A
mozi lényege: az üldözés
David Brady interjúja
(részlet)
- Először is, Mr. Hitchcock, szeretném, ha elárulná, miért tartja olyan fontosnak az üldözést egy filmben?
- Szerintem az üldözésben a mozi lényege fejeződik ki. A filmvásznon kívül hol mutathatunk még autókat, melyek hangos fékcsikorgás közepette egymás után farolnak ki a sarkon? Ráadásul az üldözéses történetek természetes közege a mozi, mivel a film alapvető jellemzője a folyamatosság. Ha egyszer elkezdődött, nem szakad félbe. Nem tartunk szünetet a jelenetek között, nem megyünk ki elszívni egy cigarettát.
- Úgy gondolja tehát, hogy a üldözéses jelenetekben lehet legjobban kihasználni a kamerában rejlő lehetőségeket?
- Pontosan. Úgy fogalmaznék, hogy az üldözés lényegében együtt született meg a filmtechnika egészével.
-Mielőtt továbbmennénk, hasznos volna, ha meghatározná, rnit ért a "üldözés" fogalmán.
- Az üldözés lényege, hogy valaki valamilyen célra tör, ami sokszor a menekülés mozzanatával párosul. Az üldözés alapesete talán a rókavadászat. Ha pedig a rókát lecseréljük egy lányra, s a vadász szerepét egy fiú veszi át, akkor kész az üldözés fiú-kerget-lányt típusú variációja. Újabb cserével pedig a rabló-pandúrhajsza. Ha a cselekményben akár a menekülésnek, akár valaki vagy valami hajszolásának szerepe van, akkor az bizonyos értelemben üldözésnek tekinthető. A világ összes filmalkotásának hatvan százaléka, több szempontot figyelembe véve, üldözésre épül.
- Mondhatnánk tehát azt is, hogy a Hamlet üldözés?
- Én úgy mondanám, hogy a Hamletben kétségtelenül van üldözés, hiszen Hamlet nyomozó.
- És ha kellőképpen tágítjuk a fogalmat, akkor talán azt is mondhatjuk, hogy maga a drámai forma is üldözésre épül?
- Azt hiszem, igen.
- A Macbeth is üldözés volna, lévén Macbet, a gonosztevő a sors üldözöttje?
- Végül is igen, bár a sors talán túlságosan absztrakt, mint üldöző.
- Szóval nem menne ilyen messzire?
- Nem mennék. De úgy gondolom, a filmben bármiféle elérendő cél üldözésként értelmezendő.
- És mi a helyzet azzal a drámai formával, arnely inkább a versengésre, mintsem az üldözésre hasonlít, amikor például két ember két különböző helyről próbálja megelőzni a másikat?
- Igaza van, ez versengés. De nevezhetné magányos hajszának is, ahol az a cél, hogy eljussunk egy meghatározott pontra. Tulajdonképpen ez versenyfutás az idővel.
- A Szabotázs egyik szituációja a következóképpen épül fel: látjuk, hogy valaki beállít egy időzített bombát, és látunk egy kisfiút, aki a bombát viszi. A közönség tehát tudja, mikor robban a bomba, látja az órát, ahogyan ketyeg, és látja az ártatlan kis fiút, aki gyanútlanul utazgat a bombával a hóna alatt. Ez is hajsza? Versenyfutás az idővel?
- Nem biztos, hogy ezt hajszának nevezném, mivel a fiúnak nincsen célja. De maga bizonyára abban az értelemben beszél hajszáról, hogy a néző, aki türelmetlenül várja, hogy a fiú átadja a csomagot, versenyt fut az idővel. Ez valóban különlegesen feszült szituáció.
- Kétlem, hogy pontos különbséget tehetünk az üldözés és a feszültség között. Ön szerint létezhet feszültség üldözés nélkül?
- Igen! Például a Londoni randevúnak abban a jelenetében, amelyben a hős és a hősnő mérgezett italt kap, pusztán feszültség van. Mellesleg a feszültségteremtés hagyományos módja helyett - a hős a szájához emeli a poharat, majd leengedi, de az itala végül érintetlen marad - filmes eszközöket használtam. Felszolgálták az italt, ám a főszereplők tovább beszélgettek, miközben a poharak ott várakoztak az asztalon. El kellett érnem, hogy a közönség feltegye magának a kérdést: "Mikor fognak a pohár után nyúlni?" Ezért az egész jelenetet a kép előterében lévő poharakon keresztül vettem fel.
- S ha a néző nem egyszerűen arra várna, hogy bekövetkezzen a szerencsétlenség, hanem arra is, hogy valaki közbeavatkozzon, és megakadályozza a mérgezést, nem volna még izgalmasabb?
- De igen, csakhogy ez esetben megint üldözésről lenne szó. Ha valaki a vonat túlsó végében tudná, hogy a két embert meg akarják mérgezni, és megpróbálna odaérni, mielőtt kiisszák a poharat, akkor az üldözés lenne, mert adott egy folytonosan módosuló időfaktor. A folyton módosuló időfaktor üldözést, a statikus időfaktor csak feszültséget eredményez. Ez a különbség. Persze természetesen a feszültség az üldözés egyik legfontosabb eleme.
- Milyen más elemeket tartalmaz egy igazi üldözés?
