A UNIVERSAL PICTURES BEMUTATJA
GUS VAN SANT FILMJÉT


ROBERT BLOCH REGÉNYE ALAPJÁN
ÍRTA JOSEPH STEFANO
OPERATÕR CHRIS DOYLE
LÁTVÁNYTERVEZÕ TOM FODEN
JELMEZTERVEZÕ BEATRIX ARUNA PASZTOR
VÁGÓ AMY DUDDLESTON
ZENE BERNARD HERRMANN
PRODUCER BRIAN GAZER ÉS GUS VAN SANT
EXECUTIVE PRODUCER DANY WOLF

RENDEZÕ GUS VAN SANT

SZEREPLÕK:
NORMAN BATES...................VINCE VAUGHN
MARION CRANE.........................ANNE HECHE
LILA CRANE.....................JULIANNE MOORE
SAM LOOMIS.............VIGGO MORTENSEN
MILTON ARBOGAST.......WILLIAM H. MACY
DR. SIMON....................ROBERT FORSTER

 Norman:
Mindannyian megbolondulunk néha. Maga talán nem?

Marion:
De... És ha csak egyszer, az is több lehet a kelleténél.
- A Psycho forgatókönyvébõl -

  Már csaknem négy évtizede a filmbéli feszültség egyet jelent azzal a címmel, hogy PSYCHO. Amikor 1960-ban Alfred Hitchcock elkészítette a PSYCHÓt, az volt a legerõszakosabb és szexuálisan legtúlfûtöttebb film, amit valaha Hollywoodban csináltak. A közönséget sokkolta a pszichopata moteltulajdonos története, és a film után a zuhanyozás már soha nem jelenthette azt, amit korábban. Azóta gyakran imitálták azokat a megoldásokat, melyekkel Hitchcock felállította a szõrt a nézõk hátán, de ezek még csak meg sem közelítették azt az élményt, melyet a PSYCHO jelent, ha az ember elõször látja. A filmet nemrégiben egy tévés közvéleménykutatáson a nézõk minden idõk második legfélelmetesebb filmjének választották, és felkerült az Amerikai Filmintézet által összeállított listára is, mely a 100 legfontosabb amerikai filmet tartalmazza.
 A PSYCHO mélyen befészkelte magát a bõre alá mindenkinek, aki valaha is belépett a Bates Motel hátborzongató, ugyanakkor tagadhatatlanul csábító világába, melynek urai Norman Bates, és idõs, zsarnok édesanyja. Ez a hatás teljes egészében Joseph Stefano feszes és izgalmas forgatókönyvének és Hitchcock mesteri rendezésének köszönhetõ. Hitchcock leselkedõ kamerája, szaggatott vágásai és hajlandósága, hogy teljesen elmerüljön az emberi lélek legsötétebb bugyraiban, a filmet addig példátlan moziélménnyé varázsolták.
 A PSYCHO tehát mindenképpen remekmû volt akkor is, és mára sem vesztett erejébõl. Akkor miért nyúlna hozzá bárki is?

 Gus Van Sant rendezõ a mai film világának egyik legnagyobb tabujával szállt szembe, amikor újra megcsinálta a PSYCHÓt. Bár ezt még sosem csinálták, Van Santot az a lehetõség érdekelte, hogy mi történik, ha egy tagadhatatlan klasszikust újra megcsinálnak egy szinte az eredetivel megegyezõ technikai forgatókönyv alapján, de mai filmtechnikai eszközökkel.

