The
Lodger:
A Story of the London Fog
The Case of Jonathan Drew [Jonathan Drew esete]
A titokzatos lakó (A bérlő / A 13-as szoba titka)
(Gainsborough - Michael Balcon Production, GB, 1926; 8 tekercs
/ 92 perc )
Rendezte: Alfred HITCHCOCK
Szereplők: Ivor Novello (Jonathan Drew, a lakó); June Tripp (Daisy Jackson);
Marie Ault (Mrs.Jackson, az anyja);
Arthur Chesney (Mr.Jackson); Malcolm Keen (Joe Betts, a rendőr Daisy vőlegénye)...
Operatőr: Hal Young, Baron Ventimiglia
Vágás, feliratok: Ivor Montagu
Rendezőasszisztens: Alma Reville
Díszletek: C.Wilfred Arnold és Bertram Evans
- Hitchcock cameo -
Sorozatgyilkos szedi áldozatait London ködös utcáin: mindig kedden, és
mindig szőke lányokat gyilkol meg. Ő a hírhedt "Megtorló" (The Avenger). Az
egyik este titokzatos figura kopog be egy kiadó szobáért az egyik házba. Ki
lehet ő? Csak nem a Megtorló??!
A titokzatos lakó az első igazi Hitchcock film. Itt jelenik meg először az mindaz
a kellék és fordulat, ami a rendezőt jellemzi.
- Az 1927-es magyar mozibemutató
- Az 1992-es MTV adás
Hitchcock
így nyilatkozott
A titokzatos lakóról F.Truffaut-nak:
A hírügynökségen legépelik a tudósítást, ez lehetővé teszi, hogy néhány
mondatot elolvashassunk... Azután a távírdába küldik. Az emberek értesülnek
a hírről a klubokban, később a rádióban is bemondják, így azok is megtudják,
akik hallgatják az adást. Végül a fényújságokon is megjelenik, akárcsak a Times
Square-on, de minden egyes alkalommal egy-egy újabb információt fűzök az eredeti
hírhez, tehát a néző újabb és újabb dolgokat tud meg arról, amit kezdetben látott.
A gyilkos csak nőket gyilkol... Csak szőkéket... Mindig kedden gyilkol.. Hány
gyilkosságot követett el eddig... Találgatások az indítóokairól... Fekete köpenyt
visel... Fekete bőrönddel jár... Mi lehet a bőröndben? Az eseményt tehát minden
lehetséges információs csatornán terjesztik, végül kinyomtatják az esti újságban,
és a lapot mindenfelé árulják az utcán. Ezután bemutatom az újságcikk hatását
a különböző típusú olvasókra. Mi történik a városban? A szőke nők rémülete...
a barnák kinevetik őket... A nők viselkedése a fodrásznál... Az emberek hazatérnek...
Néhány szőke nő fekete hajfürtöt lop, és azt illeszti a kalapjára.
Most pedig, figyeljen csak, meg szeretnék mutatni valamit, kérem a tollát egy
pillanatra, lerajzolom magának az egyik beállítást, amely végül nem sikerült.
Ez az: egy kis teherautót látunk, a sajtó
kocsiját, melyet hátulról vettünk fel. Lévén, hogy a kocsinak ovális alakú ablakai
varrnak, az elöl ülő két alakot, a vezetőt és a kísérőt lehet látni az ablakon
át, de épp csak a fejük búbját, és mivel az autó menetközben ide-oda himbálózik,
úgy érezzük, mintha egy emberi arcot látnánk két szemmel és ide-oda mozgó szembogarakkal.
A beállítás sajnos teljesen rossz lett.
"a
vezetőt és a kísérőt lehet látni az ablakon át, de épp csak a fejük búbját,
és mivel az autó menetközben ide-oda himbálózik, úgy érezzük, mintha egy
emberi arcot látnánk két szemmel és ide-oda mozgó szembogarakkal." |
Innen kezdve egy lányt követünk a lakásáig. Ott a családja, ott a barátja, aki
a Scotland Yard detektívje. Egy kicsit tréfálkoznak: "Miért nem fogod már
el a Fojtogatót?" Viccelődnek még egy darabig, ugratják a detektívet; közben
a kép hangulata a csökkenő világítás miatt megváltozik, mire az anya így szól
a férjéhez: "Alig van gáz, légy szíves, dobjál egy shillinget a számlálóba..."
