Zimmer Feri 2. (Haunted Holiday)
(2010, színes magyar vígjáték, 100perc)

Rendező: Tímár Péter

Főszereplők: Reviczky Gábor (Feri), Pogány Judit (Vilma), Szarvas József (Pista), Kovács Vanda (Rózsi), Növényi Norbert (Csárli), Csukas Márton (Tibi), Kálomista Anna (Sári), Molnár Piroska (Olympe szelleme), Kálloy Molnár Péter (Béla őr), Schell Judit

forgatókönyvíró: Tímár Péter
operatőr: Csukás Sándor
producer: Kálomista Gábor
gyártásvezető: Czutor György

Bemutató dátuma: 2010. december 2. (Forgalmazó: Hungaricom)

Kritikákból:



Zimmer Feri 2.

A Fikász család visszatért, s vele a szellemek, részint lepedőben rohangáló balfékek, akiknek a rohangálásán és balfékségén kéne nevetnünk, részint egy igazi, akinek a megjelenése kellene, hogy dramaturgiailag valamilyen irányba taszigálja ezt a merő balfékséget és rohangálást. De nincs a projektben szellem - vagyis humor, ötlet, tehetség.

Itt ez a túlzottan is életrevaló, jól ismert magyar átverőlegény, s most ott folytatná, ahol abbahagyta, csak az igények változatával ezúttal az unalmas wellnesskúriát változtatná - saját szerény közreműködésével - pénzes ezotéria-mániásoknak kísértetkastéllyá. Csakhogy valódi szellemre bukkan a pincében.

A verbális poénok alig érik el a kocsmai színvonalat, s helyzetkomikum gyanánt gyatrán kivitelezett, ősrégi börleszkkliséket látunk (kergetőzés, fenékre huppanás stb.). A jellemkomikum abban áll, hogy a színészek grimaszolnak és meresztgetik a szemüket, illetve erősen gesztikulálnak. Mindeközben a rendező az általa kidolgozott képrögzítési metódusra hagyatkozik: a lassított tempóban felvett jeleneteket visszagyorsítja a vágóasztalon, ettől a szereplők mozgása szakadozott lesz, és egy fejfordítás alá is suhogó hangeffektust lehet keverni, az meg olyan rajzfilmszerű. A formai ötlet a korábbi filmjeiben azért bizonyult működőképesnek, mert kiegészítette, s nem helyettesítette a humort.

Tímár Péter a magyar vígjáték erős tehetségeként indult (Egészséges erotika), majd filmről filmre küzdötte magát lejjebb. S most azt bizonyította, hogy még a Le a fejjel! c. kínos pojácáskodásnál is van lejjebb.

TPP, Mancs
2010. december 16.

MIT TETT VELÜNK EZ A JENŐ
Zimmer Feri 2.
2010.12.02.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben, néha-néha el lehet mosolyodni Tímár Péter új filmkomédiája láttán. A Zimmer Feri 2. egyebekben számos informatív adalékkal szolgál Savoyai Jenő édesmamájának élettörténetéhez. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Reviczky Gábor
Tizenkettő hosszú esztendő telt el azóta, hogy megismerkedhettünk Fikász Ferenc, alias Zimmer Feri családjával, s az eltelt évek során az 1998-as mozidarab, ha mégannyira szűk körben is, ám kétség kívül valamiféle kultuszfilmmé patinásodott. A folytatás ilyesformán elkerülhetetlennek tetszett, bizony még annak ellenére is, hogy a kevésbé jóindulatú szemlélők számára a Zimmer Feri első része már a kezdetektől többszörösen baljós alkotásnak tűnt: Reviczky Gábor színészi pályafutását, művészi fejlődését ugyanis éppúgy fenyegetően leárnyékolta ez a groteszkben utazó félburleszk, aminthogy a képességes rendező technikai újításainak és fancsalian eredeti világlátásának kiüresedését, formalizálódását is egykönnyen lehetett e filmtől datálni.

A második rész sajnálatos módon egyik fentebb említett hanyatlástörténetet sem töri meg, mindössze a cselekmény színterét helyezi át egy óvatosan, ám csupán részleges sikerrel fényképezett kastélyépületbe, ahol a történet szerint szállodát nyit az eltelt évek alatt két kisgyermekkel gyarapodó família. Itt lép akcióba a kastélyszálló sikeréért önkéntes kísértetjárásra vállalkozó címszereplő, hogy aztán átadja a feladatot egy valódi szellemalaknak, az erősen megtépázott hírnevű, többek között méregkeveréssel is megvádolt Olympia Mancininek, a törökverő Savoyai Jenő anyjának, aki épp e falak között bolyongva keresi a megnyugvást, valamint hős fiának bocsánatát. Ámde a vásznon figyelemmel kísérhető – szó szerint: szellemi – tevékenység nagyjából ki is merítette a film alkotóinak invencióját, akik az unásig ismert képi és hangi gagek (a kép lassítása-gyorsítása, a visszafelé beszéd, stb.) mellé ezúttal is mindössze a szándékosságig suta kergetőzést, valamint a hajdanvolt Csinn-Bumm cirkusz metódusán pallérozott mimikai játékokat illesztettek.