 Ez a bátor kísérlet részben fõhajtás Hitchcock nagysága elõtt, részben egyfajta bevezetés a fiatalabb nézõk számára,
de távolról sem az a szándéka, hogy kitúrja helyérõl az 1960-as mestermûvet. Sokkal inkább egy friss megközelítés - annak kipróbálása, mi történik, ha valaki egy új nemzedékbõl megragadja ugyanazt a borotvaéles kést.
Gus Van Sant már régóta megszállottja a PSYCHÓnak. Felvállalta, hogy hozzányúl egy mérföldkõnek számító filmhez, ugyanúgy, ahogy különbözõ rendezõk újra és újra elõveszik a Hamletet, mert a mû oly gazdag és sokrétû.
 Az elsõ reakciója szinte mindenkinek ugyanaz volt: „Mi az ördögnek tennél ilyet?" Volt, aki szerint ez felháborító, mások szerint egyenesen szentségtörés.
 
De Van Sant készen áll a válasszal.
 „Igaz ugyan, hogy a filmfõiskolások, filmõrültek és a szakmabeliek jól ismerik a PSYCHOt,
de felnõtt egy egész nézõnemzedék, akik valószínûleg még nem látták" - mondja.
„Úgy gondoltam, ily módon népszerûsíteni tudok egy klasszikust, ahogy még sosem tették. Mintha ma állítanánk színpadra egy klasszikus darabot úgy, hogy hûek maradunk az eredetihez. Van egy olyan felfogás, mely szerint a mozi viszonylag fiatal mûvészet, és ezért nincs értelme újra rendezni egy filmet. De ahogy a film öregszik, létrejön egy új közönségréteg, akik már nagyon járatlanok a régi filmekben, a némafilmekben, a fekete-fehér filmekben. A PSYCHO tökéletes arra, hogy felfrissítsük modern mûként. A tükrözõdés fontos motívum az eredetiben, sok benne a tükör, és a szereplõk is reflektálnak egymásra. Ez a változat tükröt tart az eredeti filmnek, amolyan skizofrén ikertestvérként."
 Az igazi próbát az jelentette Van Sant számára, amikor megkereste azokat, akik 1960-ban Hitchcocknak dolgoztak. Vajon árulást kiáltanak és tiltakoznak? Patricia Hitchcock O’Connell, a rendezõ lánya, aki játszott is az eredeti filmben,
az új változat technikai konzultánsa így nyilatkozott: „Szerintem ez nagyon hízelgõ. Tudom, hogy apámnak is hízelegne, hogy a PSYCHÓt annyira nagy filmnek tartják, hogy megérdemli azt, hogy újra megcsinálják. Apám mindig is a közönségnek csinálta filmjeit, nem pedig a kritikusoknak. És nem is saját magának. A legfõbb ok a közönség volt, és a közönség nem változik."

 Alfred Hitchcock számára Joseph Stefano forgatókönyve tökéletes anyag volt arra, hogy a nézõk „belemárthassák lábujjukat a félelem jeges vizébe." A forgatókönyv lemerült az emberi lélek legborzalmasabb mélységeibe, a szexualitástól az Ödipusz-komplexuson át a gyilkos hajlamokig. „Gus elmagyarázta, hogy rekonstruálni akarja az eredeti PSYCHÓt, úgy, hogy annyira hű maradjon Hitchcock verziójához, amennyire lehetséges" - meséli Stefano. „Ezzel nagyon elégedett voltam. Szerintem õ az egyik legjobb rendezõ, akit erre a feladatra el lehet képzelni."

Bár Van Sant nagyobb változtatások nélkül akarta leforgatni a filmet, Stefanóval megegyeztek abban, hogy a hitelesség kedvéért némileg frissítenek a forgatókönyvön. „Ezek aprócska, de fontos dolgok voltak" - mondja Stefano. „Például az eredeti film azt sugallta, hogy ebédidõben egy motelszobában tölteni egy pásztorórát teljességgel erkölcstelen. Ez ma kissé fura lenne. Meg kellett változtatni a pénz összegét is, amit Marion ellop, meg ilyen apróságok."
 A párbeszédek nagy része érintetlen maradt, eltekintve egy-két apróságtól, melyeket megváltoztattak, hogy ne zavarja a mai kulturális érzékenységet.
 A PSYCHO szereposztását összeállítani is veszélyes feladat volt. A filmesek nem akarták, hogy a nézõk állandóan az eredeti film szereplõihez hasonlítsák az új film színészeit, ugyanakkor olyan színészekre volt szükség, akik ugyanolyan frissek és kiválóak a szerepekben.

