Rajnai András interjú - 1997.
(részletek)

RajnaiAndrás
Rajnai András

 

"...elhatároztam, hogy ha nem papíron,
akkor a képernyőre fogok írni
vizuális költeményeket.
És elkezdtem ezen dolgozni...
"




1.

  Én egészen véletlenül kerültem a tévébe, 1958.május 2-án. Igazából akkor indultak a komoly műsorok. És mint fiatal költő, napilapokba, folyóiratokba és a rádióba egy összeállításom szerepelt. És megkérdezték, mit csinálok? Mondtam verseket írok meg cikkeket, de azt mondták, az nem komoly foglalkozás, jöjjek el a tévéhez.

  Jó.

  A rádió irodalmi osztály vezetője átküldött a tévéhez, ahol azt mondták, jó, eljöhetek, de akkor itt két évig díszletmunkásként kell kezdenem a pályát, hogy megtanuljam az alapokat.Máthé László, Ő volt akkor a gyártási részleg vezetője, Ő azt mondta, hogy anélkül, hogy az alapokat meg nem tanultam, nem lehet a tévében csinálni sem semmit.Akkor mindenki díszletmunkásként vagy világosítóként kezdte a szakmát, és később rendezők vagy szerkesztők lettek.

Rajnai András  Akkor mindent együtt csináltunk. Kis stúdió volt, a díszletmunkás berakta a díszletet, feliratokat, különböző könyveket, tárgyakat bevitte a díszletbe. A színészeket segítettem bejönni, stb. Tehát megtanultam, amit egy asszisztensnek meg kellett. Két év múlva átvettek ügyelőnek, asszisztensnek. Akkor az azonos foglalkozás volt. Véletlenül az osztály vezetője Endrős András volt. Repülőtéren voltam kiskatona és egy ilyen versciklust írtam, 'Rapszódia a sztratoszférában', és véletlenül az Endrős András volt a kultúrális vezető a HM (Honvédelmi Minisztérium) -ben és ő adta át a díjat.

Úgyhogy innen ismert engem. És én akkor elhatároztam, elhatároztam, hogy a nem papíron, akkor a képernyőre fogok írni vizuális költeményeket.

  És elkezdtem ezen dolgozni.

  Hát akkor még nem volt sok lehetőségem, de ahogy egyre több műsorba kerültem be, egyre inkább lehetőségem volt. Az asszisztens mindig kapott kisebb feladatokat: akkor gyorsan odatettem egy tárgyat a fekete háttér elé, és egy szereplőt, valakit megkértem,- például a Kudlik Juli volt az egyik asszisztens és mondtam álljon be az egyik fekete háttér elé, a kettőt egymásba úsztattam, ott volt egy elektronikus díszlet és elszavalt egy verset. Aztán észrevették milyen jó a hangja, és felvették bemondónak. Tehát így kezdődött az egész.




2.


  Később a gyerekosztályon a legkülönbözőbb műsorokat kaptuk, és akkor már adásrendezőnek minősítettek át. (...) Aminek az volt az előnye, hogy nem jó műsoridőben, tehát kora délután vagy délelőtt mentek a műsorok, viszont szabadon lehetett kísérletezni, mert kevesen nézték, nem piszkáltak.
Azonkívül nagyon kevés pénz volt, még televíziós viszonylatban is. A gyermekműsorokra volt a legkevesebb pénz. Ez viszont nagy lehetőséget jelentett, hogy lehetett kísérletezni, amit nem mindig fogadtak szívesen, de végül is nagyon sok új dolgot meg lehetett így csinálni. (...) Mindenhol azt kerestem, hogyan lesz kép belőle.

  Közben régi álmom volt, hogy egyszer 'Juhász Ferenc - Az éjszaka képeit' megcsináljam tévére, dehát nem kaptam rá pénzt.A vágó folyosón általában minden nap kidobálták a kivágott snitteket, én azokat összegyűjtöttem, kiírtam, melyiken mi van és abból megcsináltam az 'Éjszaka képeit'. (...) Az elektronika lenézett dolog volt a tévében, mindenki filmes akart lenni. És akkor az elektronika is nagyon nehézkes volt akkortájt. Volt oka is, hogy lenézték akkor, mert merev kamerák voltak, nagyon nehezen lehetett megmozdítani a képet, tehát nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni. És én ekkor döbbentem rá, hogy ezt szervezetten kellene kutatni, elméletileg megalapozva.

