s azzal járt, hogy a kereszténység leple alatt még inkább megőrizték magukkla hozott afrikai hiedelmeiket, hagyományaikat, szokásaikat, legfőképp a vudu vallást. A vudu - mint az afrikai törzsi vallások egyesítésének és átdolgozásának terméke, amely szorosan kapcsolódik az eredeti többisten hithez -, vált nemzeti kultusszá. E vallás aktív és harcos szerepet töltött be a haiti négerek felszabadító harcában.
A század közepén egy Makandal nevű, nemes származású afrikai rabszolga, sámán és próféta jelent meg Haitin, aki az iszlám hitben nevelkedett. A fehérek méreggel való elpusztítását prédikálta, amiért Limében letartóztatták és a főtéren elevenen elégették. A néphagyomány hamar magáéva tette és neve bekerült a vudu rítusok könyörgéseinek szövegébe. A négerek egyfajta prófétának, vagy messiásnak tekintették Makandalt. Az ő neváben esküdtek bosszúra, igazságra és szabadságra.
A vudu az ideológiai kohézió megteremtője volt: egyszerre volt rabszolgaság és franciaellenes. A vudu a remény és a lázadás tartaléka, s egyben az elnyomottak válasza is volt.
A francia forradalom hatására 1791-ben egy Boukman nevű rabszolga és vudu pap kirobbantotta az Újvilág első és egyetlen sikeres rabszolgafelkelését, a haiti forradalmat. A rabsuolgaság visszaállítására szövetkezett európaiakkal - angolokkal és spanyolokkal - szemben az Egyesült Államok fegyverrel támogatta a négerek forradalmát, melyet Jean-JacquesDessalines és Alexandre Pétion vezetett győzelemre.
1804-ben, Gonaives városában Haiti néven független lett az ország. A világ első néger köztársasága, Latin-Amerika első független állama lett.
A vudu fejlődését és megerősödését elősegítette, hogy 1804-ben a katolikus egyház elhagyta az országoz, s csak 1860-ban tért vissza; és felbomlott az ültetvényes gazdálkodás. Belső harcok alakultak ki, az országban kettős hatalom jött létre, a gazdasági fejlődés visszaesett. Az ország különböző tőkés csoportok, és a szociális ellentétek áldozatává vált, és Haiti elszegényedett. 1915-ben amerikai tengerészgyalogosok szállták meg a térséget.
Francois Duvalier (Papa Doc) 1956-ben került hatalomra, és 30 ezer fős magánhadseregével és vudu praktikákkal diktatúrát teremtett. Halála (1971) után fia, Baby Doc folytatta a diktatúrát, mely egészen 1986-ig tartott.
A haitiak 75%-a gyakorolja a vudut. A katolikusok a vudut "az ördög vallásának", az evangélikusok a vudu követőit "a sátán gyermekeinek" nevezték. A vudu papok ellen hajsza indult, Jéremiben a helyi katolikus plébános elégette a vudu dobokat, edényeket és egyéb rituális tárgyakat. Páran csak úgy tudtak megmenekülni, hogy megtagadták hitüket, és kinyilvánították a kereszténységhez való tartozásukat. A katolikusok és a protestánsok egyaránt csökkenteni szerették volna a vudu szerepét a haiti kultúrában. Pedig az evangelizáció évszázadok óta sikertelenül próbálja meg e "pogány hitet" kiirtani.
1994.július 12-én a haiti katonai junta által támogatott elnök, Emilie Jossaint televíziós beszédében sürgette a lakosságot, hogy vudu varázslattal harcoljon az amerikai megszállók ellen.... Ha mindez teljes képtelenségnek hangzik is, a Pentagonnak komolyan kellett vennie: a haitiak vudu vallásának nagy tekintélye van a térség országaiban, különösen ott, ahol a lakosság jórészt fekete.
Ma Haiti a kontinens legszegényebb országa, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem mindössze évi 360 dollár.A lakosság 94%-a abszolút szegénységben él.
1997-ben január 11-ét Nemzeti Vudu Nappá nyilvánították.