 Anne Heche, amikor elvállalta Marion Crane szerepét, tudta, hogy új irányból kell közelítenie.
 „Marion olyan nõ, aki nagyon közel van ahhoz, hogy álmai valóra váljanak, de a helyzet foglyul ejti" - mondja Heche. „Olyan nõ, aki ki akar törni abból az életbõl, amit saját magának alkotott, még ha nincs is ennek tudatában. De a PSYCHO olyan sok különféle szinten mûködik, hogy a tudatos és a tudatalatti, a képzelet és a valóság egyaránt fontosak."

 Az új Norman Bates megtalálása sem volt könnyû. „Elõször nehéz volt a szerepet elképzelni anélkül, hogy az ember ne Anthony Perkinsre gondoljon" - mondja a rendezõ. „Az segített, hogy újból elõvettem a regényt, és megnéztem, milyen az eredeti figura - egyáltalán nem olyan, mint a Perkins-féle Bates. Ez segített abban, hogy olyasvalakit találjak, aki új és meggyõzõ, de aki mégsem úgy játssza a szerepet, mint Perkins."
 Vince Vaughn megfelelt Van Sant elképzelésének. „Bár nagy rajongója voltam a PSYCHÓnak," - mondja Vaughn - „rájöttem, hogy attól még, hogy ilyesféle újraforgatást még nem kísérelt meg senki, az nem jelenti, hogy ne lehetne megpróbálni. Nyitott voltam a dologra."
 Van Sant korán eldöntötte, hogy ugyanazokat a beállításokat akarja használni, mint Hitchcock, sõt, követni akarja az õ 37 napos forgatási menetrendjét is.
 Ez természetesen komoly elõkészítést igényelt, ami szintén jellemzõ volt Hitchcock munkastílusára. A mester egyszer azt mondta, hogy szerinte a munka 95 százalékának meg kell lennie, mire a színészek a díszletek közé lépnek. Aprólékosan megtervezett minden beállítást, és a fejében, improvizációk nélkül megvolt az egész film, mielõtt forgatni kezdték volna.
 Van Sant tehát ugyanezzel a feladattal nézett szembe. Gondosan újranézett és lemért minden jelenetet az eredeti PSYCHÓban egy DVD lejátszó segítségével. „Hosszadalmas munka volt, de megvolt a maga jutalma és varázsa" - mondja Van Sant. „Néhány jelenetben teljesen eltértünk az eredetitõl, és a saját interpretációnkat vittük filmre. De a film 95 százalékát az eredeti szerint forgattuk."

 Furcsamód Hitchcock leleményes filmtechnikai fogásai, mint például a háttérvetítés, vagy a makettezés annyira megelõzték korukat, hogy Van Sant számára komoly kihívás volt a PSYCHO egyes jeleneteit tökéletesen reprodukálni. Bár a hagyományos háttérvetítéses technikát mára már felváltották a számítógépes trükkök, Van Sant azt a megoldást használta a film elején lévõ vezetési jelenetekhez, mint amit Hitchcock, csak a legmodernebb eszközökkel.
 Az egyetlen eszköz, amit Hitchcock nem használt, a színes film volt - mivel a mester attól tartott, hogy a valósághû vér annyira hatásos lesz, hogy a korabeli cenzorok ki fogják vágni. Hitchcock ugyanakkor híres volt arról, hogy színes filmjeiben, például a klasszikus Szédülésben aprólékos gonddal tervezte meg a színeket, a világítást, az árnyékokat. Van Sant és stábja ugyanilyen gonddal tervezték meg a Bates Motel színvilágát.

