Könyv:
A félelem öröme
ártatlanul üldözött figura érdekli - csakhogy nem ártatlansága miatt: épp azért, mert ő is gyilkos lehetne. Bűnábrázoló technikája kizárólagosan a "késleltetésre" épül. Ezt ugyan már "a régi görögök" kitalálták, mondjuk az Oidipusz című ismert bűndráma szerzője, de filmvásznon Hitchcocké a copyright: suspense az általa kidolgozott eljárás neve (úgy tudom, ma már néhány értelmező szótár is megemlíti idevágó szócikkében H. nevét, s ha mégsem, az ő hibájuk). A késleltetés feszültsége: erről sokat olvashatni a kötetben. Bűnlátásának lényegéről - mert neki nem világszemlélete volt, hanem bűnszemlélete - kevesebbet, mert hiszen ez "tanulság, mondanivaló, üzenet", és Angliában modortalanság ilyesmiről faggatózni. "Gyilkosság angol módra", igen, de a bíróság angol módra is elsőrangú nyersanyag írónak és filmrendezőnek: "A brit peres eljárások kiváló dramaturgiai érzékről tanúskodnak" - mondja szerényen, s már úgy érezzük, neki is része van a brit peres eljárások létrejöttében, tán teremtő kölcsönhatás ez film és bírói hagyományok között. "A bűntettek érdekessége tekintetében Anglia túlszárnyalja Amerikát." Ezért aztán Amerikában is jó ideig angol jellegű bűnfilmeket rendezett. Bűnideálja révén ő a legeurópaibb amerikai bűnalkotó, látásmódja Patricia Highsmithéval rokon. Vigyázat: csak bűnideálja brit, de pályája legelejétől többre becsülte az amerikai filmet, mint a hazait. "Az angol filmesek teljes mértékben mellőzik a brit nép létfontosságú rétegét, a középosztályt. Nem foglalkoznak a busz után futó férfiakkal, a földalattin összezsúfolódó lányokkal, a kereskedelmi utazókkal, az újságárusokkal, a manikűrösökkel, a slágerszerzőkkel (...), a gépírókisasszonnyal és a fiújával, a mozi előtt sorban állókkal, a táncparkettet koptató tömegekkel, a buszkirándulások, a tengerpartok, a lóversenyek közönségével, a kocsmázókkal, a klubok titkáraival, a kóristalányokkal, az autóügynökökkel, a közlekedési rendőrökkel, a tanárokkal." 1937-ben írta ezt, egy "kisemberhívő" ars poeticájaként. Hitchcock nem a félelem mestere volt, vagy csak megszorítással: a félelem örömének mesteri doktora inkább. Tudatosabb, mint más doktorok. Megmajmol például egy képtelenül ostoba pszichiátert, akiről már-már azt hittem, hogy saját fiktív figurája - ám a kötet kommentárjaiból kiderül, hogy ismert, valódi, nagyra becsült lélekbúvár volt. Pedig már csak abból is sejthettem volna, hogy így kezdte mondókáját: "Sajnos, nem láttam a Psychót, de azt gondolom..." Hitchcock humora angol humor. Mi is az angol humor? Voltaire óta tudjuk, hogy kontinensbéli halandó soha nem értheti meg. Talán most: "Köztudott, hogy a lányok jelentős változáson mennek át tizennégy és tizennyolc éves koruk között." Nem érdektelen mondat. Ha mai angol regény kezdődne így, kritikusok sereglete idézné és méltatná. "Egy finom nő ráadásul mindig tartogat meglepetést" - folytatja, és a híres Truffaut-féle interjúkötetben ki is mondja, miféle meglepetést, és miért sokkal érdekesebb, ha finom, visszafogott nő teszi, mint egy újmagyar nyelven: "dögös bombázó". Vesztére egy finomnak vélt és általa felfedezett szőke színésznőbe, a mérsékelt tehetségű Tippi Hedrenbe vénen és kövéren bele is szeretett -
de ez már egy másik, szomorú történet. Folytassuk inkább azzal, hogy figyelemre
méltó, mennyire ügyelt a díszletre, Gyakran
keményen bírálták a színészeket illető, olykor durvának hangzó megjegyzései
miatt. E kötetben is: "a színészek birkák". Másutt azonban teljesebb,
bölcsebb, igazabb: "A jó színész az, aki nem csinál semmit, de azt jól
csinálja." Hitchcock viszolyogva utálta a "ki tette?" (saját helyesírással: whodonit?) típusú "kitalálós krimiket". Gigászi alakja meghatározta, kicsit nemesebbé tette a bűnfilmet. De megváltoztatni, legyőzni nem tudta a fantáziátlanságot. Ha a moziban talán nem, de a tévékben Alaszkától Patagóniáig ma is a krimiszemlélet és nem a Hitch-féle bűnmagasiskola uralkodik. Psszt! - int felém a címlapon -, tán ezt sem lett volna szabad elárulni? ´ volt a legokosabb gyilkos - de ő a bűnművészet nagy vesztese. A gyilkosság már jó ideje megszűnt szépművészet lenni. Bikácsy Gergely (Osiris,
2001, 388 oldal, 1980 Ft)
|