A legizgalmasabb filmem (1948)

- részletek -

"Valamikor régen az volt a vágyam, hogy hogy olyan kétórás filmet forgathassak, amelynek elbeszélt ideje éppen két órát ölel fel. Olyan filmet akartam, amelyben nincsenek időbeli ugrások, ahol a kamera egyfolytában forog.

A Kötél teljesítette a kívánságomat. (...)

Úgy vélem, a megszakítás nélküli cselekmény késztet a legegyenletesebb színészi játékra, különösen, ha izgalmas történetről van szó. A Kötél elbeszélt ideje napnyugtától besötétedésig tart. Van benne egy gyilkosság, egy party, fokozódó feszültség, finom pszichológiai rajz, egy bűntény fokozatos feltárása és egy megoldás.Mégis, mind az elbeszélés ideje, mind az elbeszélt idő csupán két órát ölel fel. (A forgatás valójában harmincöt napig tartott.)"

A feszült hangulatú, de mégis örömteli forgatásról így ír a Mester:

"Egy teljes tekercset, háromszáz métert forgattunk le. Hirtelen csönd támadt, melyet az egyik meggyötört, kellékes suttogása tört meg. 'Ilyen istenverte forgatást életemben nem pipáltam!' Egyetértettünk.

Mindennek ellenére a Kötél volt talán a legizgalmasabb film, melyet rendeztem. Az újságok azt írták róla, hogy 'a legforradalmibb technika, melyet Hollywood valaha látott.' Nehézségein némelyike eleinte leküzdhetetlennek tűnt. James Stewart, sztárszínészünk éjszakákat virrasztott át a szerepe miatt. Nem a feszült dráma, inkább a zavarba ejtő technika késztette aggodalomra. Morris Rosen hajnali négykor, álmában is a svenkkart tartotta, és a film végére tizenkét fontot fogyott. Joe Valentine-nak, az operatőrnek egyszer a lábára gurult a hatezer font súlyú fahrtkocsi, mert nem volt elég fürge. Olyan is megesett, hogy a kocsizó kamera túl messzire gurult, és összezúzta a díszletfalat."

A lenyűgöző technikai részletekről sem feledkezett meg Hitchcock:

"Stúdióban forgattunk, eredeti hanggal, a kamera egy pillanatra sem állt meg, ezért hónapokig tartó előkészületekre és kimerítő próbákra volt szükség. Először kidolgoztuk a kameramozgást és a színészek minden egyes mozdulatát, akár a futballedzők a táblán. A tekercsenkénti 25-30 kameramozgást még az ajtón is számozott körök jelölték. Volt, hogy az egész díszletfalat el kellett mozdítanunk, hogy a kamera követhesse a színészeket a szűk ajtókon át, és hogy később hang nélkül térhessen vissza a változatlannak tűnő szobába. Még a bútor is gondot okozott. A kellékesek cipelték őket ide-oda, hogy a speciális daruval mozgatott kamera, amely minden útjába kerülő dolgon keresztülgázolt, szabadon mozoghasson.

Persze mindennek célja volt. A közönség nem tudhatta, hogy zsonglőrmutatványt néz. Ha észrevette volna, hogy a kamera csodákat művel, meghiúsult volna a célunk.

Pedig a Kötélben igenis csodákat művelt a kamera, a műszakiak nagyszerű, zseniális csapatmunkájának köszönhatően."

Külön kitér a fim díszletére:

"De a legvarázslatosabb a körpanoráma-trükk volt - New York nyolcezer égővel, kétszáz neonreklámmal kivilágított, harmincötmérföld hosszú horizontjának minatűr reprodukciója, melynek elkészítéséhez nem kevesebb mint százötven transzformátor kellett.

A makett pontosan úgy fest a filmen, mint az éjszakai Manhattan egy ötvennegyedik utcai és First Avenue-i lakás ablakából.És mivel a Kötél főbb jelenetei egy lakásban játszódnak, ahol állandóan látszik a háttér, nem használhattunk trükkfelvételeket vagy vetített hátteret, mivel nem lett volna meg a térhatás. Figyelnünk kellett a körív gyújtópontjára. Ezért építenünk kellett egy úgynevezett ciklorámát vagy körpanorámát és egy fényorgonát, amely nemcsak a makettet világította meg, hanem változó eget és mozgó felhőket vetítettaz ablakon túlra, érzékeltetve az alkonyattól a besötétedésig eltelt időt.

A több mint ezernégyszáz négyzetméter területű körpanorámán, amely a legnagyobb háttér, melyet stúdióban valaha is használtak, az Empire State Building, a Chrysler, a Woolworth, a St. Patrick's, a Radio City épülete és a mesés New York-i horizont több száz egyéb szimbólumalátható.Minden épületminiatűr ablakába egy-egy apró izzót erősítettek, huszonöttől százötven wattig. (A világoító szemmagassága a huszonkettedik emeletnél volt.) Hétezerkilencszáz méter huzal és százhuszonhat ezer watt kellett az épületek és  az ablakok kivilágításához."

Végül színészei teljesítményéről is elismerően szól:

"A színészek ahelyett, hogy mint más forgatások előtt, egyszer-kétszer átfutották volna a szöveget, az első két hetet azzal töltötték, hogy - akár a színházi színészek - begyakorolják a mozgásokat. Ne feledjék, nem állhattunk meg minden sor után, és nem változtathattuk meg percenként a kameraállást. (...)

Stewart persze azt állította, hogy élete legnehezebb munkája volt a Kötél forgatása. Egyetértettem vele. Azt mondta, nem tud aludni éjszaka. - Azaz - mondta -, ha mindenki remekül játszik, de én kihagyok egy sort, mondjuk a kilencszázkilencvenötödik méternél,

az a filmtörténet leghírhedtebb kihagyása lesz. Az újrafelvételhez ugyanis az egész jelenetet elölről kell kezdeni. - Igen - feleltem. - Pontosan ezért választottalak téged a főszerepre."

 

forrás:
(My Most Exciting Picture (Popular Photography, 1948.nov. 48-51., 96., 98., 100., 103-104.old.)
ALFRED HITCHCOCK: Írások, beszélgetések; Osiris Kiadó, Budapest, 2001 (289-298.old.)
(Hitchcock - a rémület nagymestere Index.hu topikja, kiegészítve)