 „A látványtervezõ, a jelmeztervezõ és én nagyon szorosan együttmûködtünk minden szín megválasztásánál. A képek színvilága rendkívül fontos volt" - mondja az operatõr, Chris Doyle.
 A helyszíneket illetõen a filmesek ismét Hitchcock nyomdokaiba léptek. A mester az eredeti helyszíneknél sokkal jobban kedvelte a stúdiókat, ahol minden részletet az irányítása alatt tarthatott. Az eredeti film mintegy 98 százalékát a Universal stúdióiban forgatták. Ennek megfelelõen az új film díszleteit is itt építették fel, mert noha az eredeti film háza még áll, azonban olyan helyszínre költöztették a turisták kedvéért, ami a forgatásnak nem felelt meg.
 Az eredeti film egyik legmeghatározóbb eleme Bernard Herrmann hátborzongató muzsikája. Ezt a filmesek épen akarták hagyni, amennyire lehetett, de az új film számos jelenetének idõtartama nem egyezik az eredetiével, így Danny Elfman, aki maga is kiváló filmzeneszerzõ, segített a kísérõzene kibõvítésében és átdolgozásában egy 72 tagú zenekar segítségével.

 A film készítése alatt, miközben a sajtó egyfolytában - pro és kontra - foglalkozott a dologgal, és a filmesek nagyon igyekeztek mindent úgy csinálni, megvolt a veszélye annak, hogy a stáb túl komolyan veszi a rekonstruálást, amit Van Sant az elejétõl szeretett volna elkerülni. Mindenkit emlékeztetett arra, hogyan határozta meg Hitchcock, hogy mi a filmkészítés célja: „Egyszerûen hogy halálra rémítsem az embereket."
 

A SZEREPLÕKRÕL

VINCE VAUGHN (Norman Bates) a Bárbarátok címû komédiában tûnt fel, és az itt nyújtott alakításával hívta fel magára Steven Spielberg figyelmét, aki szerepet adott neki Az elveszett világban. Filmjei még a The Locusts, Return to Paradise, Clay Pigeons, és hamarosan a Cool Dry Place címû filmben lesz látható.

ANNE HECHE (Marion Crane) legutóbb a Hat nap, hét éjszakában volt látható. Filmjei még a Return To Paradise, Amikor a farok csóválja, Tûzhányó, Donnie Brasco, Az esküdt, Walking and Talking, Ha a falak beszélni tudnának, The Wild Side, Pie in the Sky, Twist of Fate, Dugi pénz, The Investigator, I’ll Do Anything, The Adventures of Huck Finn, Ambush of Ghosts. Az Another World címû tévésorozatért Emmy-díjat kapott.

JULIANNE MOORE (Lila Crane) a legkülönbözõbb mûfajú filmekben jeleskedett, Robert Altman Rövidre vágva címû remekétõl Louis Malle Vanya on 42nd Streetjén át olyan sikerfilmekig, mint A szökevény vagy Az elveszett világ. Legutóbb A nagy Lebowskiban, a Boogie Nightsban és a The Myths of Fingerprintsben láthattuk. Emellett szerepelt Todd Haynes [biztonságban] címû filmjében, melyet sok nagynevû kritikus beválasztott 1995 legjobb filmjei közé. Filmjei még Túlélni Picassót, Áldatlan állapotban, Benny & Joon, Bérgyilkosok, A kéz, amely a bölcsõt ringatja. Bemutatás elõtt áll a Cookie’s Fortune és az An Ideal Husband címû filmje. Jelenleg a Map of the World, majd az End of the Affair címû filmet forgatja. Moore, miután elvégezte a Bostoni Egyetem elõadómûvészeti szakát, színházi produkciókban dolgozott, és teszi ezt a mai napig is.

