Szerelem
és barátság
105 éve született Alfred Hitchcock
Alfred Hitchcock nevének hallatán mindenki azonnal a Psycho
című filmre gondol. Néhányaknak talán még a Madarak
is eszébe jut, további 57 filmje jószerével ismeretlen a magyar mozilátogatók
előtt. Ha magát a 105 éve született nagymestert kérdezhetnénk, ő biztosan a
negyvenes-ötvenes években készült műveit említené, hiszen ekkoriban volt pályája
csúcsán: ontotta a szórakoztató, romantikus és rejtélyes remekműveket, amelyek
jóvoltából művészete ma már az egyetemes kultúra örök részét alkotja. Művészi
tökélyre vitte az addig alábecsült bűnügyi műfajt: megteremtette a "suspense"
(feszült várakozás) fogalmát, új nevet adott a szokásosnál is izgalmasabb krimijeinek.
A thriller szülőatyjának nevezik, sőt a színvonalas horrorfilmek alapköveit
is ő tette le a mozivásznon.
Az 1899.
augusztus 13-án, Londonban született művész mérnöknek készült, műszaki főiskolát
végzett. Technikai érdeklődése, hihetetlen precizitása, matematikai pontossága
későbbi filmjeire is csalhatatlanul rányomta a bélyegét. 1920-tól került kapcsolatba
a stúdiók világával, hat évvel később már rendezőként mutatkozott be. Némafilmekkel
kezdett, de már harmadik alkotása, A lakó
későbbi izgalmas történetei nyitányának tekinthető. Ebben jelent meg először
személyesen is, egy villanásnyi szerepben, ahogy azt később már minden filmjében
megszokhatták rajongói. Az első angol hangosfilm, a Zsarolás
is az ő nevéhez fűződik.
Hitchcock mindig
látszólag egyszerű történeteket mutatott be, amelyeket váratlan fordulatokkal
és fejtetőre állított helyzetekkel tett izgalmasabbá. 1926-ban feleségül vette
Alma Reville-t, akivel egész életében boldog
házasságban élt. Már a leghíresebb angol filmrendezők közé tartozott, amikor
1938-ban David O Selznick, az Elfújta a szél híres producere hollywoodi szerződéssel
Amerikába csábította. Első tengerentúli filmje, A
Manderley-ház asszonya, 1940-ben világsikert aratott, rendezőként Oscardíjra
jelölték, a mű pedig elnyerte a legjobb film arany szobrocskáját. Hitchcock
végleg az Egyesült Államokban maradt, rövidesen felvette az amerikai állampolgárságot.
Karrierje töretlenül szárnyalt: egyre jobb, egyre sikeresebb filmeket készített.
A tulajdonképpeni eredeti "recept" változatlan maradt: egy ártatlan
embert megvádolnak valamivel, amit nem követett el, s aki ezáltal izgalmas események
középpontjába kerül, míg végül életveszélyes kalandok után tisztázni tudja magát...
1941-ben sorsdöntő fordulatot hozott életébe a kedvenc színészével, Cary
Granttal való találkozása. A Gyanakvó
szerelem főszerepére kérte fel az akkor már ismert sztárt, aki rövidesen
az egyik legjobb barátjává vált. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen mindketten
angolok voltak, mindketten elszegényedett középosztálybeli családban nőttek
fel és igazi sikereiket a tengerentúlon, saját erejükből érték el. Családosként
is magányos és különc emberek voltak, egyformán precízek, pedánsak és szinte
túlzottan rendszeretőek... Közös filmjük óriási sikere egy életre összekovácsolta
őket: Cary G. rövidesen a legjobb Hitchcock-filmek "védjegyévé" vált,
s a továbbiak még háromszor forgattak egy mindannyiszor világsikerrel.
A következő, a Forgószél,
Grant legjobb alakítása lett, csakúgy, mint a szőke Ingrid Bergmané (Hitchcock
mindenki tudta, hogy csakis szőke színésznőket szerepeltet filmjeiben), maga
a mester pedig méltán lehet büszke az iskolát teremtő thrillerre.
Hitchcock1954-ben női főszereplőt keresett a Gyilkosság
telefonhívásra című készülő produkciójához. Cary Grant egy újabb szőke csodát,
bizonyos Grace Kellyt ajánlotta a
figyelmébe, akit a Délidő és a Mogambo című filmű filmjeivel a legígéretesebb
kezdők között tartottak számon. Grace valóban elragadó volt - Hitchcock később
bevallotta, hogy a tökéletes nőideált testesítette meg számára: szolidnak és
szerénynek látszott,de "tűz és szenvedély lakozott benne”; s kivételesen
szép külseje mellett mélyről fakadó kisugárzása is volt, amit a rendező szexuális
eleganciának nevezett.
