Egy családi összeesküvés története... Azt mondják, a tizenhármas szám nem hoz szerencsét, én mégis úgy döntöttem ma reggel, amikor kinéztem a hátsó ablakon, és megpillantottam a gyönyörök kertjét, hogy elméselem nektek egy családi összeesküvés történetét. Az angol Mrs. Manderley, Harry (a főhős) édesanyja tudta, hogy a családjukban is eljön az idő, amikor a fiúk eltávoznak hazulról. Harry volt a legkisebb közülük, és egy napon ő is bejelentette: elmegy világot látni. Édesanyja csak annyit mondott: "Jó utat, fiam!" Harry tengerészgyalogosnak állt be, és kis híján életét vesztette, amikor egy forgószél következtében a hajója elsüllyedt az óceánon. Szerencsére befért az egyik mentőcsónakba, így megmenekült. Visszatért észak-északnyugat Angliába, ahol találkozott gyermekkori barátjával, Junóval. Juno volt az ember, aki túl sokat tudott a madarakról, különösen a hegyi sasról és a pávákról. Juno és a páva nagy hatást gyakoroltak a természetbarát Harryre, akit azonban mindig a rosszullét kerülgetetett, ha felidézte a Baktérítő alatt történteket. A psycho-doki felírt neki egy gyógyszert, de ennek mellékhatásaként a téboly jelei mutatkoztak rajta. Juno -az ember, aki túl sokat tudott a lélek titkairól is- úgy gondolta, hogy barátjának egy nőre van szüksége, ezért összehozta Harryt londoni unokatestvérével, Jane-nel. A londoni randevú egy nagy szerelem első állomása volt. A pár a Jamaica vendéglőben vacsorázott, pezsgőt fogyasztott, majd bécsi keringőzött. Az elbűvölt Harry úgy vélte, hogy ez a lány fiatal és ártatlan, nem a könnyed erkölcsök vezérlik, míg Jane azon töprengett, hogy ez a gazdag és különös férfi esetleg egy titkos ügynök vagy szabotőr. Jane szülei egy mezőgazdászhoz, a man-szigeti emberhez kívánták adni egyetlen lányukat. Ez a rossz ember nem tetszett a lánynak, mivel gusztustalannak tartotta, hogy -a hús mellett- a vad bőrét is megeszi. Harrynek köszönhetően Jane nem a farmer felesége, hanem a Manderley-ház asszonya lett. Jane szülei szemében ez szabotázs volt, Harry édesanyja viszont így kommentálta a frigyet: "Végre egy jó házasság a családban!" A pár a tizenhetes
számú házban bérelt egy lakást Marnie, a
titokzatos lakó szomszédságában. 39 lépcsőfok vezetett az emeletre, és a szédülés lett úrrá az
emberen, ha lenézett az utcára az erkélyről. A házasság mindezek ellenére eleinte maga volt a harmonikus mennyország a fiatalok számára, de a szomszédasszony kifőzött a boszorkánykonyhájában egy tervet annak érdekében, hogy véget vessen ennek a boldogságnak. Szakmai út keretében elhívta Harryt Madagaszkárra, ahol a tapasztalatlan ifjú többszörösen bűnbe esett. A szomszédasszony elcsábította, majd amikor meglátott az egyik helyi piacon egy ügyes zsebest, így buzdította Harryt: "fogjunk tolvajt, vegyük el tőle a szajrét!" Harry a nő hatására fehér árnyékként követte, majd leütötte a gazembert, és elvette tőle a zsákmányt. (A topáz és a gyűrű egyaránt értékes darab volt.) A szenvedélyes
kaland, avagy a madagaszkári kaland végén
a nő ezt kérte Harrytől: "Mindig mondd meg a feleségednek,
ha nem őt kívánod, hanem engem! Sőt, tudod mit, válj el tőle, külünben nem találkozunk
többet!" Harry szerint ez zsarolás volt, de mivel
úgy érezte, hogy a Jane által táplált gyanakvó szerelem is terhes a számára, eldöntötte, hogy végez az asszonnyal. A szomszédasszony
azonban tudta, hogy a gyanú árnyékában élő Harry
akaratgyenge, ezért magára vállalta a gyilkos szerepét.
Felhívta a Manderley-lakást, azonban nem mutatkozott be, csupán Jane-t kérte
a kagylóhoz. A mit sem sejtő Harry ezt mondta Jane-nek: "Valami Elstree
hív..." Az eset a Paradine-ügyként vált híressé, és a nőt kötél általi halálra ítélte a bíróság. (Hiába mondta, hogy "meggyónom bűnömet", a beismerő vallomást nem vette figyelembe enyhítő körülményként a bíró.) Harry nem sokkal később halt meg, miután megkéselték idegenek a vonaton. The End |