3. A korai hangosfilmektől - a hatvanas évek elejéig

1932-ben forgatja és egy évvel később világbotránnyá válik a csehszlovák Gustav Machaty Extázis című filmje. A filmnek a mai napig többféle változata ismert. A valójában félig némafilm - hangosfilmi megoldásokkal (néhány párbeszéd, a cselekvések zöreje...) A film különböző változatai közül az. ún. ősváltozat, melyben az idős emberhez férjhezmenő, és nászészakáját egyedül töltő, majd testileg továbbra is kielégítetlen fiatal Eva, édesapja birtokán szemtanúja lesz a lovak hágatásának, majd kilovagol és meztelenül fürödni indul. Eközben lova elnyargal a ruhájával. A lovat egy vasúti mérnök fékezi meg, ki (a nézővel együtt) szemtanúja lesz Eva meztelen bájainak. Eva nemsokára a szeretője lesz a mérnöknek. Az eredeti ősváltozatban a rendező a szeretkező testeket is bemutatta. De ez már a korabeli cseh cenzornak sem tetszett, így néhány beállítást kivágatott. Ettől kezdev a film szinte országonként más-más vágott változatban került bemutatásra. Magyarországon, a Filmarchívumi kópia (a Magyar Televízió is bemutatta) az egyik legerősebben megnyomorított változatnak számít (csak 84 perc...).

A produkció sorsát az is nehezítette, hogy az Eva-t alakító Hedy Kiesler (aki később Hedy Lamarr) néven vált amarikai sztárrá) első férje, "családi okokból" is vágásokat követelt, sőt egy időben a film - számára elérhető - kópiáit is felvásárolta, hogy ezzel is akadályozza az Extázis vetítését. A film végül is eredeti formájában csak 1957-ben került a nagyközönség elé. Az Egyesült Állomokból Münchenbe hazatelepült Machaty rekonstruálta az eredeti változatot, majd több cikket is írt híres-hírhedt filmje sorsáról.

Ezidőtájt Németországban Marlene Dietrich főszereplésével leforgatják a Kék angyalt [Der Blaue Engel, 1931], mely egy idős, megbecsült, konzervatív tanár, és egy léha bártáncoshölgy kapcsolatát mutatja be. A filmben - amely Heinrich Mann Ronda tanár úr c. regényének a megfilmesítése - a köztiszteletben álló tanár úr, aki minden erklöcs őrzője, züllik le Lola hatására...

Amíg Európában - sokszor az avntgarde keretében - kísérleteznek az erotikus töltésű filmek készítésével, addig a tengerentúlon, Amerikában már más a helyzet. Amerika megtanul együttélni a Hays-kódex szabályaival, és úgynevezett "határeset-témákat" keres, amikben még éppen be lehet mutatni a meztelenséget. Az egyik kínálkozó lehetőséget az ún. "felvilágosító-filmekben" vélik megtalálni a készítők. Az egyik első ilyen film a Damaged Lives volt, mely a New York-i Daily News c. lapban megjelent, és később Pulizter-díjjal jutalmazott Carl Warren-féle riportsorozaton alapult, mely a nemi betegségek veszélyeivel foglalkozott. A filmbéli orvost id.Jason Robards alakította. Még nagyobb sikert ért el, a Roger Babb rendezte Mom and Dad (Mama és papa) című, szintén a szexuális felvilágosítást szolgáló mű. Egy csecsemő megszületésének történetén keresztül mutatja be, hogy az élet tényeinek nem ismerete nem kívánt terhességhez, összerombolt életekhez vezet. A film töb, mint negyvenmilló dollár tiszta hasznot hozott.

A második világháború kitöréséig szinte változatlan volt a helyzet. A filmesek addig csak kétértelmű párbeszédekkel, meg-megszakított hosszú csókjelenetekkel (pl.: Hitchcock Forgószél (1946) c. filmje), rafináltan, ráutalásosan bemutatott helyzetekkel jelentkezhettek szabadon a nagyközönségnek bemutatott filmekben.

