Szulamit
(2008, színes, szélesvásznú sci-fi; 64 perc)
Rendező: Csátich
Renátó
Főszereplők: Kovács Rita, Boglári Tamás, Arató Péter
Írta: Boglári Tamás,
Csátich Renátó
Operatőr: Ébert Ramón, Leisz Tamás
Jelmez, kellék: Kucsanda Edit
Effekt: Leisz TamásZene, hang: Arató Péter
Költségvetés: 100.000ft
Külön köszönet: Zalán Vince, Lénárd Kata, Kele Karolina, Szabó Kornél
Premier: 2008.július 24, csütörtök; 21.30h (helyszín: Pécs, Király u. 61. (Royal Club))
"A legfigyelemreméltóbb sci-fi – már csak azért is, mert saját blokkot
kapott – Csátich Renátó Szulamit című, romantikus szálakat is hordozó werkfilm-paródiája.
A cselekmény két idősíkon fut, amelyek természetesen a végén kihagyhatatlanul
összemosódnak. A Szulamit remekül visszaadja a posztapokaliptikus hangulatot,
ugyanakkor egy amatőr filmforgatás összes tárgyi és érzelmi viszontagságát magába
foglalja. A dialógok sajnos kicsit vontatottra sikeredtek, ezért csak megfeszített
koncentrációval tarthatja fent a néző mozizásban elfáradt figyelmét." (Filmtett.hu)
"a Szulamit című filmünk alapötlete kb. 2008 februárjában pattant ki a fejemből egy "Csináljunk Sci-Fit!" felkiáltással. A forgatókönyv egészen május végéig íródott Boglári Tamás barátommal (tehát 4 hónapot vett igénybe). A forgatás 4 és fél napos volt. A vágás ugyanennyi körülbelül. Az effektezésekkel ill. a végső simításokkal (feliratozás, a hangutómunka, zene) összesen kb. egy - két heti munka volt, de itt voltak rövidebb-hosszabb szünetek, így nem tudom pontosan megmondani, mennyi időt tehetett ki mindez.
Ez volt az első olyan filmünk, amely rengeteg előkészületet igényelt (mint pl. a kellékek, ruhák beszerzése ill. a felejthetetlen lézerfegyver elkészítése Boglári Tomi és Kucsanda Edit által). és még sosem foglalkoztam ennyit forgatókönyvvel, igazából nem is szoktam írni, esetleg vázlatokat. de a korábbi évek improvizációs gyakorlatát most sikerült összekötni egy átgondolt elbeszélő-technikával.
Már a kezdeti ötletmag (sci-fi)
kicsírázásánál arra kellett rájönnöm, hogy semmi sem érdektelenebb számomra
annál, hogy egy egyenes vonalon haladva, úgymond lineárisan menjek előre, hiszen
már az első lépések után beleunok a saját történetembe, s nem elégít ki, ha
olyan mesét mondok, amit már láttunk ezerszer ezerféleképpen.
[...]
...a stáb 7 főből áll; szoros és hosszú évek barátságából. a költségvetésünk a következőképpen alakult: mindenki beadott 12 ill. 15 ezer forintot a Képköznapok táborba, így a film összesen kb. 100 ezer forintból készült plusz benzinköltség és a saját technikai felszerelésünk; bérelni nem béreltünk semmit.
a forgatás: másfél napot forgattunk Pécsett a gyönyörűen lepusztult szénosztályozónál (amelyet Leisz Tomi fedezett fel nekünk), majd Dunaszekcsőn 3 és fél napot. minden forgatás előtt terepszemléztünk, azaz helyszíneket kerestünk. kétszer utaztunk le Dunaszekcsőre egy-egy félnapra, körbefotóztuk az egész falut. ugyanígy tettünk a szénosztályozónál is. otthon végignéztük a képeket, készült a vázlatos story-board, így amikor a forgatás zajlott, sok esetben egyből tudtuk, hová kell a kamerát leszúrni. (ez hasznos dolog, mert egyből tudsz dolgozni, nem kell azzal fárasztanod magad, hogy akkor most hol legyen mi. és nekem ez a fontos, hogy a szereplőkre lehessen figyelni, arra, hogy a lehető legjobban elengedhessük magunkat, hogy a technikai részletek ne gátoljanak bennünket. de ez azt hiszem, kikerülhetetlen. ha pl. csóró zenész vagy, a fellépés előtt be kell, hogy cuccolj a helyszínre, vagy pluszban leutaznod Baktalórántházára, ami a zenélésből vesz vissza, mert addigra már kivagy. tehát végül is olyan, hogy kipihent forgatás...álom.)
A forgatás az egyetlen közösségi élmény a számomra. erre mondom, hogy igazi közösség nincsen, csak időszakosan létrejött közösség. a forgatás összetettebb dolog, mint a zenélés. zenélésnél egy olyan eszközzel (hangszer) beszélünk egymáshoz, amelyet a másik (külső megfigyelő) esetleg nem ért. forgatásnál muszáj, hogy szavakat használjunk, amelyet mindenki ért. ez utóbbi a közös építkezést tekintve közvetlenebb dolog, mert nem kell átkonvertálnunk az üzenetünket, hanem csak mondani. itt a közvetettség a vásznon keletkezik. a vászontól semmiféle valóságérzetet nem szabad számon kérnünk, mint ahogyan a zenétől sem kérhetjük azt számon, csak a hangokat, a tempót, a hangsúlyozást, a ritmust. a filmtől ugyanazeket kérjük hát számon, s a képeket felejtsük el végre! [...]
források:
http://szulamit.blogspot.com/