Teljes sötétség. Hirtelen kopognak az ajtón. Az anya megy kinyitni. Gyors vágás,
és a pénzdarabot látjuk, amint a számláló nyrlásába hullik, aztán az anyát,
amint kinyitja az ajtót. Egy fekete köpenyes férfi áll előtte, és rámutat a
"Szoba kiadó" táblára. Az apa nagy zajt csapva leesik a székéről.
A jövendő lakó ideges lesz, gyanakodva néz a lépcsőház felé. Tehát
a főszereplőt csak a film kezdete után negyedórával mutatom meg először. A lakó
elhelyezkedik a szobájában. Nemsokára fel-alá kezd járkálni, és lépteitől remeg
a csillár. Emlékeztetni szeretném, hogy ekkoriban nem alkalmazhattunk hangot,
és én egy vastag üvegpadlózatot építtettem fel, amelyen át figyelhettük a lakó
minden mozdulatát. Bizonyos megoldások ma már persze teljesen feleslegesek lennének,
hiszen hanghatásokkal, például a léptek zajával lehetne helyettesíteni őket.
Truffaut:
- Mostani filmjeiben mindenesetre sokkal kevesebb efféle hatást alkalinaz. Csak
akkor folyamodik hozzájuk, ha érzelmeket tud velük kifejezni, míg abban a korszakában
egyetlen olyan hatásról sem mondott le, melyben örömét lelte. Azt hiszem, ma
már lemondana arról, hogy valakit üvegpadlón keresztül mutasson meg.
Hitchcock:
- Stílusváltásról van szó.
Ma már megelégednék az imbolygó csillár képével.
Truffaut: - Azért tettem ezt a megjegyzést, mert sokak szerint
filmjei tele vannak olcsó hatásokkal. Én viszont, ellenkezőleg, úgy vélem, hogy
az Ön kamerája láthatatlanná igyekszik válni. Gyakran látunk olyan filmeket,
amelyeknek a rendezői úgy képzelik, most "Hitchcockot rendeznek",
és a legfurcsább helyekre állítják a kamerát. Például egy angol rendezőre, Lee
Thompsonra gondolok, akinek az egyik "hitchcocki" filmjében a színésznő
valamit kivesz a hűtőszekrényből, és a kamera - teljesen véletlenül - a hűtőszekrény
belsejében van, a válaszfal helyén. Olyasmi ez, amit Ön sohasem csinálna meg,
ugye?
Hitchcock:
- Igen, ez olyan, mintha
a kamerát a kandallóba helyezném, a lángoló tűz mögé.
Truffaut:
- A titokzatos lakó végén, ha jól emlékszem lincselésre készülnek, és
a főszereplőt bilinccsel a kezén látjuk.
Hitchcock:
- Igen, megpróbál átmászni
a rácskerítésen, és fennakad rajta. Azt hiszem, hogy a bilincs ötlete lélektanilag
messzire visz... Valamihez hozzákötve lenni... Ez már a fetisizmus birodalma,
nem gondolja?
Truffaut:
- Nem is tudom, mindenesetre nagyon sok filmjében előfordul...
Hitchcock:
- Figyelje csak meg, milyen
előszeretettel ábrázolják az újságok, hogy megbilincselt embereket visznek a
börtönbe.
Truffaut: - Ez igaz, sőt, néha még körrel
is megjelölik a fényképen a bilincset.
Hitchcock:
- Emlékszem, egyszer az
újságban egy nagyon fontos ember fényképét láttam, a New York-i Tőzsde valamelyik
nagykutyájáét, amint éppen börtönbe viszik, és egy négerhez van bilincselve.
Később ezt a képet felhasználtam
A harminckilenc lépcsőfok (The Thirty-nine
Steps) című filmemben.
Truffaut: - Igen, egy férfi és egy nő egymáshoz
láncolva. A bilincs kétségtelenül a szabadságtól való megfosztottság legkonkrétabb
és legnyilvánvalóbb jelképe.