 VIGGO MORTENSEN (Sam Loomis) legutóbb a Tökéletes gyilkosságban volt látható. Korábban olyan filmekben nyújtott kiemelkedõ alakítást, mint a Daylight, Egy hölgy arcképe, GI Jane, Az utolsó esély, Carlito útja, Gimlet, Albínó Aligátor, God`s Army, Öt lövés a testbe, egy a fejbe, Forráspont, Indián vér, A kis szemtanú, Fresh Horses, valamint Philip Ridley két filmje, A bõr tükre és a Darkly Noon passiója. Következõ filmje a The Blouse Man lesz Diane Lane-nel és Anna Paquinnnal. Ami színházi alakításait illeti, a Bent címû darabért elnyerte a kritikusok Dramalogue díját.

 WILLIAM H. MACY (Milton Arbogast) Oscar-jelölést kapott a legjobb férfi mellékszereplõ kategóriájában a Fargóért, és Emmy díjra jelölték vendégszerepéért a Vészhelyzetben. Filmjei közt van például a Boogie Nights, Amikor a farok csóválja, Az elnök különgépe, Csendszimfónia, Ghosts of the Mississippi, Oleanna, Homicide, Things Change, House of Games és a Pleasantville. Bemutatás elõtt áll a Civil Action és a Mystery Men címû filmje. Sokat dolgozott együtt David Mamettel, több darabjában is szerepelt, emellett rendezett is színházi elõadásokat. Macy Steven Schaterrel együtt négy filmet is írt, ezek között volt a Pasifaló csaló, melyben szerepelt is Rebecca DeMornayval, és az Above Suspicion.
 

A FILM KÉSZÍTÕIRÕL

 GUS VAN SANT (rendezõ / producer) Oscar-jelölést kapott a legjobb rendezés kategóriájában a Good Will Huntingért. A film két Oscar-díjat kapott, a legjobb férfi mellékszereplõ (Robin Williams) és a legjobb forgatókönyv (Matt Damon és Ben Affleck) kategóriájában. Emellett még hat kategóriában jelölték Oscarra, köztük a legjobb film kategóriában is. Van Sant a kritikusokat és a közönséget is meghódítótta, mióta elkészítette elsõ filmjét, a Mala Nochét, mely 1987-ben megkapta a Los Angeles-i Filmkritikusok legjobb független vagy kísérleti filmnek járó díját. Második filmje, a Drugstore Cowboy számos díjat nyert 1989-ben, köztük a Filmkritikusok Országos Szövetségének díját a legjobb film, forgatókönyv és rendezés kategóriájában; a Pen Irodalmi Díjat a forgatókönyvért és az Independent Spirit Díjat szintén a forgatókönyvért. Következõ filmje, az Otthonom, Idaho River Phoenixszel és Keanu Reevesszel a fõszerepben Independent Spirit díjat kapott a legjobb forgatókönyv, színész és zene kategóriájában, valamint a Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznek járó Kritikusok Különdíját. Ezt követte a Néha a csajok is úgy vannak vele, mely Tom Robbins kultuszregényébõl készült road-movie. Az ezt követõ Majd’ megdöglik érte Joyce Maynard könyvébõl készült, Nicole Kidmannel és Matt Dillonnal a fõszerepben. Van Sant 1952-ben születtett Louisville-ben, Kentuckyban, és családjával körbeutazta az államokat. A Rhode Island-i Rajziskolában végzett, majd Hollywoodba költözött, ahol Ken Saphiróval dolgozott, majd készített egy rövidfilmet Alice in Hollywood címmel, melyet késõbb nagyfilm hosszúságúra vágott. A 80-as évek elejétõl kezdve Van Sant rövidfilmjei sorozatban nyerték a díjakat a világ filmfesztiváljain. Van Sant maga is zenész, olyan elõadók dalaihoz készített klipeket, mint David Bowie, Elton John, Tracy Chapman, a Red Hot Chili Peppers és a Hanson. Pályája kezdetén Van Sant két évig reklámfilmeket talált ki Manhattanban egy cégnek, majd Portlandban telepedett le, azóta is ott él és dolgozik, filmeket, reklámfilmeket és videoklipeket rendez, emellett fest, fotózik és ír. Elsõ fotóalbuma, a 108 Portraits 1995-ben, elsõ regénye, a Pink 1997-ben jelent meg.

