Ingrid
Bergman: Életem
(részletek)
Ingrid kapcsolatai között kevés volt- első pillantásra-valószínűtlenebb, mint
hosszú és la datlan barátsága a testes angol rendezőzsenivel, Alfred Hitchcockkal.
Ez részben azon közös tulajdonságukon alapult, hogy egy-egy műteremben eltöltött
fárasztó nap után leküzdhet vágy fogta el őket a martini után, bár Ingrid mindamellett
furcsállotta ezzel kapcsolatosan Hitch dogmatikus angol szokásait: Hitch előbb
kivárta, hogy az óra elüsse a hatot, csak aztán loholt el a martiniért. Imádta,
ha itallal tölthette meg az ember poharát. Ő adományozta nekem a megtisztelő"humán
spongya" címet.
Egyik este
vacsorát készült főzni kettőnknek, közben ittunk, nevetgéltünk, bolondoztunk.
- Hitch, kezdek álmos lenni - állapítottam meg.
- Nem baj, feküdj le a díványra, és pihend ki magad, addig befejezem a főzést
.
Bementem a
nappaliba, aztán már csak arra ébredtem, hogy az éjszaka kellős közepén járunk.
Hirtelen a szoba másik végében álló díványra sandítottam, ott aludt Hitch összegömbölyödve,
mint egy csecsemő. Az egyik szemét azon nyomban kinyitotta.
- Mi történt
a csodálatos vacsoránkkal? - kérdeztem.
- Az ördög vigye el ! - mondta. - Elájultál itt nekem. Ráadásul az ördög vigye,
én is elájultam itt magamnak. Jéghideg
lett a pompás vacsora.
Egyszer valaki Alfred Hitchcockról készülvén cikket írni, megkérte Ingridet,
adjon rövid jellemzést.
Ingrid ezt írta:
Óriási felkészültségű rendező. Mindent tud a forgatásra kerülő filmről. Otthon
minden beállításhoz és minden díszlethez elkészíti a makettet, amely pontos
és részleteiben hű mása a műterminek. Bele se néz a kamerába, mert azt mondja
: "Tudom, milyen". Nem ismerek még egy rendezőt, aki így dolgozna.
Persze alapvetően minden úgy van, ahogy Ő akarja, de ha egy színésznek támad
valami ötlete, nem ellenzi, hogy kipróbálja. Néha azt hittem, sikerült meggyőznöm,
és Hitchcock meg fogja változtatni a beállítást. De rendszerint úgy lett, ahogy
ő akarta, mert azt mondta: "Ha úgy nem tudod megcsinálni, akkor imitáld."
Nagyon jó lecke volt ez számomra, mivel a későbbiek folyamán sokszor, ha egy
vitában nem tudtam meggyőzni a rendezőt, eszembe jutottak Hitch szavai, és "imitáltam'".
Humora és éles esze elragadó. Azt hiszem, az olyan belevaló embereket szereti.
Ha valaki illetéktelenül merészkedett be a forgatásra, előfordult, hogy halandzsázni
kezdett mindenféle normálisnak tűnő, csak éppen abszolút értelmetlen szövegeket.
így szabadult meg a látogatóktól.
Ki más lehetett, aki Ingridet és Alfred Hitchcockot
összehozta, mint David Selznick, bár akkor - a negyvenes évek közepén - bámulatos
karrierje már kezdett veszíteni lendületéből. 1924 és 1940 között szinte minden
nagy hollywoodi sztár megfordult nála, hatvan filmet csinált, köztük nem egy
hatalmas nemzetközi sikert aratott. Na és ott volt az Elfújta a szél. Ezzel
a nagyrészt az ő érdemének tulajdonítható sikerfilmmel harminchét éves korában
olyan csúcsra ért, amelyet később nem tudott túlszárnyalni. Világhírű lett,
gazdag, és kedveszegett. Nem tudott már igazán bízni abban, hogy ennél jobbat
készíthet. Szaktudását felajánlotta háborús célokra, de a tábornokok, akikkel
kapcsolatba lépett, nem mutattak együttműködési készséget, és nem sokra becsülték.