Azonban a háború kitörésével minden megváltozik. A háború rendkívüli igényeket támaszt. A katonaként egymás között élő férfiak természetes vágyait, ha nem is lehet mindig kielégíteni - valamivel pótolni kell őket. Európában fokozzák a kis pénzen készülő zugfilmek gyártását. A tengerentúl pedig, a hivatalos hadvezetés, a sztárvilág egyes vampjai, néhány fiatal sztárjelölt, kezdő és ismert fotómodellek segítségével megteremti a "katonákat mindenhová elkísérő" pin-up girlök típusát és képsorait, akik és amelyek a gránátládáktól az atombombáig, még a fegyvereken is megjelennek. Mindez együtt jár a 30-as években és a 40-es évek legelején még csak igen szűkkörű amerikai zugfilmgyártás növekedésével is. Forgalmazási nehézségek miatt a zugfilmeket sokáig egy kis üzletembercsoport készítette (magukat a "negyven rabló" névvel jelölték). Amikor az Egyesült Államok Pearl Harbour (1941) után maga is hadviselő lesz, a zugfilmgyártók egyszerre törvényen belülre kerülnek. Szükség van rájuk: hivatalos megbízások alapján "enyhén meztelenkedő" filmeket forgatnak a tiszti és legénységi klubok, valamint az ún. frontbárok számára. 1943-tól elsősorban a nagyvárosok munkásnegyedeiben is (hivatalos ösztönzésre) szaporítják a már korábban is működő burlesque-house-okat. Ezek az "intézmények" a klubok és a nyilvános házak keverékét jelentik, ahol szabadosnak mondható, olykor a meztelenségig elmenő filmecskéket is játszanaka slap-stick komédiák mellett. Ezek általában 20-30 percet meg nem haladó hosszúságú, rövid, egy díszletben játszódó, egyszerű történetű filmek voltak, melyek merészségükben a Fatima táncát alig haladták meg.

Amikor a második világháború véget ér - a tengeren túlon is, Európában is sok minden másképpen kezdenek látni az emberek. Társadalmi rendszerek omlottak össze, alakultak át, rövid káosz után új rendszerek, új társadalmak alakulnak ki, épülnek fel. E változások mindenféle szempontból alapvetően befolyásolják az emberek gondolkodását, s ezen keresztül a művészeteket is.
Az élet a háború utáni társadalmakban a korábbiakhoz képest szabadosabbá válik. Technikai változások is zajlanak: míg korábban csak a rádió - a közvetített hang - jutott el a legtöbb lakásba, lassacskán a közvetített kép is, a televízió is kezd elterjedni. Minél hoszabb és több lesz a televízióprogram, annál több műsor kell, és minél több műsor van, annál több aktuális problémát kell felvetni, feldolgozni. Az eddig homogén filmművészet is válságba kerül. Egyre kevésbé sikerül az egész világon mindenütt egyformán sikeres filmeket készíteni. Csökken a produkciószám, ez viszont feleslegessé teszi a sztárok egy részét. Másrészt viszont az 50-es évekre sok háború előtti, esetleg némafilmes sztár kiöregszik. Igy az újra induló filmgyártásnak új arcokra, fiatalokra van szüksége minden területen. A hölgyek között általában a pin-up típusok aratják a legkönyebben, a legnagyobb sikert. Ők lesznek a leghíresebbek: Hildegard Knef, Barbara Valentin, Maria Schell... Amrikában az ideál Marilyn Monroe lesz, de mellette még több szán "futnak", mint pl. Betty Page. Az amerikai filmválságból sok film a fehér telefonos, álomvilágot hirdető musicaleket választja, de nem mindenki lesz sikeres. Ezért azok, akiktől ilyenformán elpártol a siker, a könyebb utat választják: a meztelenséget ábrázoló filmekkel próbálnak meg kitörni. Ekkor támad az a gondolat, hogy filmre kell vinni a háború után divatba jövő, gombamós szaporodó nudistatáborok, telepek életét. E filmekben majdnem semmi sem történik. Cselekményük alig, vagy egyáltalán nincs. Meztelen férfiak és nők, esetleg gyerekek járnak-kelnek, úsznak, sportolnak, labdáznak, napozáshoz készülődnek a parton. Feszültség nélküli életképek. Nem csókolóznak a filmben - a cenzúra rögtön lecsapna rá - nem ösztönöznek szerelmi életre. Csak éppen meztelen embereket mutatnak. És ez minden. Mai szemmel nézve csodálkozhatunk azon, hogy valaha, valahol, valakik egyáltalán hajlandók voltak sorozatban gyártani és levetíteni ezeket a mozgóképeket.

