Metropolis
Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat
2004/1. (VIII.évf. 1.szám)



Psycho-analízisek

Vasák Benedek Balázs: Egy kísérleti film (Bevezető a Psycho-analízisek  összeállításhoz)
Báron György: Alászállás az alvilágba A vertikális mozgások jelentősége  Hitchcock Psychójában
Raymond Bellour: Pszichózis, neurózis, perverzió A Psycho kapcsán
   (Varga Mónika és Németh Anita fordítása)
Laura Mulvey: Halálösztönök (Dragon Zoltán fordítása)
Linda Williams: Felügyelet és mulatság - A Psycho és a posztmodern film
   (Tóth Tamás fordítása)
David Bordwell: Működésben a retorika - A Psycho hét modellje
   (Kiss Anna fordítása)
Psycho - válogatott bibliográfia
Szerzőink

 A Metropolis olvasói megszokhatták, hogy egy-egy szám írásai meghatározott tematika köré szerveződnek. A szerkesztők természetesen igyekeznek az általuk relevánsnak tartott témákat minél változatosabban bemutatni. A Metropolis lapjain szó esett már kurrens és kevésbé kurrens filmelméleti irányzatokról. Egy-egy összeállítás erejéig megpróbálták feltérképezni a film és egyéb művészeti területek lehetséges kapcsolódási pontjait. Bemutattak rendezőket, hol a teljesség igényével, hol csupán életművük Magyarországon kevéssé ismert szegmenseire, vagy éppen filmelméleti jelentőségükre koncentrálva. Egyvalamire azonban még nem volt példa: hogy egy összeállítás egyetlen filmet állított volna középpontba.

  Most ez történt: a teljes szám Alfred Hitchcock 1960-as Psychójáról szól. Az összeállítás azonban nem vagy nem csak a Psychóról szól. Sokkal inkább arról a meglepően dinamikus és szerteágazó viszonyról, ami a filmet az elkészülte óta eltelt negyvennégy évben a különböző és legváltozatosabb értelmezési keretekhez, tágabban filmelméleti, még tágabban elméleti-filozófiai irányzatokhoz köti. A Psycho-értelmezések, fel- és újrafelfedezések dinamikája rendkívül gazdag és árnyalt képet tár elénk: a kortárs és kevésbé kortárs filmértelmezések, megközelítések, irányzatok, gondolatkísérletek és viták nagyszabású tablóját:

"A 70-es évek közepére a Psycho helyet kapott a vitathatatlanul nagyszerű filmek kánonában. A felemelkedőben lévő egyetemi szintű filmoktatás Hitchcockot a legrangosabbak közé számította, és mivel a Hátsó ablakhoz és a Szédüléshez általában nem lehetett hozzájutni, a Psycho lett a legtöbbet tanulmányozott háború utáni Hitchcock-film."
(David Bordwell: Működésben a retorika. A Psycho hét modellje)

”A közönség, amelyet a nézőtéren kívül példátlan szigorral felügyelnek és rendszabályoznak, s amely a nézőtéren példátlan hévvel ad hangot rémületének, nyilvánvalóan fegyelmezettnek minősül a foucault-i definíció szerint. Ugyanakkor ez olyan közönség is, amely immár érzékeli önmagát mint bizonyos rémisztő vizuális titkok közös megismerésében összekovácsolódott egységet. A titkok felfedezésével járó sokk olyan bajtársiasságot, olyan csoportélményt szül, ami véleményem szerint tökéletesen új jelenség volt a moziban. A Psychónak a nemek látszólagosságát és bizonytalanságát kinyilvánító titka mentén egyfajta közösség alakult ki. A titkok felfedezésével járó sokk hozzájárult egy ironikus, szadomazochisztikus gazda-rabszolga rend létrehozásához, amelyben Hitchcock színpadiasan eljátssza a szadista rabszolgatartót, a közönség pedig élvezetét leli az alázatos áldozat szerepében."
(Linda Williams: Felügyelet és mulatság. A Psycho és a posztmodern film)

”Hitchcock számára természetes volt, hogy a halálról mint látványosságról gondolkodjon: Londonban a nyilvános kivégzések csupán mintegy ötven évvel a születése előtt szuntek meg. Láthatóan Hitchcock mindig úgy érezte, hogy filmjeinek nézői valahol a peepshow, a hullámvasút és az akasztófa környékén kóborolnak.” (Laura Mulvey: Halálösztönök)

”Hitchcock, akit saját bevallása szerint kizárólag a bűn izgatott vizuálisan, ha egyáltalán valamilyen teória iránt érdeklődést mutatott, az a pszichoanalízis volt." (Báron György: Alászállás az alvilágba. A vertikális mozgások jelentősége Hitchcock Psychójában)

"Visszavonhatatlanul kijelenthetjük, hogy a film és a mozi magának a perverziónak az intézménye."
(Raymond Bellour: Pszichózis, neurózis, perverzó. A Psycho kapcsán)