1965  1966  1966


  Irtam egy elméleti munkát, egy kandidátusi disszertációt, amelyben a vizuális színházak módszereit feldolgoztam, - közben elvégeztem a magyar-történelem szakot az ELTE-n, mint televíziós - de nem tudtam megvédeni, mert nem volt ember, aki értett volna hozzá. Sajnos akkor Magyarországon ennek nem volt szakértője. Nem tudtak vele mit kezdeni... És én emellett állandóan írtam újságokba, hogy ez milyen fontos, hogy ezt kutatni kellene, művészetileg egy új világot jelentene és a televízió problémáját meg lehetne oldani vele...




3.


  Akkor kaptam rá lehetőséget, hogy megcsináljuk a 'Pirx pilóta kalandjait.' Életünkben addig még blue-boxot nem használtunk, feket és fehér háttérrel csináltuk a kép kombinációkkat és erre a filmre megcsináltuk az első blue-boxot. Tranzisztorokból, ez volt az első színes kocsi a tévében. Ilyen nagy műsort én még nem csináltam, nem bíztak meg bennem, ami jogos volt, és felém tettek egy színházi rendezőt, a gyerekszínház igazgatóját , főiskolai tanárt, Kazán Istvánt, akiegészmásképpgondolkodott, mint én. Együtt elég nehéz volt dolgozni. Amit én csináltam képeket, azok elváltak azoktól, amit Ő. Stanislaw Lem írta a könyvet, filozófikus űrtörténetek voltak, Ő a filozófiát kivette és humoros történeteket készítettett belőle, majdnem kabarészerűt.

  Én a szívemhez nyúltam, mert ennek a kozmikus filozófiáját szerettem volna megteremteni, ami így aztán nem jött létre. Igy aztán elkészült az egész műsor, a sajtó nagyon szidta, nekem meg elment a kedvem az elektronikus forradalomtól.



4.

  Vámos György, aki akkor igen nagy hatalmú kritikus volt, az Élet és irodalomban elmondta, hogy ez milyen fontos, mit kell keresniés mire kell vigyázni. És ezután jött létre az Elektronikus Kutatócsoport 3-4 emberből. Jánosi Antal dramaturggal csináltuk már a történeti műsorokat korábban, ővele végeztük az egyetemet esti egyetemen, és ő pedig műszaki képvágó volt. Németh Imre, aki felvételvezető volt... ...a Kucza Péter lett a felvétel vezetőnk és volt még egy titkárnőnk. Ennyiből állt akkor a csapat. És akkor évi 3, minden tévérendező 3 tévéjátékot készített egy évben, annak megfelelő stúdiókapacitás 14 nap és annak megfelelő összegből. Mi a legkisebbet kaptuk, azt mondták, hogy Ti úgyis a semmiből csináljátok, mindig a minimumból kaptuk. ...és akkor a IV-es stúdióban elkezdtük folyamatosan csinálni. A műszakiak nagyon nagy lelkesedéssel álltak neki.

  ...aztán ott volt a többi műszaki munkatárs, a Róna György vette át, aki szintén nem csak műszakilag gondolkodott, hanem képben gondolkodott. Tehát Ő nem úgy volt mellettünk, én megmondtam milyen képet akarok, gondolkodott, hogyan lehetne műszakilag megcsinálni, mert nekem műszaki képzettségem nincsen, csak a költői látomásokat tudtam.

(...)

   



  ...de közben kellett építenem apró maketteket, különböző tárgyakból, amik a szereplők mögé került, díszleteket. Megmutatnám, hogyan történik ez az egész képkombináció. Az érdekessége az, hogy mi fekete- fehér háttérralkezdtük a műsort, ha egy fekete lapra ráteszek egy szereplőt, akkorezt a fekete színt ki lehet emelni, itt marad a levegőben. Később derült ki, hogy eredetileg - és ezt is használtuk - , hogy fehér háttér elé tették a szereplőt, ez egy magyar találmány, 1929-es magyar találmány. Fehér háttér elé teszik és a fehér színt veszik ki és ott marad a levegőben.

A színes tévénél viszont kék háttérre tesszük a szereplőt, bármelyikszínt ki lehet emelni, ez a neve, hogy chroma key, azért nevezték el blue-boxnak, mert a kék színt emeltük ki. A blue-box a műszaki egységet jelentette, amivel kitekerték a színt. A kék elé került, azért, mert az emberi testben nincs kék. A ruhákat is úgy választottuk ki, a fizurákat is úgy csináltuk, hogy ne legyen kék, mert amikor a kék színt kivettük és a ruháján lett volna egy darab kék szín, akkor kilukadt volna az alakja. Tehát ez a három technikai módszer volt.