Mégis, hogyan lehet, hogy mégsem tiltották be ezeket az alkotásokat?

A válasz egyszerű: 1955-ben a legkevesebb tőkével Éden kertje címmel egy nudista filmet készít az Excelsior Pictures Co. New York állam oktatási hivatala (gyakorlatilag a kultuszminisztérium) megtagadja a film forgalmazásának jóvhagyását. A készítők polgári pert indítanak a döntés ellen. A pert Charles Desmond bíró vezeti, aki a film megtekintése után arra a következtetésre jut, hogy "a nudizmus önmagában nem illetlen vagy szeméremsértő". Desmond bíró azzal érvel, hogy a nagyra értékel, elismert National Geographic magazine több milliós olvasótábora körében rendszeresen közöl meztelen testeket ábrázoló képeket, mégsem jutott senkinek sem eszébe, hogy obszcenitással vádolja a lapot. Igy azután 1957.július 3-án, a per záró tárgyalásán a Desmond vezette bíróság engedélyezi a film bemutatását New York állam területén, miután kimondják:
"bármilyen bőrszínű, fajú ember teljes testének megmutatása színpadon, újságokban vagy filmvásznon nem meríti ki az illetlenség és obszcenitás fogalmát". (személyes megjegyzésem: mindez a XX.században történt, ennyire primitívek lennénk, hogy ez az evidencia eddig problémát okozott???!)

A per eredmény sorsdöntő volt: jogilag eredményes támadást mért a Hays-kódex ellen. Ezután kis cégek tömegével gyárthatták, és mutathatták be ilyen témájú filmjeiket. E filmek azonban nem valódi nudistákat mutattak be, hanem válogatott, fizetett modellekkel készültek. Általában 10-70 ezer dollár körül mozgott ezeknek a filmeknek a költségvetése, ám ennek többszörösét termelték meg gyártóiknak.

A csak meztelen testeket bemutató - a derék alatti részeket, ill. a női kebleket sohasem hangsúlyozó - filmeknek egy idő után tovább kellett lépniük, mert külünben elvesztették volna varázsukat. A megoldás: merészebb filmek forgalmazásának kiharcolása a cenzúrától.


Európában sohasem érvényesült olyan erős cenzúra, mint az Egyesült Államokban. Emiatt sok olyan film készült, amelybenmeztelen, vagy akár erotikusnak minősülő jelenetek voltak láthatóak. Ezek az alkotások elsősorban ún. művészfilmek voltak. Amerikában viszont először szexfilmként forgalmazták őket. David F. Friedman - a modern splatter-horror egyik megteremtője is egyben - hozatott be először ezeből az alkotásokból az Egyesült Államokba. Ingmar Bergman Monika (Egy nyár Mónikával, 1952) címjét felirat és szinkron nélkül forgalmazza, de új alcímmel: Monika - egy rossz lány története. A kék-filmszínházak közönsége körében hatalmas sikert arat a fiatal Harriet Andersson meztelen tengerparti rohangálása, csakúgy mint Ulla Jacobsson szintén meztelen fürdőzése, és szerelmeskedése az Egy nyáron át táncolt (1951) című, szintén svéd moziban. De ugyancsak "kék-filmként" kerül bemutatásra Fellini Édes élete (1960), vagy Godard Kifulladásigja (1959).

  A külföldi filmek közül az egyik legnagyobb sikert Roger Vadim aratja: ...És Isten megteremté a nőt (1957). Brigitte Bardot a tengerentúlon is sztárrá válik. A film négymilló dolláros bevételével - nem angolul beszélő film! - rekordot dönt.

<--- előzmény    folytatás--->

[Alfred Hitchcock] - [Drakula halála 1921] - [Silent Horror]
[Horror Story] - [Hungarian Horror ]
[Home]