Hitchcock:-
De úgy gondolom, rejtett kapcsolata van a szexualitással is. Amikor egyszer
a rendőrfőnök kíséretében elmentem a párizsi Bűnügyi Múzeumba, megfigyeltem,
milyen gyakori a kényszer és az elfojtás miatti szexuális aberráció. Önnek is
kérnie kellene, hogy megnézhesse: vannak ott különféle kések meg guillotine
és sokféle ismertető anyag.... Visszatérve A titokzatos lakó-ban
levő bilincsekre, azt hiszem, egy német könyvből merítettem, amely arról szólt,
hogy valaki egyszer egy teljes napon át bilincset hord, és hatottak rám azok
az események, melyekkel ez a figura e napon szembekerül.
Truffaut: - Ez a könyv nem Léon Perutz "Kilenc és kilenc között"
című regénye, amelyből 1927 táján Murnau is filmet akart csinálni?
Hitchcock:
- Igen, az lehetett.
Truffaut:
- Talán nem erőltetett belemagyarázás, ha azt mondjuk, hogy a rácson fennakadó
bilincs jelenetében Krisztus képét akarta felidézni, abban a pillanatban, amikor...
Hitchcock:
...amikor felemelik, és
a keze össze van kötözve, nyilvánvalóan erre gondoltam.
Truffaut:
- Ezeknek a megoldásoknak köszönhetően valóban A titokzatos lakó az első
hitchcocki film, kezdve legtöbb későbbi filmjéinek fő témájával, az ártatlanul
megvádolt hőssel.
Hitchcock: -
Ugyanis amikor valakit igazságtalanul vádolnak, a nézők még inkább átérzik a
veszélyérzetet, hiszen könnyebben beleélik magukat egy ilyen ember helyzetébe,
mint egy menekülő bűnösébe. Mindig figyelembe veszem a közönség szempontját.
Truffaut: - Másként fogalinazva ez a téma
kielégíti a közönség vágyát, hogy titkos dolgok szemlélője lehessen és azt is,
hogy azonosulhasson egy hozzá közelálló figurával. Az Ön filmjeinek a témája
az, hogy mindennapi figurák nem mindennapi helyzetbe kerülnek...
Azt hiszem, Ön A titokzatos lakóban jelenik meg először a filmvásznon.
Hitchcock: -
Valóban, az egyik lap szerkesztőségében
ülök.
Truffaut:
- Gegnek szánta, kabalából tette vagy egyszerűen csak nem volt elég statisztája?
Hitchcock:
- A szükség hozta így, ki
kellett tölteni a képet. Később kabalámmá vált, végül geg lett belőle. Mára
ez a geg elég zavaró, ezért, hogy az emberek nyugodtan nézhessék a filinet,
ügyelek arra, hogy már az első öt percben jól felismerhetően megjelenjek.
Truffaut:
- Azt hiszem, A titokzatos lakó nagy siker volt.
Hitchcock:
- Az első vetítésen ott
volt a forgalmazó néhány beosztottja és a cég reklámfőnöke. Megnézték, és jelentették
a nagyfőnöknek: "Nem lehet bemutatni, nagyon rossz, siralmasan rossz film."
Két nappal később a nagyfőnök eljött a stúdióba, hogy megnézze a filmet. Fél
háromra érkezett. Nem akartunk ott várakozni a feleségemmel a stúdióban, amíg
el nem dől a dolog, így hát elmentünk, és több mint egy órán át mászkáltunk
London utcáin. Végül taxiba ültünk és visszamentünk a stúdióba. Reméltük, hogy
a sétának boldog vége lesz,
és mindenki ragyogó arccal fogad. Ezzel vártak: "A nagyfőnök is úgy találta,
hogy siralmasan rossz a film". Ezért félretették, és törölték az összes
elővételt, amelyet Ivor Novello nevének köszönhettek. Néhány hónap múlva aztán
újra megnézték a filmet, és változtatásokat kértek. Ezek közül kettőbe bele
is egyeztem, és attól kezdve, hogy játszani kezdték a filmemet, óriási tetszés
fogadta, és az addig készült legjobb angol filmnek nyilvánították.
Truffaut:
- Emlékszik még a forgalmazók kifogásaira?
Hitchcock:
- Nem nagyon. Gyanítom,
hogy az a rendező, akinek korábban az asszisztense voltam és elbocsátott, még
mindig intrikált ellenem. Megtudtam, hogy valakinek azt mondta rólam: "Nem
tudom, jelenleg min dolgozik, semmit sem értek abból, amit csinál."