A Gyilkosság telefonhívásra nagy sikert hozott Hitchcock és Kelly számára, s
együttműködésüket az 1954-es Hátsó ablakkal
folytatták. (A férfi főszerepet ezúttal James Stewart alakította.) És - ahogy
mondani szokták - ami megtörténhetett, az meg is történt: a nős rendező beleszeretett
az elbűvölő színésznőbe... Újabb filmajánlatokkal halmozta el, s közben diszkréten,
de kitartóan ostromolta. Mindenben segítette, hogy pártfogoltja igazi világsztárrá
váljon: bevezette az "álomgyári" felső tízezer köreibe, s ami ennél
fontosabb, megtanította a színészi szakma minden fortélyára. Grace kívülről
szűzies és szolid, jólnevelt úri lány benyomását keltette, titokban viszont
imádta a jóképű, sikeres férfiakat. Minden vonzó - és többnyire nős - partnerével
intim viszonyba került: William Holden, Ray Milland, Bing Crosby, Frank Sinatra,
Clark Gable, David Niven; csak néhányan a leghíresebbek közül. Hitchcock a maga
meglehetősen csúnya, kövér, cseppet sem vonzó külsejével sehogy sem tudta felkelteni
a fiatal lány vonzalmát, így aztán Grace, noha egész életében hálás volt mesterének,
mindig megtartotta a három lépés távolságot...
1955-ben Cary Grant már visszavonulni készült a filmezéstől. Hitchcock Hongkongban
érte utol és beszélte rá a Fogjunk
tolvajt! főszerepére. Az egzotikus helyszíneken játszódó romantikus krimi
fogadtatása minden várakozást felülmúlt, hála a Hitchcock-Grant-Kelly-trió káprázatos
teljesítményének. Az újságírók ekkoriban már sejtették a szenzációs titkot,
azt, hogy az Alfred-Grace kapcsolat jóval több, mint munkaviszony... Grant tisztában
volt barátja érzelmeivel, és szívből sajnálta viszonzatlan szerelméért. A sajtó
hatalmas rohamát egyedül verte vissza: - "Hogy szerelmes-e Grace-be? Nem
jobban, mint én. Mindnyájan azok voltunk. Lehetetlen volt nem szeretni őt. Hitchcock
ötlete volt, hogy Grace-t egy jéghegy mögött bújkáló vulkánként mutassuk meg
a világnak. Pedig valójában meleg, szeretetre vágyó, kedves teremtés... Bármikor
szívesen dolgoznék vele, ahogy Alfreddel is. Erre azonban már nem került sor:
Grace Kelly rövidesen feleségül ment Rainier herceghez, és élete hátralévő részét
Monacóban, a királyi család tagjaként töltötte.1982-ben titokzatos autóbalesetben
elhunyt. Mind a mai napig folyik a találgatás: gyilkosság, öngyilkosság vagy
baleset áldozata lett-e...
Cary még egyszer, utoljára, engedett Hitchcock unszolásának, és 1959-ben leforgatta
vele a mindkettőjükhöz méltó Észak-északnyugat
című mozidarabot. A roppant szórakoztató és fordulatos krimi valójában a hitchcocki
és granti életmű "megkoronázása" volt. 72 film után, 1966-tól a nagyszerű,
sármos színész végleg búcsút mondott a filmezésnek. Mestere-barátja közben,
immár nélküle, elkészített a művészetének csúcspontját jelentő Psychót
és a Madarakat.
A zseniális
rendezőt ötször jelölték Oscarra, utoljára a Psychóért, mégsem kapta meg az
alaposan megérdemelt kitüntetést. "Kárpótlásul” 1980-ban nem sokkal a
halála előtt II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte és a megtisztelő Sir
címet adományozta számára. Néhány évvel korábban Hitchcock még őszinte örömmel
gratulálhatott Cary Grantnek életmű Oscar-díjához.
Minden
idők egyik legtehetségesebb filmrendezője 1980. április 29-én, 81 éves korában
hunyt el. Grace Kelly két évvel később szenvedett halálos balesetet, Cary Grant
pedig hat év múlva követte barátját az égi stúdiókba.
Lányi János
Színes RTV, 2004/37., 38.szám
[Vissza az Alfred Hitchcock kezdőoldalra!]