Az amerikai horrorfilmek terén egyfajta megfiatalodás
ment végbe: túlsúlyba kerültek a teenagerek a filmekben. Minthogy jó részük
számukra készült, érthető hogy magukat akarták hős szerepben látni, amint maguk
küzdenek meg a rémmel. Mindjárt az évtized elején hatalmas filmdömpinget eredményezett
két film sikere. Az egyik John Carpenter-től a Rémület éjszakája Az évtizedre volt jellemző az ún. "újrafilm", a remake. Ötvenes-hatvanas évekbeli olcsó inváziós sci-fi-ket újítottak fel, általában jobb színészi játékkal és tökéletesebb, modernebb trükktechnikával és félelmetesebb, horrorisztikusabb atmoszférával. A nagy stúdiók már a hetvenes évek közepén elkezdték ezt a trendet. A Paramount és Dino De Laurentiis producer még az előző évtized közepén elkészítette a King Kong újráját [King Kong,1976.], a kisebb filmek közül pedig a Testrablók támadása [Invasion of the bodysnatchers,1956.] került azonos címen feldolgozásra egy évvel később. John Carpenter az egyik legismertebb hidegháborús fantasztikus mozit, - a Dolog [The Thing,1951.] - varázsolta újjá, ismét félelmetessé téve a történetet [The Thing,1982.]. Ugyanebben az évben a klasszikus Macskaember [Cat people,1942.] is újra elkészült, szintén azonos címen. Tobe Hooper újabb támadást intézett hozzánk, egyenest a Marsról küldve az idegeneket Invázió a Marsról [Invaders from Mars,1985.] című, kissé meseszerű átdolgozásában. A különc, egyedi filmjeiről ismert David Cronenberg pedig Kurt Neumann régi klasszikusát írta át modernebb formába, az eredetivel azonos A légy [The Fly,1958 és 1986.] címen. Chuck Russell pedig A Massza [The Blob,1988.] új, effektekkel feldúsított változatát készítette el.
A filmek külön csoportját alkották azok az utánzatok, melyeknek a Nyolcadik utas a halál [Alien,1979.] sikerét lovagolták meg. A nagysikerű film, mely a sci-fi és a horror ügyes kombinációjára épült, hatalmas sikert aratott. Hatása a ravaszul felhasznált késleltetési mechanizmuson alapult. Sohasem tudhattuk, mikor csap le újból a szörny és kit kap el; emellett azt sem tudtuk biztosan, hogy hogyan is néz ki? Az utánzatok közül a Roger Corman pénzelte Félelem galaxisa [Galaxy of terror,1981.] érte el a legnagyobb sikert. Az okkult filmek közül Frank La Loggia [Fear no evil,1981.] című munkája igényel említés, a hetvenes években elkészített Amityville-i rettenettel [Amityville-horror,1979.] együtt, melynek számos folytatása készült. E stílust a Halloween féle teenager gyilkolászó slasher (teenager-jeopardy horror) filmekkel kombinálta Sam Raimi több helyen botrányt kavaró filmjével, a Gonosz halott-al [The evil dead,1982.] (172) , mely az évtized egyik legfontosabb horrorja is egyben. Itt is egy csoport fiatal megy el kirándulni az erdőbe, ahol egy magányos kis házikóban töltik az éjszakát és pokoli erőket szabadítanak el: a közelben tanyázó szellemeket odavonzzák, melyek egyenként elkapják a gyanútlan fiatalokat. Steven Spielberg megbízásából Tobe Hooper csinálta a Poltergeist-et [Poltergeist,1982.], melyben "családiasabb" formában tértek vissza a szellemek. Az évtized két legfontosabb vámpírfilmje átértelmeti
a "klasszikus-gótikus" vámpírmítoszokat: westernmítoszt ötvöz vámpírtematikával
és látvánnyal az Alkonytájt [Near Dark, 1987.] és egyfajta "disco-stílust"
lebegtet meg a jórészt fiatal galeriközegben játszódó Elveszett fiúk [Lost boys, 1988.]. Mindkét film érdekesen épít az eredeti vámpír-tematikára,
ügyesen fűszerezve azt más műfaji elemekke a 80-as évek stílusában. Az évtized közepén született meg a korszak
egyik leghíresebb horrorfilmje, a Wes Craven rendezte Rémálom
az Elm utcában [Nightmare on Elm street,1985.]. Ezzel a Az évtized legszínvonalasabb, legegyedibb horrorjait a kanadai David Cronenberg készítette. Folytatta a hetvenes években megkezdett felkavaró filmjeinek sorozatát. Mindjárt az évtized elején rendezte a különös, bizarr Agyfürkészőket [Scanners,1980.], mely egy gyógyszer megdöbbentő mellékhatását meséli el. A Videodrome-ban [Videodrome,1982.] figyelmeztetett a túlzott televíziófüggőségtől, ahol a főhős szinte egybeforrt a készülék indukálta erőszakkal. Ezután követte a többi rendező példáját, és ő is Stephen King egyik regényhez nyúlt forrásként. A Holtsáv [The dead zone,1983.] kevésbé sikerült Cronenberg alkotás lett. Intenzívvé ismét az évtized második felétől vált: a Két test-egy lélek [Dead ringers,1988.] újabb mérföldkövévé vált munkásságának. A sok kisköltségvetésű teenager horror mellett a nagy stúdiók merészebb techikával és kidolgozott speciális effektusokkal szálltak ringbe: James Cameron a Bolygó neve: halál-al [Aliens,1986.] a nagysikerű Nyolcadik utas...-t folytatta, a Universal stúdió pedig merészen folytatta a Psycho-t [Psycho II,1983.] (175) . John McTiernan rendező pedig Ragadozó [Predator,1985.] címen készített egy idegen lényes akció-horrort.