II. A vudu vallás szertartása
A vudu vallás ősi sámánizmust, kábítószereket, állat- (sőt egyes hírek szerint ember-) áldozatot, babonákat és bizonyos keresztény elemeket egyesít a kívülállók számára ijesztő szertartásokban. A vudu kígyókultusz: Afrikában a hívők egy ketrecben
tartott
kígyót istenítettek, amely a királyi család jelképe volt. A kígyó egyben a láthatatlan
lélek, a szexualitás(a fallosz) szimbóluma is. A vudu nagyon bonyolult, többistenhiten alapuló, animista és eksztatikus afrokeresztény vallás.
A szertartásokat a papok (ha férfi: houngan "papa loa"; ha nő: mambo "mama loa") irányítják templomaikban (hunfor), ahol a beavatott résztvevők a hounsik. A dobok,
a vér látványa és íze, a rengteg rum, a kábítószerek egyfajta vallási hisztériához vezetnek, amely megfertőzi a szertartás résztvevőit. A ceremónia az istenek megjelenítését szolgálja.
A szertartásokon mágikus jelek, dalok, könyörgések segítségével igyekeznek megidézni a vudu világ szellemeit, akik révületbe
esés segítségével kerítik hatalmukba a hívőket. A lelkek (loák) a megszállottság alatt emberfeletti hőstetteket visznek végbe, anyagi felemelkedést, jó egészséget, szerelmet és hatalmat kínálnak a rítusbeli kötelezettségek teljesítése fejében, melyet pontosan meghatároznak.
A Rada (Erzulie) rítussal a jó lelkeket (szellemeket) idézik meg, a (Tijan) Petro rítussal a rossz lelkeket, amelyek vérengzők is lehetnek.
A vudu vallás megértését nagyban nehezíti az a tény, hogy a több mint 200 loa (szellem) között nincs hierarchia. A vudu istenek egy főistentől, a teremtőtől származnak, akit Afrikában Mawunak hívnak. Ez az isten egyaránt egyesíti a jó és a rossz tulajdonságokat. A legbölcsebb és leghatalmasabb istenség még Damballa-Ouedo, a Kígyó isten. Papa Legba a kaouk őrzője, a keresztutak istene, a leginkább jóindulatú isten. Loco az erdők, Agoué a tenger, Ogun Badagris a háború istene.
Fontos még Zo, a tűz, Pié Jupité-Tonné, a mennydörgés istene.
A loák között a keresztény szentek alakjai is megjelennek. A papok feladata még a jóslás, a gyógyítás, az ünnepek szervezése.
Politikai és társadalmi hatásuk olyannyira meghatározó, hogy az állami vezetőknek is el kell ismerniük és figyelembe kell venni őket.
A szertartás
A hívők belépnek a templomba. A mambo és a houngan fogadják őket. Rum, pálinka, drog jár körbe. Az oltárt fekete kendő borítja. Két oldalán egy-egy gyertya ég, melyek a szertartásnak megfelelő színűek. A hívők kezében is gyertyák égnek. A pap fehér tyúkot szorongat a kezében. Fehér krétával vonalat húz a fekete kendőre és mormol valamit, amivel a loát idézi meg.
A tyúkot e vonalra fekteti, és közben a hívők letérdelnek. A pap megfogja a tyúkot, magasba emeli, és egyetlen mozdulattal lefejezi. A vérét faedényben gyűjtik össze, majd sorban isznak belőle. Ettől kezdve kezdődik meg az igazi szertartás.
A dobok vad ritmusára a hívők táncolni kezdenek, egyedül, párban vagy csoportosan. Fogy a rum. A füstölők, a dohányfüst,
a kábítószer a transzba esést segítik. Sokan transzba esnek: a látvány-hatás másokra is átragad. A táncosok bujasága erősödik, a résztvevők megszabadulnak ruháiktól. A ceremónia kifulladásig tart.