-
Általában akkor jó a film, ha egyszerre több szálon üldözik ugyanazt a dolgot,
s e szálak végül összeérnek és hatnak egymásra. Aztán egy jó üldözéses cselekményben
kidolgozott karakterek vannak, s a feszültség fokozásában nagy szerep jut a
pszicholögiának. Vegyük például az első üldözéses jelenetemet, Hasfelmetsző
Jack üldözését A titokzatos lakóban.
Emlékszik? Úgy kezdődik, hogy a rendőrség és a lakosság üldözőbe veszi a Hasfelmetszőt,
de őt magát nem látjuk, csak információink vannak róla. Tehát mire az első filmtekercs
lefut, már tudjuk, hogy kizárólag szőke nőket gyilkol, kizárólag keddenként,
s hogy máris rengeteg áldozata van, sőt azt is tudjuk, hogy a hírek hogyan hatottak
a különböző emberekre.
A barna nőket nem különösebben érdekelték, a szőkék viszont rettenetesen féltek.
- És merik pillanattól kezdve beszélhetünk üldözésről? Nem a film kezdetétől?
- Dehogynem, az első pillanattól kezdve. Csakhogy ebben a filmben először az üldözőkkel ismerkedtünk meg, nem az üldözöttel. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az üldözés a néző fejében zajlott. Aztán egy lányra irányítottam a figyelmet. A lány szerelme, a Scotland Yard egyik fiatal alkalmazottja is a Hasfelmetsző nyomába ered. Ugyanakkor a gyilkos is vonzódik a lányhoz, aki a közönség feltételezése szerint a következő áldozatjelölt.
-
Akkor itt kettős üldözésről van szó?
- Pontosan.
- De mikor kezdődik el a Hasfelmetsző szószerinti futása?
- Bár Hasfelmetsző Jack pszichológiai szempontból állandóan menekül, csak az utolsö tekercsen látjuk szökésben. Ebben a végső, konkrét üldözésben kristályosodik ki minden. A végén az a csavar, hogy az üldözöttről kiderül, nem ő a Hasfelmetsző, csak az egyik áldozat háborodott bátyja.
-Megmagyarázná, rnit jelent, hogy a végső üldözésben kristályosodik ki minden?
- Ahogy a film feszültsége a tetőpontjához közelít, mindepnek fel kell gyorsulnia.
A cselekményszálak feszesebbé válnak, sőt,
a játékstíluson is változtattam, kitágítottam a kereteit. Így a feszültség csak
a végső üldözésben oldódik fel, méghozzá gyorsan és meglepetésszerűen, nehogy
beálljon az unalom.
- Ezt fontos lenne megérteni. Az az érzésem, a legtöbben csupán a végső, fizikai üldözést tekintik hajszának.
-
Pedig az csak része a jó üldözésnek. Minél cselekményesebb, mozgalmasabb az
egész, annál jobb. Idegenek a vonaton
című, készülő filmemben tényleg kiaknázzuk a mozgalmasság drámai lehetőségeit.
A hős egy teniszbajnokságon játszik, miközben tudja, hogy a gazfickó elindult,
hogy végrehajtsa piszkos tervét, mely ha sikerül, hősünk menthetetlenül a feleséggyilkosság
gyanújába keveredik. A lehető legkeményebben és leggyorsabban kell játszania,
hogy megnyerje a meccset, elhagyja a pályát, és megelőzze a gyilkost. Eközben
a gyilkos, tudva, hogy áldozatát leköti a teniszmérkőzés, komótos mödszerességgel
készülődik. A kamera, amely hol a teniszjátékos őrült hajszáját, hol ellenfele
lassú pepecselését mutatja, egyfajta kontrasztot teremt a két mozgás között.
Végül a teniszező, sarkában a rendőrséggel, a gonosztevő nyomába ered,
s egy nyílt üldözés veszi kezdetét, mely örvénylő fináléval végződik.
-
Kanyarodjunk vissza egy pillanatra. Említette, hogy a jó üldözésben fontos szerepe
van a karakterformálásnak.
De lehet egyáltalán a karakterekkel foglalkozni, amikor mindenki rohan?
-
Egy olyan filmben, amelyben többféle üldözés ötvöződik, keresztezi egymást,
sajnos kevés lehetőség van az alapos jellemrajzra, illetve pszichológiai elemzésre.
A filmben vagy az egyikre, vagy a másikra tolódik a hangsúly. A John Buchan
regényéből készült Harminckilenc lépcsőfokban
például a feszes üldözéses struktúrát hangsúlyoztam. Ha még emlékszik, a
film középpontjában egy kettős üldözés állt - a rendőrség a hőst üldözte, ő
egy kémszervezetet, míg a film tetőpontján a rendőrség bekerítette a hőst, aki
viszont leleplezte a kémeket. A titokzatos
lakó és Az ember, aki túl sokat tudott
ugyanakkor inkább a jellemábrázolást és a lélekrajzot állítja előtérbe.
Az ideálisan felépített üdözéses jelenetben az üldözés üteme és összetettsége
pontosan leképezi a szereplők közti viszonyok intenzitását. De úgy látom, hogy
akár a végső, valódi hajtóvadászat során is pont szerepe lehet egy árnylatnyi
lélekrajznak.
[...]