The Ring
olasz cím: Vinci per me!
A szorító
(British International Pictures, GB, 1927, 134perc, fekete-fehér)




Rendezte: Alfred HITCHCOCK

Szereplők: Carl Brisson ("One-Round" Jack Sander); Lillian Hall-Davis (lány); Ian Hunter (Bob Corby, a bajnok); Forrester Harvey (Promoter); Harry Terry (Showman); Gordon Harker (Jack edzője); Clare Greet; Tom Helmore; Billy Wells (egy bokszoló); Charles Farrel (a segéd)...

Rendezőasszisztens: Frank Mills
Producer: John Maxwell
Forgatókönyv: Alfred Hitchcock, Eliot Stannard
Irta: Alfred Hitchcock és Alma Reville
Operatőr: Jack Cox
- Hitchcock cameo -

Truffaut: - Következő fimjét, A szorítót (The Ring) többször is láttam. Nem mondhatjuk suspense-nek, nincs benne bűnügyi elem. Két bokszolóról szól, akik ugyanabba a nőbe szerelmesek; nevezzük talán drámai vígjátéknak. Nagyon szeretem.

Hitchcock: - Valóban érdekes film volt. Azt mondhatnám, hogy A titokzatos lakó után A szorító a második igazi Hitchcock-film. Mindenféle újításokat alkalmaztam benne, és emlékszem, hogy egy jól megcsinált montázsképsor után tapsoltak a premieren. Ekkor történt meg velem először.

Ebben is volt jó néhány olyan dolog, amit ma már nem csinálnék meg, például a bokszmeccs utáni esti jelenet. Kis ünnepséget rendeznek. Pezsgőt töltenek a poharakba, és jól láthatjuk a pohárban gyöngyöző minden kis buborékot. Felköszöntik a hősnőt, és csak most veszik észre, hogy már nincs is ott, mert megszökött egy másik férfival. Ekkor a pezsgő nem gyöngyözik tovább.

Ez az időszak egyébként is nagyon gazdag olyan finom vizuális ötletekben, amelyeket épp finomságuk miatt a nézők sokszor észre sem vesznek. Emlékszik arra, hogy a film a vásárban kezdő­ik, annak a bokszolónak a standjánál, akit Carl Brisson játszik és akit "One Round Jacknek" neveznek?

Truffaut: - Igen, igen. Mert már az első menetben kiüti az ellenfeleit, nem?

Hitchcock: - Úgy van. Ezután a tömegben látunk egy színészt, egy ausztráliait, akit Ian Hunter játszott. Nézi a vásári kikiáltót, amint az azt kiabálja, hogy "Tessék csak, folyvást, folyvást! Óriási látványosság..." stb. A kikiáltó a stand előtt áll, és hátrafelé nézegetve figyeli a meccs kimenetelét. Aztán önkéntes amatőr bokszolók következnek, belépnek a pavilonba, majd fájdalmasan tapogatva az állkapcsukat jönnek ki. Végül Ian Hunter is bemegy.

Az alkalmazottak gúnyos vigyorral fogadják, és még arra sem méltatják, hogy felakasszák a kabátját, csak tartják a kezükben, hiszen azt gondolják, hogy ez a pasas sem bírhat ki egy menetnél többet. Elkezdődik a meccs, és innen csak az alkalmazottak arcjátékából következtetünk az eseményekre. Most újra a kikiáltót látjuk, aki végigkíséri a meccset. Eddig a meccs nézőinek számtáblák felmutatásával jelezték a meneteket. Az első menet végén most a kikiáltó leakasztja a régi és piszkos első táblát, és kicseréli a kettes számúval, ez viszont teljesen új, hiszen "One Round Jack" olyan erős, hogy eddig még sohasem volt szükség táblacserére.

Truffaut: - Kitűnő ötlet, és akad még benne sok más vizuális és jelképes telitalálat. Az egész tulajdonképpen egy házasságtörés története, és tele van tűzdelve az eredendő bűnre vonatkozó utalásokkal. Sohasem felejtem el a többször is visszatérő, kígyót mintázó karkötő képét.

Hitchcock: - Meg kell mondanom, hogy mindezt a kritikusok is észrevették, és a filmnek jó szakmai visszhangja volt, de nem lett kasszasiker. Ebben a filmben már felhasználtam néhány olyan megoldást, amelyet később gyakrabban is alkalmaztam. Például a következőképpen mutattam be a bokszoló karrierjének állomásait: először egy nagy utcai plakáton a neve kisbetűkkel van legalul, aztán rájövünk, hogy közben nyár lett, és a neve ismertebb, mert most már nagyobb betűkkel és feljebb írják. Aztán itt az ősz és így tovább. Mindezt gondosan kidolgoztam, zöld lombú fákat mutattam, egy virágba boruló fát a tavasz jelzésére stb.

(Francois Truffaut: Hitchcock)