Szertartásokat szabadban is szerveznek, erdőben, ültetvényeken. Fontos, hogy tengertől vagy tótól távol legyenek. A helyszínen általában máglya ég, az egyik oldalán fekete fémből készült edény, vagy fa itató, melyben a rumot tartják. A dobok és a kolompok szünet nélkül szólnak - régen zombik verték a dobot, akik a vudu hívők rabszolgájaként zenéltek - s örökké ismétlődő monoton ritmussal ösztökélték a jelenlévőket újabb önkívületben. A tánc, a mozgás egyre szabadabb, ellenőrizhetetlenebb, mindenkit megszállt az isten.
A szertartás: ösvény a látható és élő, valamint a láthatatlan és síron túli világ között.
III. A vudu vallás kellékei
a,) a babák
A vudu vallás elengedhetetlen kellékei a babák, melyek majdnem olyan fontosak, mint a tyúkok a szertartásokon.
Bármilyen anyagból készülhetnek, de hatékonyságukat nagyban növeli, ha a kiszemelt áldozat hajából, körméből, ruházatából, vagy egyéb személyes tárgyaiból beledolgoznak egy darabot. Csak saját készítésű babával lehet célt érni. Belsejét szalmával, vagy gyapottal kell kitömni. Készítésekor tyúkot, vagy nyulat kell áldozni, aminek a vére a baba kitömésére szolgáló anyag megfestéséhez kell. A legértékesebb a nők havi vére, ekkor nem kell állatot áldozni... Varráshoz pamutszálat kell alkalmazni.
Az elkészült babákba gombostűket vagy kaktusztüskéket szúrnak, ezeken a helyeken az áldozat fájdalmat fog érezni.
Ha a baba nyaka köré fekete zsinórt tekerünk, és megfeszítjük azt, az áldozat fulladozni fog.
Ha a tűvel átszúrt babát fekete kereszttel, vagy égő fekete gyertyával az áldozat ajtaja elé teszik, a rontás még hatékonyabb lesz.
A baba használatához pap is szükséges, aki feltárja a rontás valódi okát, és eldönti, jogosan alkalmazzák-e a rontást.Persze, erős védő loák is vannak, így nem mindig sikerül keresztülvinni a rontást....
b,) a vevék
A vevék
misztikus szimbólumok - loák képei, megjelenítései, melyet szoba padlójára,
vagy a kertbe rajzolnak, ahol a szertartást végzik. Vevét csak papok készíthetnek.
A legnagyobb szeretettel és figyelemmel kell végezni ezt a munkát, hogy hatékonyak
legyenek. A rajzeszköznek természetes anyagból kell készülnie: pl. kávé, a föld,
vagy a kukoricaliszt, melyeket agyagedényben tárolnak. c,) porok, füstölők, olajok
Akárcsak a gyertyák, a füstölők és a vevék, a vudu szertartásokon a mágikus porok fizikai, pszichikai, szexuális és erotikus hatással vannak a résztvevőkre. A legtöbb összetételét és hatását csak a papok ismerik.
A vudu szertartásokon ezenkívül számtalan féle füstölőt is alkalmaznak, s mindegyiknek különleges tulajdonsága van.
E tuladonságok átszállnak a résztvevőkbe a szertartás idején.
Természetes hatást fejtenek ki a szertartások idején a különféle összetételű olajok.
d,) a gyertyák
Elengedhetetlen vudu vallási kellék. Két fő fajtájuk van: a vastag és hosszű; ill. a vékony és rövid. A hívők maguk is készíthetnek gyertyát. A fekete gyertya a rontáshoz kell, amellyel még halált is okozhatnak.
e,) az áldozatok
Az állatáldozatok a rituálék része, melyek segítenek az istenek megidézésében. A loák élelmet, dohányt, rumot, felszentelt parfümöt kérnek, sőt egyes istenek állati vért, mások csak felfokozott érzelmű énekeket és táncokat igényelnek.
A zombi-csináló
fekete porral bedörzsölik az áldozat testét, és mikor a bőrön át felszívódott,
akkor bénulást okoz, csökken az áldozat vérnyomása, az ajkai kékek lesznek.
A kábulat ellenére teljesen maguknál vannak, és képesek követni a "bokor"
-