1861-ben
Párizsban született. Eredetileg karikaturista és festő volt, majd érdeklődése
a színház felé fordult. 1889-től a Robert Houdin Színház igazgatója volt hosszú
éveken át. Legelőször érdekesebb eseményekről készített rekonstruált híradókat.
Eredetisége akkor mutatkozott meg, amikor rájött, hogy a felvevőgéppel különféle
trükkök állíthatók elő. Ettől kezdve filmjei többségének az alapját a különféle
trükkök alkották. Ezzel megteremtette a a fantasztikus tündérjátékok műfaját,
a sci-fit, a horrort, és mindezt burleszk elemekkel ötvözte. Hivatásos bűvészként,
maga is csodálkozva nézte végig 1895 decemberében a Grand Café-ban rendezett
első mozielőadást. Teljesen lenyűgözte a Lumiére fivérek bemutatója,
és hatalmas lehetőséget látott a filmben.
Nélküle nem az lenne a film, ami. Jó lehetőséget látott a filmben,
mint szórakoztató eszközben, így - miután a Lumiére fivérek nem adtak
el neki filmfelvevőt - egy londoni optikustól vásárolt készülékkel maga is filmezni
kezdett. Első filmjeiben még nem volt semmiféle eredetiség, Lumiére életképeit
utánozták. Igazi filmes tehetsége akkor jelent meg, amikor rájött a trükkfelvételre
és 1897-ben nyolcvanezer aranyfrankért Párizs szomszédságában, montreuili birtokán
stúdiót épített fel.
Az első trükkre véletlenül jött rá. Egyik filmvetítése közben egy
omnibusz halottaskocsivá változott. Ráébredt a hirtelen átalakulás okára: forgatás
közben a film elakadt, majd ismét elindult. Viszont a város forgalma zavartalanul
ment közben tovább. Hamarosan a színpadi trükk szakértőjéből a filmtrükk úttörője
lett. Az első film, ami ezzel az eljárással készült, az Egy
hölgy eltüntetése [L'escamotage d'une Dame,1896.] volt 1896.
októberében. Süllyesztő hiányában Meliés az eltüntetéshez egy pillanatra megállította
a felvételt, és a nő elhagyta a terepet. A vetítéskor a közönség csodát láthatott:
a szék egy pillanat alatt üresen állt bármiféle egyéb külső segítség nélkül,
majd hirtelen egy csontváz termett a hölgy helyén. Az eltüntetés volt az első
trükk, ezt követte az átváltozás, amely lehetővé tette, hogy egy hölgy ördöggé,
virágcsokorrá változzék, mint például a Faust és Margit-ban [Faust et
Marguerite, 1897.]. Meliés a "szellemképeket" egymásrafényképezéssel
oldotta meg. Ő alkalmazta filmen elsőként a maketteket és a vízalatti felvételek
imitálásához az akváriumon keresztüli felvételkészítést. A kocsizást mint trükköt
alkalmazta pl. a Gumifejű ember-ben
[L'Homme á la tite de Caoutchouc,1901.], melyben a rendező fejét egy fújtatóval
addig pumpálják, amíg szét nem robban. Meliés nyomán ezek a trükkök a
filmtechnika máig élő alapelemeivé váltak.
A rendező a század első éveiben volt pályájának csúcsán; 15 év alatt több, mint
400 filmet készített.
Művészetének egyik csúcspontja, és egyben egyik legismertebb filmje
az Utazás a Holdba
[La Voyage dans la Lune,1902.]. A negyedórás film története Jules Verne
és H.G.Wells híres könyveinek alapján készült. A filmben csillagászok
elhatározzák, hogy a Holdra utaznak. A felfedező úton ráakadnak a Holdkirályra
és a rákokhoz hasonló szelenitákra. Fogságba esnek, majd szökésük után a megtalált
lövedékkel visszatérnek a Földre. Az alapséma alig változott az évtizedek folyamán.
Kiegészült a cselekmény, hosszabb lett a film, fejlődött a trükktechnika. Érdekes,
hogy már itt, az első űrutazós filmnél a másik planéta értelmes élővilága ellenséges.
Ez később szintén sok filmnél visszaköszön majd, horrorisztikus formában is.
A nemzetközi szakirodalom egyöntetűen Meliést tartja az
első olyan filmalkotás rendezőjének, ami a horrorfilm definíciója szerint ma
rémfilmnek tekinthető. Ez a film az Ördög kastélya [Le Manoir du Diable,1896.],
mely egyben az első vámpírfilm is a film történetében. Egy középkori kastélyban
játszódik, amiben egy nagy denevér kering körbe-körbe, majd átváltozik Ördöggé
(maga Meliés játssza). Láthatunk benne csontvázakat, boszorkányokat,
amíg egy megforgatott feszület köddé nem változtatja az ördögi teremtményeket.
Az egész film cselekménye mindösszesen kettő percig tartott. Utána fellélegezhettek
a korabeli nézők. Lumierre bájos életképei után legalábbis. Legtöbb filmjében
visszatérő momentum volt a különböző trükkök használata. Az Egy rémísztő
éjszakában [Une Nuit Terrible,1896.] óriási méhecskével küzd a főhős, a
filmtörténetben majd az ötveneses években térnek vissza rajokban az efféle óriásra
mutálódott élőlények. Megfilmesítette az Ezeregyéjszaka meséit [Le Palais
des Mille et Une Nuits,1905.], melyben szintén láthatunk varázslókat, sárkányt,
szellemeket. E filmjében - megelőzve Ray Harrihausent - "élő" csontvázakkal
küzdött a főhős. Szintén élő csontváz jelent meg a Szörnyetegben [Le
Monstre,1903.]. A Pokoli Cake-walkban
[Le Cake-Walk Infernal,1903.] nagyszarvú démonok és tüzes labdák jelnnek meg
a Sátán barlangjában; a Pokolkatlanban
[Le Chauldron Infernal,1903.] pedig az Ördög főz három nőt az üstjében, hogy
repülő szellemekké változtassa át őket, - a hatást fokozandó - mindezt kézzel
színezett filmben.
A rejtélyes visszavágásban [The Mysterious retort,1906.] az Ördög
küldönce - hatalmas hüllő krokodilfejjel - volt látható. Az Ördög négyszáz
trükkjében [Les Quattre cents Farces du Diable,1906.] a Sátán laboratóriumában
egy nő szörnyeteggé változik át, egy férfit pedig nyárson sütnek meg. A Sátán
testetlen feje lebegett a képen keresztül a Mephistoples laboratóriumában
[Laboratory of Mephistopheles,1897.]. Pályájának záró ékköve volt az Északi-sark
meghódítása [Á la Conquéte du Póle,1912.]. Ekkor tört meg végleg a pályája;
mert a több, mint egy évtizede kialakított stílusán (gyakorlatilag a fényképezett
színházon) semmit sem változtatott, az idő, a fejlődés pedig túlhaladta már
a kezdetleges technikáját.
Az 1920-as évek végén újra felfedezték bájos munkáit, majd 1938-ban,
teljesen elszegényedve egy menhelyen halt meg.
Content
© MrGer
© 2000 -