H I C S K O K T É L
Hóna alatt gyakran hordozta saját fejének viaszmását,
és néha megkért valakit, hogy tartsa egy kicsit, vagy időnként beadta a ruhatárba.
Filmjei bemutatóját többször úgy nézte végig, hogy a karján, vagy a szivarja
végén egy varjú ült. Lovagolt teknősbékán, fogadásokon politikusokkal közölte,
hogy nagyszerű hulla lenne belőlük.
Költő volt, író volt, csapongó gondolatokkal. Tudta, hogy az emberek találkoznak
a jóval és a gonosszal, s ezért félnek, szeretnek, üldöznek vagy üldözöttekké
válnak. Ezt ábrázolta a filmjeiben is.
Neve
ma is - bár már 14 éve halott - unikum. Ő Mister Alfred Hitchcock.
Korán ismerkedett meg a félelemmel. Szigorú, zord apja volt. Fiatal éveit egy
jezsuita kollégiumban töltötte, ahol félelmei napról napra nőttek. Félt a szigorú
büntetéstől, illetve attól, hogy rosszat tegyen.
Amerikai rendező
Az
angol születésű rendező főleg Amerikában dolgozot. Első amerikai filmje A
Manderley-ház asszonya. Az
álom, a valóság és az emlék mezsgyéjén mozgunk. Mintha mi is ott élnénk a Manderley-kastélyban.
Vagy talán mégsem? Ebbe a kastélyba hozza az özvegy Max új feleségét. Itt a
házvezetőnő uralkodik, ki az előző asszonyhoz igencsak kötődött. Mindenhol ott
van, mindenhol érzékeljük a sejtelmes, néha már fenyegető jelenlétét.
A
feszültségek fokozására eszköz a világítás. A házvezetőnő felbukkanásakor előbb
csak valami árnyat érez afeleség, elindul az árny nyomában, a sejtelmesen lebegő
függönyök mellett. Majd eléri a házvezetőnő zárkózott alakját, mely mindvégig
megmaradt árnyszerűnek. Max felesége kiszolgáltatott, szenvedő alanya a múltnak.
A múlt a férfi előző feleségét jelenti, Rebeccát. Férjét megcsalta, s még kérkedett
is vele.
A férj számonkérésétől, az asszony ijedtében elesett, bevágta a fejét és meghalt.
Ekkor elvitte a vitorlásukra és azt elsüllyesztette. Helyette egy idegen, partra
vetett hullát temettek el. Az álarcos bálig nem is tudjuk a titkot, csak érezteti
velünk a rendező. A bálra a házvezetőnő Rebecca ruháját adja rá a mit sem sejtő
feleségre. Az asszony már az öngyilkosság gondolatával foglalkozik a férjét
ért "meglepetés" miatt, mikor egy zátonyra futott hajó tereli el figyelmüket
a bálról. Ez az elsüllyesztett hajó. A rendőrség nyomozást indít...
A filmben az emberi kiszolgáltatottságunkat látjuk. Hiszen nem mindig mi alakítjuk életünket, hanem a körülöttünk levő tárgyak, emberek, a környezetünk. A negyvenes években a rendező figyelme egyre inkább a pszichológizálás felé fordul. Bemutatja a lélekbe látás művészetét, és olyan érdekfeszítő mozzanatokat teremt, amelyek nem engedik meg a néző passzivitását. A Forgószél című filmjében fontos szerepet kapnak a pillanatok. A néző mindig várja, hogy majd most... most.., beavatkozik valaki... A Hátsó ablak főszereplője egy fotoriporter. Mozgásképtelenné válva, begipszelt lábbal üldögél nap mint nap szobája ablakánál, és figyeli szomszédjai életét. Hol táncosnőt, hol részeg zongoristát, hol veszekedő házaspárt. Egyik nap észreveszi, hogy a szomszéd férj, veszekedés közben megöli a feleségét. Nem tud a látvány elől elmenekülni. A gyilkos viszont mindent tud. Most már a gyilkos ellen kell védekeznie. Hitchcock köznapi, esendő embereket ábrázol itt is. Megfigyeli és bemutatja szereplőinek valódi érzelmeit, gondolatait.