Mindkét film a speciális effektek valóságos orgiája volt: Sergio Stivaletti, Rosario Prestopino és a Corridori testvérek rémes maszkjaikkal, vérbő effektusaikkal töltötték ki az egyszerű cselekményt. Európában egy új horrorműhely született: "a német gore-hullám" (German underground horror) (177) . Három "jelentősebb" amatőr rendező kezdte meg munkáját, - egyikük kivételével - nem túl magas színvonallal. A legszínvonalasabb munkákat Manfred O.Jelinski és Jörg Buttgereit alkotópáros készítette. Filmjeik témája általában az emberi degeneráltság végső határainak feszegetése volt. A nekrofíliával foglalkozott Nekromantik (1987), és Nekromantik 2 (1991) című filmjük (178) . Egy teljesen magába fordult sorozatgyilkos kiüresedett életét mutatja be a Schramm (1993). Az alkotópáros mellett Olaf Ittenbach és Andreas Schnaas tevékenykedik. A videóra forgatott filmjeik - főleg Schnaas munkái - rendkívül primitív színvonalú filmek, a legextrémebb erőszakjelenetekkel (179). Igaz, Németországban nagyon erős a cenzúra: az FSK és a BPS (180) miatt ezeket az "alkotásokat" nem lehet bemutatni, csak csomagküldő szolgálatok, vagy a rendezők saját vállalkozásaik osztják szét az érdeklődők között. Európa más országaiban csak egy-egy film készült. Franciaországban Jean Rollin tevékenykedett (La Morte Vivante, 1982.); , Andrzej Zulawski Birtoklása [Possession,1981.] mellette számos kis produkció született. Spanyolországban Bigas Luna Szorongása [Angustia,1986.] érdemel említést. Amerika és Európa mellett a figyelem az évtized második felében Ázsia felé fordult.
Japánban egyre több készült az erőszakos szex-horrorfilmekből. A Nikkatsu filmvállalat már a hatvanas évektől készítet ilyen műveket; most, a videotechnika jóvoltából tömegesen állította elő őket. A német amatőr horrorfilmekhez hasonlóan itt sem kímélik a nézőket, ami perverzió keverhető a véres történetekkel, az mind megvalósul. A leghírhedettebbek közül való például (Gaira) Kazuo Komizu Egy szűz belsőségei [Entrails of a virgin,1988.] című nehezen emészthető rettenete, mely Sam Raimi első filmjét idézi - egy magányos házban, fotómodellek között játszódik. E vad és perverz filmek tendenciája a kilencvenes években is folytatódott. Újjáéledt emellett a japán ősszörny, a Godzilla; a nyolcvanas és kilencvenes években készített változataiban már modern, élvezetes trükkökket alkalmaztak az alkotók. Ebben az évtizedben már feltűnt az az új filmkészítési eszköz, mely a hagyományos trükkészítést igen erőteljesen háttérbe szorította a következő években: a digitális, számítógéppel generált trükktechnika.
|
(c) 1999, 2009. Szentes
Gerzson Péter
[Alfred Hitchcock] - [Drakula halála 1921] - [Silent
Horror]
[Horror Story] - [Hungarian Horror]
[Home]