  ...itt kezdődik a kutatómunka. A figura olyan volt, mint ez a kivágott papír. A levegőben volt. Nem volt árnyéka és nem volt benne a térben. El kellett találni azokat az operatőri és rendezői megoldásokat, hogy belekerüljön a térbe. Ezeket a világokat azonban meg kellett teremteni és ez a kutatás másik része volt. Tehát, hogy hogyan csináljuk meg kicsiben, elektronikusan, digitálisan. A másik pedig, hogyan szerepeljen ebben a nem létező térben a színész. Valójában a nem létező térben helyszíni közvetítést kellett csinálni. Úgyhogy ez volt a kutatás egyik nagyon nagy nehézsége. A másik a színészi játék. Akkoriban a magyar színészek nagyon verbálisak voltak. Kialakult egy olyan gárda, akik megtanulták az elektronikát. A színésznek meg kellett éreznie, melyik térben van. Itt a legjobbak kötül a Juhász Jácint volt... ...akkor itt volt a Sáfár Anikó, aki szinte elektronikára született. Bement a kék térbe és rögtön érezte és eljátszotta. Tehát a lényeg, hogy kialakult egy ilyen színészi gárda, akik maguktól is érezték.

  Volt nagyon sok ellensége az elektronikának, színészek körében is, a szakmában, akik nem értették, mit csinálok.



5.


  Az első műsoroknál az volt az érdekes, hogy nem értették először, hogy mi, külföldön viszont mindenütt keresték akkor az elektronikát. És hát elhoztam egy csomó nemzetközi díjat, hát akkortól kezdve gyűlöltek engem és a műfajt is, mert nem értették. Megnyertem az Európa Díjat, különböző díjakat kaptam. ... Mikor látták, hogy ez egy önálló kutatás, bevettek a Televíziós Kutatószervezetek elnökségébe, a CIRCOM-ba, ahol heten voltunk. És abból kialakult az INPUT, ami amerikai, európai komplett kutatórendszer volt. Eleinte azért harcoltunk, hogy a számítógépet összekapcsolják a televízióval, mert akkoriban nem lehetett összekapcsolni. ... Először két képmagnó közé tették a számítógépet, később aztán összeépítették a berendezéssel. Ez a két kutatószervezet azért harcolt, hogy ezt a televíziós fejlesztést elérjék. Mikor aztán elértük, '82-'83-ban megjelentek a digitális berendezések, csak a Magyar Televíziónak nem volt... Mert akkor embargó alatt volt, nekünk nem volt... Később került ide.

   


  Igazából azért irigyeltek a Nagy Richárd (az akkori tv elnök) alatt minket mindenütt, még a BBC-sek is irigyeltek bennünket, mert 3 ilyen nagy kultúrális tv volt: a budapesti, a kölni és a BBC. A többiek nem tudtak ilyen műsorokat csinálni... ...a mi műsorainkból készült montázsainkat mutatták be, hogyan lehet ilyet készíteni. Ezen kívül voltak a franciák, akik különösen ilyen látványos műsorokat csináltak vagy művészeti műsorokat, de szereplők nélkül, tehát nem dramatikus műsorokat. Hát mindenki irigyelt bennünket, hogy mi Gullivert csinálunk, Münchausent csinálunk, hogy lehet ezt csinálni. Mondtam, hogy ez nem kerül annyiba, mint egy másik műsor, de nem nagyon értették.

(...)



6.

- Tulajdonképpen tavaly áprilistól (1996) vagyok nyugdíjban.
- És ennyi megpróbáltatás után megkért valaki, hogy tanítsál a Magyra Televízióban? Videóművészetet?
- Én mindenkinek ajánlkoztam, kis tévékhez is elmentem, hogy ingyen is megcsinálok képeket, csak azért, hogy csináljam.
  De nem kellettem senkinek, ezért mérgemben megírtam a kutatásomról egy könyvet...








Forrás:
- Rajnai András rendező (MTV, 2004., szerk.-riporter: Koncsol Judit) - 'Országos Széchenyi Könyvtár Történeti Interjúk Tára 1997.ápr.2.'



* Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt...
(Filmvilág 1982/6.)

*
Rajnai András filmjeiből - Válogatott filmográfia

***


[Alfred Hitchcock] - [Drakula halála 1921] - [Silent Horror]
[Horror Story] - [Hungarian Horror]
[Home]