljesebb alkotások. Gyakorlatilag a mai pornófilmeknek megfelelő filmek voltak, ugyanúgy megmutatták a különféle helyzetű nemi aktusokat, kis történettel (piknik, horgászat, vásárlás, stb...) körítve őket. A gyártott mennyiségről csak körülbelüli adatok alapján lehet következtetni: az egyik legnagyobbnak tartott ilyen témájú filmeket őrző magángyűjteményben kb. 27.000 (!) különböző alkotást tartanak nyilván. Ezekben a régi filmekben előfordulnak olyan későbbi sztárok is - mint pl. Marilyn Monroe, Kim Novak, Ava Gardner, Jayne Mansfield - akik itt még mindent megmutattak bájaikból.

A zugfilm - zugfilm maradt. Igaz, biztosította alkotói, szereplői megélhetését; de a terjesztési nehézségek miatt nagyiparrá sohasem alakulhatott. A pornófilm, mint filmes műfaj, a nagyközönség számára a hetvenes évekig nem létezett. Addig csak a gazdag arisztokrácia élvezhette a kis sikamlós történeteket. Ugyanis csak nekik volt meg az anyagi bázisuk az új filmekre és az azidőtájt drága vetítőberendezésekre. A másik közönség pedig a katonaság volt. Náluk, mint "nőpótlék" volt az ilyenfajta szórakozás. Az első világháború után a filmipar mindenhol fellendült: németországban az expresszionista avantgarde, franciaországban a realizmus és az avantgarde; virágkorát érte az "északi (elsősorban svéd és dán) dráma"; meghódította a világot az amerikai slapstick komédia (pl: Chaplin). Ebben a fellendülésben részt vett az erotikus film is.Ezért látták célszerűnek az Egyesült Államokban, hogy szabályozzák, mit is lehet bemutatni. A városi cenzúrabizottságok működésének tapasztalatai alapján szervezték meg az ún. Hays Organisationt. Will H.Hays (1874-1954) amerikai jogász, ügyvéd neve így került be a filmtörténetbe. 1922-ben alapítja meg (a kormány megbízásából) a Hays Organisationt, melynek egyetlen feladata az amerikai érdekek és erkölcsök védelme a filmiparban. Ezzel egyidejűleg Hayset az MPPDA (Az amerikai filmkészítők és filmforgalmazók szövetsége) elnökévé is megválasztják, s ezt a tisztséget huszonhárom évig (1922-1945) közmegelégedésre látja el. Hays 1922-ben fogalmazta meg első ízben: mit lehet s mit nem lehet a filmvásznon meg- vagy bemutatni, kimondani.Szigorúan megkötötte az emberi test és szerelmi élet bemutatásának lehetőségeit, bizonyos trágárnak minősülő szófordulatokat. Ezeket az elveket a Hays-kódexben tette elérhetővé, amelyet 1939. októberében újrafogalmaztak. E kódex - egyes részleteit tekintve - még a mai napig is érvényesül, noha az 50-es, 60-as években több bírósági döntés hatályon kívül helyezte...

Természetesen több rendező azonnal próbára tette ezeket a cenzúrakötelmeket: 1929-ban F.W.Murnau - egyébként utolsó - legújabb filmjét, a Tabut a dél-tengeri benszülöttek között forgatja, amelyben sok-sok jelenet meztelen emberek között játszódik. A Tabu bemutatását követően (1931) szinte minden országban óriási vihar robban ki. Egyes helyeken bizonyos jeleneteket kivágatnak, másutt egészében betiltják, ismét máshol teljes egészében engedélyezik a bemutatását. Ennél is nagyobb vihart kavarnak a Tabut utanázó "néprajzi" filmek, melyek közül sok már direkt a szexualitásra megy rá... Azonban a cenzúra sem marad tétlen.