Joan Fontaine       

  Joan de Beauvoir de Havilland 1917. október 22-én született Japán fővárosában, Tokyóban, mely akkoriban nemzetközi letelepedőhelynek számított. Édesapja brit tisztiviselő volt aki jövedelmező állást kapott Japánban, de Joan, és testvére, Olivia ismétlődő betegeskedései miatt a család Kaliforniába költözött egészségügyi állapotuk javulásának érdekében. Mrs. De Havilland és a két lány Saratogában telepedtek le, míg édesapjuk visszament Japánba dolgozni. Mrs. De Havilland és férje házasságának nem tett jót a távollét, így hamarosan elváltak. Mrs. De Havilland színésznő szeretett volna lenni, de lemondott színészi ambícióiról, mikor ismét férjhez ment. Remélte, hogy ami neki nem sikerült, Olivianak és Joannak majd fog. Míg Olivia színpadi karrierbe kezdett, Joan visszatért Tokyoba, hogy ahol egy amerikaiaknak való iskolába járt.

  1934-ben tért vissza Kaliforniába, ahol Olivia addigra már befutott színpadi színésznő volt. Joan szintén csatlakozott egy színésztársulathoz San Jose-ban, ahol azonban nem élhette ki színészi ambícióit, így Los Angelesbe ment szerencsét próbálni. Miután LA-be költözött, Joan Burfield-re változtatta nevét, mert nem akarta utánozni Oliviat, aki családi nevüket használta. 1935-ben kis szerepet kapott az MGM No More Ladies című filmjében. Jóformán észre se vették, másfél évig munkanélküli volt. Ez idő alatt összeköltözött Oliviaval, aki egyre sikeresebb filmekben játszott.

   1937-ben Joan Fontaine-re változtatta nevét, s megkapta Trudy Olson szerepét a You can't beat love című filmben, s ezt egy újabb jelentéktelen szerep követte a Quality Street-ben. A következő két évben jobb szerepeket kapott, de még mindig valami többre vágyott. 1940-ben jelölték először Oscarra a Rebecca-ban nyújtott alakításáért. Úgy gondolta, megérdemelte volna a díjat, amit sajnos Ginger Rogers vitt el előle, s valljuk be, ezzel nincs egyedül.
A jelöléssel viszont biztos pozíciót szerzett a Hollywoodi sztárok közt, s a következő évben megkapta a hőn áhított Oscart is Lina McLaidlaw Aysgarth megformálásáért a Suspicion című filmben. Csak egy filmet csinált egy évben, de jól válogatta szerepeit. 1942-ben a kritikák általál méltatott This above all-ban láthattuk. 1943-ban ismét Oscar-díjra jelölték a The Constant Nymph-ért. Ekkor már jóval híresebb és elismertebb volt, mint nővére. Ezt további sikerfilm követte.

  1948-ban muszáj volt elfogadnia egy nem túl jövedelmező szerepet a The Emperor Waltz -ban Bing Crosby oldalán. Egy évet kihagyott ezután, majd 1950-ben a September Affair és a Born to be bad című filmekben szerepelt. 1951-ben a Paramount stúdió Darling, how could you című filmjében szerepelt, de nem lett akkora siker, mint amilyet vártak, s ezt további gyenge produkciók követték. Lassan egyre kevesebb filmben szerepelt, inkább tévéműsorokban és színházakban lépett fel. Sikeres Broadway darabokban volt látható, mint pl. a Forty Carts vagy Az oroszlán telén.

  Utolsó mozifilmje az 1966-os The Devil's Own, tévéfilmje pedig a Good King Wenceslas. Joan mostanában is szerepel színdarabokban és előadásokon, valamint ír és utazgat szabadidejében. Kétségtelenül az egyik utolsó élő legenda Hollywood fénykorából.

A http://greatactresses.fw.hu nyomán