Egy elfelejtett Hitchcock-film

"Ma korábban végeztünk, mint gondoltam” Ez kétségtelenül nem a filmtörténet legemlékezetesebb mondata, de a brit mozi történetében említésre méltó helyet foglal el, mivel ezzel kezdődött az ország legelső hangos nagyjátékfilmje.

   A szóbanforgó film, a Zsarolás (1929), Charles Bennett sikeres színdarabja alapján készült, amelyet Hitchcock a lon­doni bemutató idején látott. Különösen nagy hatással volt rá a főszereplőnő, Tallulah Bankhead, akivel később együtt dolgozott az 1943-tan készült Mentőcsónak című filmben. A történet szerint a hősnő megöl egy festőt, aki megpróbálta erőszakkal elcsábítani. Vőlegénye - aki nem más, mint a bűntény felderítésével megbízott nyomozó - meg akarja védelmezni a lányt a lelepleződéstől, de egy zsaroló keresztezi számításait. A pár végül is megmenekül, de a szörnyű titok terhe örökre rajtuk marad.

  Hitchcock eredetileg némafilmként készítette a Zsarolást, de előre látta, hogy a hangosfilmek iránti igény felülmúlja majd az eredeti elképzelést. A női főszereplő azonban nem beszélt angolul. A szép szőkehajú német-cseh származású színésznőt, Anny Ondrát akkor jelölték ki a szerepre, amikor még úgy gondolták, hogy a Zsarolás némafilm lesz, de nyilvánvalóvá vált, hogy kiejtése olyannyira gyenge, beszédkéssége pedig annyira rossz, hogy hangát szinkronizálni kell. Hitchcock bekérette Joan Barry angol színésznőt, hogy olvassa be a dialógusokat Anny Ondra némajátéka alá.

A film leghíresebb jelenete - s ebben Hitchcock előszeretettel és hatásosan kísérletezik az új hangos médiummal -, amikor Anny Ondra, miután csábítóját leszúrta, hazaérve beleegyezik, hogy leüljön reggelizni szüleivel és a kíváncsiskodó szomszéddal; Hitchcock az egész jelenetet briliánsan forgatja a "kés" szó körül. A szomszéd abban leli örömét, hogy hátborzongató részletességgel beszél a gyilkosságról ("Egy késsel mindig nehéz bánni” a kés nem valami „angolos dolog..”), miközben Hitchcock úgy választja külön a lány hangját, hogy abból csak motyogást hallani, kivéve amikor a "kés" szót említi.
A suspense akkor fokozódik, amikor az apa megkéri lányát, hogy vágjon egy szelet kenyeret és hozzáteszi: "Vigyázz, nehogy megvágd magad!"

Hitchcock a film történetét hatásosan építi fel, kiválóan alkalmazza a különböző helyszíneket. A film elején megrajzolt London-kép sokkal inkább emlékeztet Charles Dickens világára, mint a XX. századra. Hitchcock a német némafilmek előtt tiszteleg, amelyeket annyira szeretett a hatásos díszletek, a nagy körültekintéssel felvett fekete-fehér jelenetek és a különböző fényjátékok miatt. A lány, miután elkövette a gyilkosságot, úgy mozog, mint a robot Fritz Lang Metropolis című filmjében. Hitchcock zsenialitása abban a képsorban mutatkozik meg igazán, amikor a lány szeme előtt újra és újra kinyújtott karok jelennek meg (egy rendőré, egy alvó csavargóé), melyek a meggyilkolt művész kezének képét elevenítik fel a nézőben. Itt Hitchcock újból örömmel alkalmazza a hangokat, a képek közötti átmenetekben; miközben a néző azt hiszi, hogy Ondra sikolyát hallja, kiderül, hogy a háztulajdonosnő éppen rátalált a holttestre.

A film csúcspontja a British Museum-beli üldözési jelenet, ami jól példázza mekkora szenvedéllyel játszik a rendező a legvalószerűtlenebb helyszínekkel. A fények nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy tényleg a múzeumban forgathassanak, ezért Hitchcock ravaszul a Schufftan-módszert alkalmazta. Ez a módszer újjávarázsol bizonyos színhelyeket tükrök és átlátszó üvegek alkalmazásával; ez a Metropolisban már nagyszerűen bevált néhány ével korábban. Minden hiányossága ellenére a Zsarolást a Hitchcock-rajongók jelentős alkotásnak tartják, nem is beszélve a figurákról és színhelyekről, melyek késoóbi munkáiban többször feltűnnek. A letartóztatás tényszerű bemutatása, amely a film nyitójelene­te, Hitchcock néhány későbbi művében újból visszatér, például a Paradine-ügy (1947), és a Nem megfelelő ember (1957) című filmekben. Tracy, a Donald Calthrop által játszott ágrólszakadt, ám behízelgő modorú zsaroló közeli rokona Captain Lesgate-nek, akit Anthony Dawson alakít a GY, mintgyilkosság(1953) című filmben. A Zsarolás utolsó színhelye pedig, ahol Anny Ondra a Scotland Yard egyik szobájából a folyó túlpartján levő Megyeházra mered, ugyanaz, amelyhez Hitchcock 43 évvel később, a Frenzy (1971) nyitó képsoraiban visszatér.

Hitchcock egyik életrajzírója, John Rusell Taylor írta: "jóllehet a következő néhány évben Hitchnek voltak kudarcai és kevésé termékeny periódusai, a Zsarolás után már nem fenyegette többé az a veszély, hogy nem vesznek róla tudomást, vagy hogy nem számolnak vele”.

Patrick Humphries
Fésős András fordítása

Filmvilág 1992/6.

[Vissza az Alfred Hitchcock kezdőoldalra!]