Nő és a Gép (1937)


   Két tizenéves amatőrfilmes (1937-ben!!!) - Fejér Tamás és Kálmán Aladár - készítette ezt az igen érdekes kis filmecskét. A történet egyik főszereplője egy elektrofizikus nő (Marton Mária) , aki egy robotembert konstruál. A Gépember tökéletesen engedelmeskedik parancsolójának, a Nőnek. Egészen addig, amíg a Nő meg nem parancsolja gépi szolgájának, hogy: szeresse! A rugók, lendkerekek, drótok nehezen veszik tudomásul a szinte lehetetlen parancsot, de mégis bekövetkezik a lehetetlen.  A Gép imbolygó mozgással elindul a Nő felé, aki örömében ledobja magáról ruháit, és örömtáncot lejt. A Gép egyre csak közeledik, ennek a fele sem tréfa - gondolja a Nő, és megállj parancsol a Gépnek.

   Azonban az már nem engedelmeskedik neki... Hiába minden gombnyomogatás, a Gép, - a Férfi - megállíthatatlanul közeledik....
Az utolsó pillanatban a rémült Nő lekapcsolja a laboratóriumban az áramot, szikrázás, és... elsötétül minden. Majd újra felkapcsolja az áramot és a robot kiterülve fekszik, immár élettelenül a padlón. A Nő diadala teljes a Gép (a Férfi) fölött...

  A történet egyetlen helyszínen játszódik, egy sivár laboratóriumban, díszlettervezője Vásárhelyi István volt.   A film a hazai amatőrfilmes bemutatókon sikerrel szerepelt, majd az 1937.évi párizsi nemzeközi versenyen az előkelő II. helyezést érte el. Sajnálatosan ebből a filmből sem maradt fel kópia, feltehetőleg a II.világháborúban, Budapest ostromakor tűnt el... Szintén Fejér Tamás rendezte az Idő ablakai-t!


   

A Galaktika 1988/7. (94.) száma nyomán