A szórakoztatásra csak felettébb szórványosan vállalkozó produkció általános ernyedtsége a színészi alakítások legtöbbjén is fájón megérzik. Reviczky Gábor ugyan már-már imponáló lendülettel veti bele magát a vásári színjátszás tódító-gügyögő-gurgulázó tónusába, s remekül uralt orgánuma szinte megtévesztően modulálja bohóctréfányi szólamát, ámde a színész fizikai jelenléte, arcvonásai részint a rutin despotikus uralmáról, részint a művészi meggyőződés teljes hiányáról árulkodnak. A nejét alakító Pogány Judit még ennyi meggyőző erőről, ha tetszik, önszuggeszcióról sem tesz tanúbizonyságot: a kiváló színésznő alig pislákoló takaréklángon süti ki sertepertélésre és jajgatásra korlátozódó szerepét. A legjobb színészi teljesítménynek alkalmasint a zsigeri hitelét most is sikerrel kamatoztató Szarvas József kihízott exfocistáját ítélhetjük: figurájának esett vidékiessége, vonásainak és gesztusainak szembeszökően egybevágó jellege valószerű alakká teszi ezt a falmelléki vállalkozót és hepciáskodó vőt.

A filmbéli kastélyszállóban seregnyi kísértetlátásra érkező vendég fordul meg, s ez alkalmat kínál számos ismert színész meg kellően realisztikusnak vélt amatőr felvonultatására. A zömmel azért jobb sorsra érdemes társaságból leginkább az ezoterikus párosként fölléptetett Schell Judit és Murányi Tünde kékharisnyái méltók külön is említésre. (Az utóbbi hölgyet Mirtillnek hívják a filmben, s a névadás egyebekben is Tímár Péter erősségének tetszik: Csordásné, Tibike, stb.) Savoyai Jenő asztráltestként háborgó anyját Molnár Piroska játssza, némiképp tán maga is elcsodálkozva szerepvállalásán, ám azért így is fegyelmezett alakítást nyújtva.

Végezetül egy nyomatékosan „nem reprezentatív” adat. Jelen sorok írója a filmet a bemutató napján az egyik legforgalmasabb budapesti pláza multiplexében látta, s a nagyteremben mindösszesen öt jegytulajdonos foglalt helyet. A nyitónapról lévén szó, ezt alighanem kevesellnünk illenék, ám a Savoyai Jenő várbeli szobránál záruló „közönségfilm” bő másfél órája láttán már nem is tűnt olyan megmagyarázhatatlanul alacsonynak ez a szám.

Szerző: László Ferenc
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2870/zimmer-feri-2/



Péter és a szellem

2010. december 2.
Beszéljünk inkább valami másról.
Hátraarc

Sokan leírták már előttem, hogy a látszat ellenére Tímár Péternek volt jó időszaka is. Tudott kultikussá váló mozit készíteni, filmjeinek egy-egy mondata valóban szállóigévé vált. Azóta úgy tűnik, hogy ő is magáévá tette Fikász Ferenc elmés filozófiáját és megpróbált egyről a háromra jutni. Továbbra sem sikerült.

Kinek jó így?

Legalább annyira etikus ezt a filmet kritizálni, mint a földön fekvő emberbe rúgni. A Zimmer Feri 2 ugyanis olyannyira vállalhatatlan, hogy etikátlan dolog lenne valóban és komolyan véleményezni. Ahhoz az kéne, hogy a rendező is komolyan vegye nézőjét, de nagyon úgy tűnik, hogy Tímár ezt nem teszi meg.

Ismét a jól bevált eszköztárához nyúlt – burleszkes gegek, visszafelé felvett mozgás, helyzetkomikum, az ügyeskedő kisember szarkasztikus ábrázolása. Csak míg mindez az Egészséges erotikában, a Csinibabában vagy épp a Zimmer Feriben működött, ma már meglehetősen idejétmúlttá vált. Értjük, hogy ez az ő filmes védjegye, a gond csak az, hogy hiányzik mögüle az ötlet. Az új ötlet. Lehet tisztelegni Benny Hill üldözéses jelenetei előtt, de minek? Ezen ma már csak egy 10 éves gyerek szórakozik jól. Tévedés ne essék, nem kell egy vígjátéknak forradalmasítani a filmművészetet, főleg nem a magyar filmet. Azt nem is tudná. De az elvárható lenne, hogy ne az unásig ismert "poénokat" koptassa tovább, ne azokat a köröket fussa, amik tíz éve is cikik voltak. Lehet persze arról elmélkedni, hogy miért nem tudunk szórakoztató és valóban vicces, nem csak annak kikiáltott filmet készíteni, de felesleges. A drámák nekünk jobban fekszenek, elég csak az utóbbi évek Cannes-i magyar filmes szerepléseire gondolni. Viszont, ha nem megy, akkor inkább ne is erőltessük? Elégedjünk meg azzal, ami egy hét ötletelés után összejön? Persze igazságtalan lenne mindezt csupán Tímár Péter nyakába varrni. Sokan tesznek azért ma Magyarországon, hogy ez így legyen. A rossz hír sajnos az, hogy az egyre inkább szűkülő mozibajáró rétegnek ez nem elég. A torrentezőknek pedig végképp nem. Éppen ezért az illetékeseknek nem kell meglepődni a számokon, az eredmény látszódni fog a jegyeladási statisztikákon.

Keleten a helyzet változatlan

Nem nagy felfedezés a megállapítás: tökéletesen felesleges volt folytatást készíteni a Fikász család feltörekvő miliőjéről. Mindent, amit a sajátosan kelet-európai újkapitalista vállalkozósdiról el lehetett mondani, az benne van az első részben. És ez nem csak azért baj, mert lényegileg semmit nem változott a helyzet 1998 óta, hanem azért is, mert ezt a tényt mintha nem ismerték volna fel az alkotók. Azt gondolták, hogy egy kis nosztalgiázással körítve lehet erről még érdemben beszélni. Ha ez így van, akkor szomorú. Ha meg csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a sztoriról, akkor még inkább az.

Kinek ajánljuk?
- Megszállott Tímár Péter rajongóknak.
- A készítők rokonainak, barátainak és üzletfeleinek.
- Az MMK döntéshozóinak.

Kinek nem?
- Annak, aki az előző három csoport egyikébe sem tartozik.

1/10
http://port.hu/article/27109