ZOMBI VOLTAM



Clervius Narcisse 1962-ben halt meg, a halotti bizonyítvány szerint tüdővizenyőben. Az egyik haiti köztemetőben elhantolták. Tizennyolc évvel később Narcisse meglátogatta a testvérét. Nem, nem elírás, nem is kísértethistória. Narcisse elmesélte, hogy a halála óta eltelt időt egy „bokor“ szolgálatában töltötte mint zombi. A zombi a haiti vudu-mágia hagyománya szerint lélek nélküli test, tehát a kísértet ellentéte, a „bokor“ pedig a gonosz varázsló, aki a zombit megöli, majd feltámasztja és a szolgájává teszi. Narcisse pontosan emlékezett a saját temetésére, hallotta, amint a koporsó fedelét rátették és leeresztették a földbe; később megjelent a bokor és föltámasztotta. Kiemelték a koporsóból megkötözték, álnevet adtak neki, és megetették laturából készült péppel; ezt a növényt Haitiban zombi-uborkának hívják. Ezek után évekig a bokor ültetvényén dolgozott rabszolgaként. Amikor aztán a gonosz varázsló - de nevezzük inkább rabszolgairtónak - meghalt, a többi zombi-társával együtt szétszéledt az országban, és éveken át kószált cél, otthon és határozott akarat nélkül.


A különös történetre nem a rendőrség, hanem Lamarque Douyon pszichiáter figyelt föl.
A zombi fogalma és jelensége ősi hagyományokon alapul, a haiti lakosság gyakorlatilag teljes egészében hiszi és tudni véli, hogy zombik igenis léteznek. A pszichiáter gyanúja nyomán Haitiba utazott a vizsgálatok további folytatására Wade Davis, a Harvard egyetem etno-botanikusa is. Kiderült, hogy azokkal az áldozatokkal, akiket zombivá akarnak tenni, különleges főzetet itatnak, amely a tetszhalál olyan állapotát idézi elő, hogy egy felületes orvosi rutinvizsgálat kétségtelenül megállapíthatja a halál beálltát. Mindenekelőtt egy halfajtát használnak erre a célra, amelynek húsa a tetradotoxin nevű erős idegmérget tartalmazza.

Ez olyanféle paralízist okoz, amelyben az illető megőrzi a tudatát. A temetés utáni „feltámasztás“ olyan hallucinációkat okozó növények etetésével folytatódik, amelyek tájékozódási zavarokat és emlékezetkiesést okoznak, A zombit ilyen állapotban szállítják az ültetvényre, ahol rabszolgaként dolgozik, miközben Davis feltételezése szerint bizonyos adagolásban újra és újra maszlagot itatnak vele.

Wade Davis legfontosabb megállapítása azonban arra vonatkozik, hogy ennek a zombi-állapotnak éveken át való fenntartása nem egyszerűen növényi főzetek segítségével történik. Hogy a zombi dolgozni tudjon, s mégis teljes mértékben megmaradjon a bokor, a gonosz varázsló, vagyis az ültetvényes hatalma alatt, ahhoz mindenekelőtt a beállítás és elrendezés szükséges: a temetés, a temetőben folytatott „feltámasztás“, és maga - a hit, hogy zombik igenis vannak. A szerencsétlen áldozat így hajlandó arra, hogy személyiségét, azonosságát valaki másnak a kezébe adja át, és kiirthatatlanul éljen benne a meggyőződés: nem menekülhet. A főzetek bénító hatása mellett ez a tudati tényező az, amely eleve kizárja még a lehetőségét is annak, hogy egy zombi magához térjen, és fellázadjon, azaz személyiségét visszaszerezze.

Clervios Narcisse, aki halottként tizennyolc évig szolgálta a gonosz varázslót, most a saját sírján üldögélve meséli el a történteket.

(Psychology Today)