Kacérkodott a gondolattal, hogy átvált a politikára, de egyetlen valamirevaló
politikai megbízatása a "Kínai Segély" hollywoodi bizottságának elnöki
tiszte volt. Szíve mélyén mindig filmes maradt, és sohasem tudott szakítani
az imádott szakmával és mesterséggel.
Lelkesedése és
energiája szédületes volt. e aztán igazán két végéről égette a gyertyát. Ahogy
visszatértem Hollywoodba, újból "kölcsönadott", persze nagy összegekért,
mire sok barátom azzal jött : "Milyen érdekes menedzsered van! Felcserélődtek
a szerepek. Ő levesz kilencven százalékot, te kapsz tízet. 1940-től 1945 végéig
Ingrid tizenegy filmben szerepelt. Évi gázsija hatvanezer dollár körül mozgott.
De Az idegen nő óta David más filmvállalatoknak is kiadta. Warneréktől a Casablancáért
száztízezer dollárt kapott; a Paramounttól az Akiért a harang szálért százötvenezret;
a Saratogáért százezret; és csillagászatira nőtt az összeg, amikor a Szent Mary
harangjai ügyében folyt az alkudozás. Nevettem a dolgon. Nem izgatott igazán.
Aláírtam a szerződést. Több pénzt kerestem, mint Svédországban bármikor. David
sem tudhatta, hogy sikerem lesz, meg én sem. Ha többet keres azzal, hogy kölcsönad,
legyen szerencséje. Csináltunk néhány nagyszerű filmet, és szerettem dolgozni.
A Bűvölet című film az ő produkciójában
készült, és Hitch volt a rendező.A Bűvöletben
Ingrid egy fiatal pszichiátert j átszott, aki egy előkelő szanatóriumban dolgozik,
és fölfedezi, hogy az osztályára újonnan kinevezett főorvos érzelmileg éppoly
"zavart", mint a betegek. A forgatáson Ingrid is zavart lett kissé,
mikor kiderült, pályája során most először dolgozik olyan partnerrel, aki fiatalabb
nála. Az illető A mennyország kulcsában tűnt fel, és a mozimagazinokban "a
filmvászon egyik legígéretesebb ifjú tehetsége"-ként cmleqették. Gregory
Peck kétségkívül be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Selznick és Hitchcock
összefogásától a filmvilág szenzációs eredményt várt. Nem is sok hiányzott hozzá.
David Selznick Salvador Dalit, a szürrealista festőt szerződtette, hogy tervezze
meg a Gregory Peck lidérces álmait érzékeltető képsort. hz'azzal indult, hogy
fekete bársony drapériákról négyszáz szem mered Cregoryra. Azután egy nála tizenötször
nagyobb harapófogó veszi üldözőbe egy piramis oldalán felfelé, majd végül Ingrid
görög istennőt formázó gipszszobrával találja magát szemben, amelynek arca enyhén
repedezett, és hangyák ezrei bújnak elő mögüle. Ingridet mégcsak kiöntötték
a gipszből, de a hangyákat elvetették. Végül pedig az egész jelenet "ugrott"
a filmek pokoltornácaként emlegetett vágószobában. Salvador Dali és David O.
Selznick rohamosan elhidegültek egymástól.
A Time magazin kritikája szerint "Hitchcock eleven tempója, leleményes,
ötletes fényképezése a Bűvöletet
messze a hollywoodi átlagkrimik fölé emeli". A,New York Herald Tribune
úgy vélte: "Ingrid Bergman
és Gregory Peck lenyűgözően játszik, a mű remek elmegyógyászati krimi."
Sok pénzt kasszírozott be a film. Olyan sokat, hogy David szinte azonnal nekilátott,
hogy összehozza a Forgószél címen
ismertté váló második Hitchcock krimit. Részletesen kidolgozva adta el az anyagot
az RKO-nak egy olyan megállapodás keretében, mely szerint Hitchcock lesz a rendező,
Ben Hecht a forgatókönyvíró, Cary Grant
és Ingrid Bergman a két sztár.
Nyolcszázezer dollárt kapott és a haszon ötven százalékát. Mivel a film nyolcmillió
dollárt jövedelmezett, mindenki nagyon boldog volt.