 JOSEPH STEFANO (forgatókönyvíró) Dél-Philadelphiában született, és leginkább úgy ismerik, mint azt az embert, aki a PSYCHO forgatókönyvét írta. Õ írta 1959-ben a Fekete orchideát Sophia Loren és Anthony Quinn fõszereplésével. Más forgatókönyvek után Stefano figyelmét a televízió felé fordította, és õ lett a The Outer Limits címû kultuszsorozat szerzõje és társproducere. Azóta írt tévés és filmforgatókönyveket is. Legutóbbi munkája az 1994-es Two Bits volt Al Pacinóval a fõszerepben. Számos díja közt van az Edgar Allen Poe Díj a PSYCHOért, és a Sci-fi-, Fantasy- és Horrorfilmek Akadémiájának Saturn Díja.

 CHRIS DOYLE (operatõr) Sydneyben született, volt tengerész a norvég kereskedelmi flottánál, hallgatott kínai mûvészetet a Marylandi Egyetemen, volt kínai természet-gyógyász, tehénpásztor egy izraeli kibucban, sõt, még kútásó is Indiában. Edward Yang That Day On The Beach (1981) címû filmjétõl kezdve Doyle számos híres ázsiai rendezõvel dolgozott, köztük Chen Kai Gével a Temptress Moonon, Stanley Kwannal a Red Rose/White Rose-on, valamint Wong Kar-waijal olyan filmeken, mint a Chungking Expressz, Bukott angyalkák, A vadság napjai, Idõk hamvai és a Boldog együttlét. Doyle-nak volt fotókiállítása Hong Kongban, Tajpejben, Rotterdamban, Tokióban, Kobében és Kiotóban. Öt filmekkel kapcsolatos írásokat és fotókat tartalmazó könyve jelent meg különbözõ nyelveken. Jelenleg a Liberty Heightsot forgatja Barry Levinsonnal. Év végén fogja befejezni elsõ rendezését, az Away with Wordsöt, melynek írója és operatõre is.

 TOM FODEN (látványtervezõ) elsõ mozifilmje a PSYCHO. Az angliai születésû Foden 15 éve költözött Los Angelesbe. Tapasztalatát videoklipekkel szerezte, olyan klipeknél mûködött közre, mint a Nine Inch Nails Closerje, Michael és Janet Jackson Screamje és Madonna Bedtime Stories címû dala. Foden Van Santtal is egy klip készítésésnél dolgozott elôször együtt, ez pedig a Hanson Weirdje volt.

 BERNARD HERRMAN (zeneszerzõ) több mint 50 filmhez komponált kísérõzenét olyan rendezõk számára, mint Orson Welles, Francois Truffaut, Martins Scorsese, és természetesen Alfred Hitchcock. Elsõ filmjétõl, az Aranypolgártól az utolsóig, a Taxisofõrig Herrmann mesterien érzett rá a lelki rezdülésekre és a drámai feszültségre mûveiben. Zenéinek különlegessége, hogy mindig olyan hangszerekre írta õket, melyek az adott film számára dramaturgiailag a legmegfelelõbbek voltak. Filmjei közt van például a Fahrenheit 451, The Day The Earth Stood Still, The Ghost and Mrs. Muir és az Obsession. Hitchcocknak a PSYCHO mellett olyan filmekhez írt még zenét, mint a Szédülés, Az ember, aki túl sokat tudott, Észak-északnyugat, Szakadt függöny, Marnie és a The Trouble With Harry.



internetes forrás - 1999.tavasza