Magányos világ, eltorzult emberi értékek
Megtörtént
eseményt dolgoz föl a Psychoban.
A kis tisztviselőnőt, Mariont, szerelme nem tudja anyagi okok miatt feleségül
venni. Marion a bankba menet, a rábízott negyvenezer dollárral kocsiba száll
és elindul a gazdagabb élet felé. Egy motelban ismerkedik meg Normannal.
A fiú mesél a mamáról, hogy milyen nehéz vele egyűt élnie a féltékenykedése miatt. A lánynak feltűnik a sok kitömött madár. Ez Norman hobbyja. Marion a vacsora után úgy dönt, hogy visszaadja az ellopott péntzt, és ezzel a tudattal kezd zuhanyozni a fürdőszobában, mintha lelkének minden szennyét le akarná mosni. A következő pillanatokban azt látjuk, hogy egy női figura a lányra késszúrásokkal lecsap. A felemelkedő kés, az újra meg újra felemelkedő kés, a félelemtől ittas szemek, a csöpögő vér. A nő vergődik, a kádba folyó víz egyre véresebb, a lánynak megmerevednek a szemei. A fiú nyomtalanul eltüntet mindent... A szálak fonódnak, tekeregnek Norman köré. Marion nővére bejut a rejtelmes házba, a pincében hátulról meglát egy asszonyt, s mikor hozzáér, kiderül, hogy múmia... De már mögötte emelkedik a kés...
A rejtély a rendőrségen oldódik meg. Normannak ötéves korában halt meg az édesapja. Anyjával a kapcsolata nagyon meghitt volt. Az anyját és annak a szeretőjét - félve az egyedül maradástól - megölte, majd a mama halotttestét kilopta a sírból és kitömte. Akár a madarakat... Tudathasadásában hol saját magával, hol anyjával beszélgetett. A gyilkosságokat "anyja" követte el, mintegy vigyázva a fiára, a nyomokat már az anyát védelmező fiú tüntette el. Az utolsó kép, amint takaróban, reszketve ül a folyosón, mit sem tudva a környezetéről.
1962-ben
a kubai válság fenyegeti a világbékét. 1963-ban Moszkvában aláírják az atomcsend
egyezményt, s ebben az évben mutatják be Hollywoodban Hitchcock legújabb filmjét,
a Madarakat.
A cselekmény teljesen ártalmatlanul indul: a hős és hősnő San Franciscóban
egy madárkereskedésben találkozik. A fiatalember családjához utaznak, egy átlagos
amerikai kisvárosba. Ott történnek a félelmetes dolgok. Egyszerű mindennapi
madarak, verebek, sirályok támadnak. Előbb egyenként, majd mind nagyobb csapatokban.
Támadnak ártatlan emberekre, a szabadban játszadozó gyerekekre. Este a kandallóból
zúdul ki több száz veréb. A seriff nem tulajdonítjelentőséget a történteknek...
Egy farmer halálra csipkedve, kivájt szemekkel fekszik a házában... Az ornitológusnő
szerint a madarak nem lehetnek agresszívak. A madarak támadják az étteremből
kijövőket, támadják a benzinkutat. Ég a kiömlő benzin, mert meggyulladt egy
eldobott gyufaszáltól ... Az emberek bedeszkázott házakban élnek. A rádió épp
csak említi a hírt. A városban élők szembe kerülve ezzel az ismeretlen veszéllyel,
teljesen tehetetlenek. A madarakat kalitkába zárt állatoknak tekintik.
A nem várt, el nem képzelt események hatására megváltozik az egyén és a közösség arca. Ebbe a rendkívüli helyzetbe került átlagos embernek nincs megfelelő védekezése, nincs megfelelő magatartása. Inkább nem veszi észre a veszélyt. "Ismerjük meg önmagunkat" vallja a rendező. Ennek a magja az izgalom, feszültség, érzelem. Ezt igazolja a műfaj is, amit képviselt, a lélektani krimi.
Ezért
néztük, izgultuk végig a filmjeit több millióan, s még ma is, ha valahol a világon
bemutatnak abból a majdnem hatvan alkotásból, amit élete során forgatott.
Pécsi
Krisztina
(Pokoli rémület, 1994/I.szám. 25-27.oldal)