A feladat
Magyar Televízió Rt.

1974-magyar Tv-film, 204perc [3 részben], színes

Rendezte: Várkonyi Gábor
Operatőr: Ráday Mihály
Forgatókönyv: Várkonyi Gábor, Zsoldos Péter (saját, azonos című regényéből)
Szereplők: Rajhona Ádám (Gill), Paláncz Ferenc (Norman), Kiss Jenő (Eddie), Fodor Tamás (Umu), Szigeti András (Tiak)


  "A Filmmúzeum vasárnap este adta a Feladat c. háromrészes film első részét. Igen, Zsoldos Péter A feladat c. regényéből készült filmet. Aki lemaradt volna, szerdán délután ötkor még elkaphatja (és talán később újra vetíti a Filmmúzeum). A videó ment és a következő részeknél is menni fog a tervek szerint. Lehet, hogy összevárom a három részt, és egyben nézem meg.

Maga a regény a magyar- és a világ-SF-irodalom egyik kiemelkedő műve. Nagyon emberi, nagyon SF. Kidolgozott, többdimenziójú karakterekkel, biztos kezű történetvezetéssel és élvezetes stílussal tár elénk minden korban megfontolásra érdemes kérdéseket.

A történet szerint a Galateia kutatóűrhajó nukleáris balesetet szenved egy a Földhöz hasonló bolygón, ahol emberhez nagyon hasonló értelmes lények („előemberek/ősemberek”, és kora-ókori szinten álló fejlettebb emberek is, mint az később kiderül) élnek. Az űrhajó legénysége a balesetben elpusztul, ki azonnal, ki hosszabb haldoklás után. Főhősünk, Gill, marad legutolsónak. Utolsó napjaiban a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket a végsőkig veszítve eltervezi, hogy emlékeiről, tudásáról, személyiségéről még halála előtt lenyomatot készít, és azt – a sugárzás lecsökkenés után – a hajó számítógépe segítségével egy majdan foglyul ejtendő emberbe programozza. Sőt, immár az új testben, létrehozza volt társai általa elképzelt személyiségének lenyomatait is, így rekonstruálva az eredeti legénységet, hogy teljesülhessen a feladat: hazavinni a Galateiát a rajta lévő kutatási eredményekkel együtt. A cél nagy és nemes, de az emberiség szempontjából nem különösebben fontos. A feladat, további fordulatok után így vagy úgy, de teljesül. A sok halál, szenvedés és áldozat után pedig felmerül a végső, nagy kérdés: megérte?

A feladat teljesült, önmagáért valóan, látszólag minden érdemi eredmény nélkül. A Földre (valójában egy holdi állomásra) visszatérő Galateiát a nukleáris háborúban elpusztult Föld és emberiség néhány túlélője fogadja. A keserűség és kiábrándultság, a hiábavaló (és rájuk kényszerített) áldozatok súlya alatt a szereplők, és talán az olvasó sem látja, hogy a befejezés korántsem olyan pesszimista: a feltárt bolygón tovább él a megismert faj (a másik „emberiség”), amely szintén bejárhatja a maga útját, talán elkerülve a Földnek jutott szomorú véget. A földi emberiség rosszul döntött, de az „ember”, az értelem kap egy második esélyt.

Az önmagát mindig igazolni kész, de a célokért az eszközökben nem válogató, a maga erkölcsiségét meg nem kérdőjelező (de azért még mindig emberi) technokrata tudós személyisége sokkal árnyaltabb, mint amit a science-fiction általában az olvasó elé tár. Zsoldos majd’ minden művéről elmondható, hogy az elidegenedett tudomány és technika emberre, társadalomra gyakorolt, nem feltétlenül pozitív hatását vizsgálta. Ez a vizsgálódás a hibák és következmények feltárásának kérlelhetetlen igényével, ugyanakkor a gyarló ember iránti humánummal, megértéssel párosulva jelenik meg.

A tudományt ünnepelték már az emberiség minden problémájának panaceájaként, volt, és egyesek szemében ma is minden a Földet, emberiséget sújtó baj legfőbb oka, de keveseknél van úgy a helyén kezelve, mint Zsoldosnál. A tudomány eredményeinek, alkalmazása következményeinek az ember irányítója és elszenvedője is egyben. Egy olyan társ modern életünkben, amellyel együtt kell élnünk, de nem kell élnünk vele mindenáron. A cél nem szentesíti az eszközt, maga az eszköz azonban nem „gonosz”."   orca SF blogja -2007.márc.26.

A sorozat rendezője a fiatalon elhunyt Várkonyi Gábor, írója pedig a Magyar Rádió egykori főmunkatársa, Zsoldos Péter zenei szerkesztő, műsorvezető, aki mellesleg kiváló sci-fi szerző is volt.