Cary Grant a sztori szerint amerikai
titkosügynök, s azzal gyanúsítja Ingridet - aki egy, elítélt náci kém lánya-,
hogy megszegte állampolgári hűségét; de aztán beleszeret. Hogy hazafiságát bizonyítsa,
Ingrid férjhez megy a cselszövő Claude Rains-hez, és segít leleplezni Cary-nek
egy lezárt borospince titkát, arra a meglepő eredményre jutva, hogy az egyik
üveg üledéke i nem más, mint az addig szinte ismeretlen érc, az urán. Az egyik
jelenetben a kamera fentről, . a zsúfolt bálterem csillárjáról rávariózik az
Ingrid kezében szorongatott értékes kulcsra, s ezzel Hitch látványos pályafutásának
egyik leglátványosabb képsora született meg. A téma viszont, az uránium körül
forgó cselekmény-minthogy nagyjából egy időre esett az atombomba felrobbantásával
- az FBI figyelmét is felkeltette. Bár Hitch a legártatlanabb képpel állította,
hogy "nem érdeklik az ilyen komisz vegyszerek", a biztonságiak, akik
hetekig tartották megfigyelés alatt, csöppet sem vélték mulatságosnak a dolgot.
Az "intézmény" átejtése egyébként Hitchcock kedvenc szokásai közé
tartozott. A Johnsonféle cenzúrát is nagy gyönyörűséggel játszotta ki, amikor
filmre vette Carynek és Ingridnek az engedélyezettnél ötször hosszabb ideig
tartó csókját. Egy csók három másodpercig tarthatott. Mi viszont megcsókoltuk
egymást, beszélgettünk, elfordultunk, majd újra csókolóztunk, beszélgettünk,
elfordultunk, csókolóztunk. Aztán közénk került a telefon, és megkerültük. Ulyan
csiki-csuki csók volt ez, de a cenzorok nem nyúlhattak bele, nem is vághatták
ki, mert három másodpercnél egyik csók sem tartott tovább. Mást csináltunk:
egymás fülét harapdáltuk, megpusziltuk egymás arcát, úgyhogy vég nélkülinek
tűnt az egész, és szenzáció lett Hollywoodban.
A Forgószél pecsételte meg Cary
Grant és Ingrid tartós barátságát.
Röviddel a forgatás után keletkezett Cary halhatatlan mondása: "Véleményem
szerint a Filmakadémiának évről évre Oscar-díjat kellene félretennie Bergman
részére, akár csinál filmet, akár nem!" És megkezdődtek a tárgyalások arról
a szerepről, amely után Ingrid évek óta sóvárgott.
[…]
A Baktérítő alatt félig kész.
Valamelyik nap kifakadtam. Arról volt szó, hogy a felvevőgép egy jelenetben
teljes tizenegy percig követ. Egész nap próbáltuk, hogy a kamera útjából kitérnek
a falak meg a bútorok, de még így sem sikerült elég gyorsan. Ugyhogy jól megmondtam
Hitchnek a magamét. Hogy mennyire gyűlölöm ezt az új módszert. Mennyit szenvedek
és hogy utálok a műteremben lenni. A partnereim, Michael Wilding és Joe Cotten
csak ültek és meg se mukkantak, pedig tudom, hogy egyetértettek velem. De beszéltem
én az egész szereplőgárda helyett is. A kis Hitch egyszerűen faképnél hagyott.
Egy szót se szólt. Hazament... Te jó ég!...
Egy hónap múltán egy Ruthnak írt másik levelében Ingrid már kész elismerni,
hogy mégis lehet valami Hitch új módszerében. A film majdnem kész. Azok közül
az átkozott hosszú képsorok közül némelyik pompásan alakul. Egyik kilenc és
fél perces beállításban végig beszéltem; a kamera egy pillanatra sem fordult
el, és jól sikerült. Meg kell mondanom, sokkal jobban, mint amikor felaprózzák
és összevágják...
[…]
-------------------------------------------------------------------------------------------
Ingrid Bergman: My Story
(by Ingrid Bergman and Alan Burgess; Delacorte Press - New York, 1980.)
fordította:
Friedrich Judit
ISBN 963 282 104 1
részletek: 10.fejezet (116-118.oldal) és 12.fejezet (139-140.oldal)