H I C S K O K T É L
Neve
ma is - bár már 14 éve halott - unikum. Ő Mister Alfred Hitchcock.
A
feszültségek fokozására eszköz a világítás. A házvezetőnő felbukkanásakor előbb
csak valami árnyat érez afeleség, elindul az árny nyomában, a sejtelmesen lebegő
függönyök mellett. Majd eléri a házvezetőnő zárkózott alakját, mely mindvégig
megmaradt árnyszerűnek. Max felesége kiszolgáltatott, szenvedő alanya a múltnak.
A múlt a férfi előző feleségét jelenti, Rebeccát. Férjét megcsalta, s még kérkedett
is vele. A filmben az emberi kiszolgáltatottságunkat látjuk. Hiszen nem mindig mi alakítjuk életünket, hanem a körülöttünk levő tárgyak, emberek, a környezetünk. A negyvenes években a rendező figyelme egyre inkább a pszichológizálás felé fordul. Bemutatja a lélekbe látás művészetét, és olyan érdekfeszítő mozzanatokat teremt, amelyek nem engedik meg a néző passzivitását. A Forgószél című filmjében fontos szerepet kapnak a pillanatok. A néző mindig várja, hogy majd most... most.., beavatkozik valaki... A Hátsó ablak főszereplője egy fotoriporter. Mozgásképtelenné válva, begipszelt lábbal üldögél nap mint nap szobája ablakánál, és figyeli szomszédjai életét. Hol táncosnőt, hol részeg zongoristát, hol veszekedő házaspárt. Egyik nap észreveszi, hogy a szomszéd férj, veszekedés közben megöli a feleségét. Nem tud a látvány elől elmenekülni. A gyilkos viszont mindent tud. Most már a gyilkos ellen kell védekeznie. Hitchcock köznapi, esendő embereket ábrázol itt is. Megfigyeli és bemutatja szereplőinek valódi érzelmeit, gondolatait.
A fiú mesél a mamáról, hogy milyen nehéz vele egyűt élnie a féltékenykedése miatt. A lánynak feltűnik a sok kitömött madár. Ez Norman hobbyja. Marion a vacsora után úgy dönt, hogy visszaadja az ellopott péntzt, és ezzel a tudattal kezd zuhanyozni a fürdőszobában, mintha lelkének minden szennyét le akarná mosni. A következő pillanatokban azt látjuk, hogy egy női figura a lányra késszúrásokkal lecsap. A felemelkedő kés, az újra meg újra felemelkedő kés, a félelemtől ittas szemek, a csöpögő vér. A nő vergődik, a kádba folyó víz egyre véresebb, a lánynak megmerevednek a szemei. A fiú nyomtalanul eltüntet mindent... A szálak fonódnak, tekeregnek Norman köré. Marion nővére bejut a rejtelmes házba, a pincében hátulról meglát egy asszonyt, s mikor hozzáér, kiderül, hogy múmia... De már mögötte emelkedik a kés... A rejtély a rendőrségen oldódik meg. Normannak ötéves korában halt meg az édesapja. Anyjával a kapcsolata nagyon meghitt volt. Az anyját és annak a szeretőjét - félve az egyedül maradástól - megölte, majd a mama halotttestét kilopta a sírból és kitömte. Akár a madarakat... Tudathasadásában hol saját magával, hol anyjával beszélgetett. A gyilkosságokat "anyja" követte el, mintegy vigyázva a fiára, a nyomokat már az anyát védelmező fiú tüntette el. Az utolsó kép, amint takaróban, reszketve ül a folyosón, mit sem tudva a környezetéről. 1962-ben
a kubai válság fenyegeti a világbékét. 1963-ban Moszkvában aláírják az atomcsend
egyezményt, s ebben az évben mutatják be Hollywoodban Hitchcock legújabb filmjét,
a Madarakat. A nem várt, el nem képzelt események hatására megváltozik az egyén és a közösség arca. Ebbe a rendkívüli helyzetbe került átlagos embernek nincs megfelelő védekezése, nincs megfelelő magatartása. Inkább nem veszi észre a veszélyt. "Ismerjük meg önmagunkat" vallja a rendező. Ennek a magja az izgalom, feszültség, érzelem. Ezt igazolja a műfaj is, amit képviselt, a lélektani krimi. Ezért
néztük, izgultuk végig a filmjeit több millióan, s még ma is, ha valahol a világon
bemutatnak abból a majdnem hatvan alkotásból, amit élete során forgatott. Pécsi
Krisztina |