A horrorfilm alaposan megváltozott az eltelt száz esztendő alatt. Ahogy fejlődött a filmművészet, vele együtt vált egyre modernebbé a rémfilm is. Az új filmkészítési eljárásokat, a modernebb nyersanyagokat, trükktechnikai eljárásokat mind átvette a kommerszfilm, a horrorral együtt. Ezzel együtt mi, nézők is sokat változtunk, a mai néző számára Meliés munkái vagy akár a korai amerikai horrorfilmek legfeljebb csak témájukban rémesek, és sok esetben mosolygásra késztetnek. Ez a technikai változás viszont nem mindig járt együtt a színvonal emelkedésével. Kivételektől eltekintve a hatvanas évek elejétől, a modern horrorfilm megszületése óta az átlag rémfilmek színvonala alacsonyabb lett: az élethűen megmutatható belsőségek és vér látványában a színészi játék és a történet egyszerűen felszívódott. A külsőségek fontosabbak lettek.

Ugyanígy a mai filmesek többségükben a technikai lehetőségeket próbálják meg mindjobban kiaknázni, az eredeti filmes formanyelvi eszköztárat (különböző beállítások, vágás általi feszültségkeltés) egyre ritkábban alkalmazzák.

Ha minden filmtörténeti korszakból kiemelünk egy-egy rémfilmet és megfigyeljük a szereplőit, azt láthatjuk, hogy a színészek átlagéletkora csökkent. Harminc-nagyven évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna teenagerekkel eljátszatni e történeteket. Ez a fiatalodás rányomja bélyegét az alkotások színvonalára is: a kevesebb tapasztalat, és a fiatal színész nem jelenthet tekintélyt a filmvásznon. Sztár lehet, de elsekélyesíti a filmet. Amíg a kezdeti időkben felnőtt színészek játszottak, mára egyre jellemzőbbé, uralkodóvá vált a tizen-huszonéves korosztály főszereplésével készült horrorfilmek. Ezáltal e műfaj elvesztette komolyságát is, a mai "bulifilmek" csak halvány árnyékai elődeiknek.

Az elmondott történetek gyakorlatilag a húszas évektől - pár apró kivételtől ismét eltekintve - azonosak a maiakkal. Megszülettek a filmvásznon látható rémségek archetípusai; a klasszikus szörnyetegek, sorozatgyilkosok, vámpírok, kísértetházak és gótikus regények többségükben mind-mind megfilmesítésre kerültek, gyakorlatilag ezekből a helyzetekből és figurákból építkeznek a mai horrorok is. Mai változatban - akár tévéfilmen - ugyanazt látjuk, ugyanazt élhetjük át, mint nagyapáink mint akár ötven-hatvan évvel ezelőtt a moziban. Akár a filmtípusok összessége, a horror is időről-időre megújulni kényszerül. A felnövekvő filmesek mindig megtalálják a módját, hogy úgy meséljenek el egy akár klasszikus történetet, hogy újnak hasson.

A horrorfilmek az elmúlt száz év alatt eldurvultak, keményebbek lettek. Ledőltek a filmes tabuk, gyakorlatilag minden kendőzetlenül ábrázolhatóvá vált. De ez nemcsak a horrorfilmekre, hanem a többi műfaji filmre (akciófilmre, kalandfilm) is igaz.

A horrorfilmeket nem szabad komolyan nézni. E filmeket a nézők szórakoztatására szánják a készítőik. Az egyedüli dolog, amit komolyan kell venni velük kapcsolatban, az a korhatár kérdése. A tiltás és a különböző jelenetek kivágása nem old meg semmit. J.R. Bookwalter amerikai filmrendező írta egyik filmje végére: "The R-rated kill the creativity" (186). A legfontosabb, hogy a durva alkotásokat gyerekek ne lássák. A valóság és képzelet egybemosódik náluk, és rossz magatartásmintákat kaphatnak. Az érett személyiség (általában) már külön tudja választani a mesét és a valóságot, megfelelő kritikával tud e művekhez közeledni. Ennek ellenére míg az erőszakosabb alkotásoktól eltiltjuk őket, a sokszorta sekélyesebb és sokszor öncélúan kegyetlen rajzfilmeket viszont engedjük, hogy nézzék. A hatás ugyanaz lehet mindkét műfaj esetében.

A szülők, nevelők felelősségén is múlik, mit néz a gyerekük.

A közönség nagy része igényli ezt a fajta szórakozást. Nem az a baj, ha valaki ilyen filmet néz, hanem az, ha komolyan is veszi a látottakat; esetleg viselkedésmintákként értelmezi azokat.
Hogy miért szükségesek ezek a filmek a nagyközönségnek?

A szakma nagy öregje, Alfred Hitchcock nyilatkozta egyszer: "A civilizáció mára olyannyira biztonságossá vált, hogy nem képes kielégíteni borzongási szükségleteinket. Ezért mesterségesen kell biztosítani ezt a megrázkódtatást, csakis így tudunk lazítani, csakis így szerezhetjük vissza morális egyensúlyunkat. Szerintem erre a célra nincs is alkalmasabb eszköz a mozinál." (187) .

Talán igaza van.

A horrorfilmet is mi, emberek hoztuk létre, szintén embertársaink részére. Mint minden ember által létrehozott alkotásról, mint kultúrális produktumról, érdemes említést tenni, még hogyha "magas" kultúrális értéke mégoly kétes is.

[<--- előzmény] [kezdőlapra]