Psycho
(Shamley Productions / Paramount Pictures, 1960; USA; 109 perc, fekete-fehér)

Rendezte: Alfred HITCHCOCK






Szereplők: Janet Leigh (Marion Crane); Anthony Perkins (Norman Bates); Vera Miles (Lila Crane, Marion testvére); John Gavin (Sam Loomis); Martin Balsam (Milton Arbogast, a magándetektív); Patricia Hitchcock (Caroline); ...

Operatőr: John L. Russell, A.S.C.
Különleges fotográfiai effektusok: Clarence Champagne
Zene: Bernard Herrmann
Főcímterv: Saul Bass
Forgatókönyv: Joseph Stefano; Robert Bloch azonos című regénye nyomán
- Hitchcock cameo -


- Interjú Anthony Perkins-szel (Baló Júlia, 1988) - 1.8MB, PDF,
- Magyar mozis vitrin képek (Mokép)
- Bates Motel - térjen be hozzánk! (egykorú hirdetés!)





  Marion (Janet Leigh) megszökik munkaadója 40.000 dollárjával, autót cserél, megijed a rendőrtől, aki kíséri, és... (nem mesélem el, hátha valaki nem látta volna még, bár kétlem...)
A korabeli bemutatón sokan nagyon féltek...

 Ez a film, amelyet Hitchcock egy televíziós stábbal és igen szerény költségvetéssel forgatott, egy új korszak kezdetét jelenti a thrillerek kedvelői számára. Már Saul Bass grafikus főcíme, Bernard Herrman vészjósló zenéjével jelzi, hogy a rendező itt stilizált formában kívánja feltárni az erőszak mélységeit, anélkül, hogy ezeket a romantika felé hajló motívumokat enyhíteni próbálná. Hitchcock legtöbb thrillerjétől eltérően a Psycho nem kínál azonosulásra igazán alkalmas figurákat, s a film végén a meglepő megoldás is majdnem ugyanolyan ijesztő, mint a bemutatott gyilkosságok.

  Döbbenetes hatását a film visszataszító effektusok nélkül éri el, kizárólag a jelenetek megkomponálásával és tökéletes montázzsal. Így a nézőben különféle asszociációk támadnak, s Hitchcock mentesül a bővebb magyarázkodástól. A zuhany alatt játszódó jelenetben például nincs egyetlen olyan egyedi beállítás sem, amelyben a gyilkos fegyver az áldozat bőrével érintkezne. A női testnek egyetlen olyan részét sem látni, ami tabu lehetne, az egyes beállításokat lassított felvétellel forgatták, hogy a mell véletlenül se kerüljön a képbe, ennek ellenére a jelenet rendkívül durvának tűnik. Hét teljes napig tartott a forgatás, eközben nem kevesebb, mint hetven kameraállást alkalmaztak, és mindezt negyvenöt másodpercért.

  Ezzel a filmjével Hitchcock már egy fiatalabb és nyitottabb közönség felé fordult. Talán ennek is köszönhető, hogy mai szemmel nézve is teljesen frissnek hat, és amint nem is olyan régen bebizonyosodott: utánozhatatlan.