Egy elfeledett magyar származású színésznő, aki D.W. Griffith egy rémfilmjében is szerepelt...
A Filmintézet 100. születésnapján emléksorozattal emlékezett meg róla, ebből az anyagból válogattam:
Bevezetés
Putty Lia élete - magával ragadó karriertörténet. Nemzetközi hírnnevét a Varietében nyújtott szenzációs alakítása teremtette meg meg 1925-ben. A. E. Dupont kiváló filmje váratlanul világsikerré nőtt mind a filmszakma, mind a nemzetközi közönség körében, s a német némafilm aranykorának nevezett időszakban készült filmek közül a mai napig a legsikeresebb európai alkotásnak tartják. Putty Lia már korábban is Németország legjelentősebb filmes személységei közé tartozott. A tengerentúli elismerést azonban a fényes UFA stúdióban készült és az Egyesült Államokban a Paramount Pictures által bemutatott Varieté hozta meg számára. Csodálatos amerikai karriert jósoltak neki, de sajnos mégsem tudta megismételni az európai sikert az Államokban. Rövid és viharos életének hirtelen betegség vetett véget 1931-ben, éppen, amikor megpróbált visszatérni a Broadway-re. Az olasz és magyar arisztokrata szülőktől született Putty Lia ünnepelt szépség és vitán felül álló tehetségű színésznő volt. Nagy, sugárzó szeme, sötétbarna haja, szokatlanul kifejező vonásai és nyugtalanító alakja nézők millióit csalogatta a mozivászon elé. Alig tíz évig tartó tündöklése alatt örökre a csillogó nagyvilági elegancia és az érzékiség szimbólumává vált. /.../
Második fejezet
Putty Lia negyedik, legfiatalabb gyerekként 1896 január 10-én született Vecsén, a családi birtokon. Édesanyja, Maria von Hoyos bárónő előkelő és gazdag családból származott, nagyapja Anton Hoyos báró volt. Marguerite Hoyos bárónő, aki báró Herbert Bismarckhoz ment feleségül, másodunokatestvére volt. Édesapja, Julius de Putty, az olasz származású báró az osztrák-magyar hadsereg huszártisztjeként szolgált. Lia két bátyját Gézának és Sándornak, nővérét pedig Micinek hívták. Lia a keresztségben az Amália nevet kapta, otthon gyerekkorában
Málinak szólították.
Születésének és családjának köszönhetően kitűnő nevelést kapott. Kicsi, törékeny
és finom gyermek volt gyönyörű szemű és kedves vonásúl. Nyughatatlan természete
azonban hamar megmutatkozott. Alig tizenegy éves korában elszökött otthonról és
beállt egy vándorcirkuszhoz. A cirkusz zaklatott légköre azonban elbizonytalaníthatta,
mert amikor szökése másnapján Mici érte jött, hogy hazavigye, szó nélkül vele
ment. Ez az élmény azonban tovább táplálta kalandvágyát és álmát, hogy egy nap
előadóművész lesz. A következő figyelemre méltó eset tizenhárom éves korában történt.
Amália azzal a nem titkolt céllal, hogy énekes-táncos tehetségét bemutassa, színházi
előadást szervezett otthonában. Zenei kíséretül még cigányzenekart is hozatott.
A bemutatóra meghívta valamennyi osztálytársát. A családtagok visszaemlékezései
szerint az előadás óriási sikert aratott. Szülei aggódtak, hogy kiszámíthatatlan
kislányuk valóban a színésznői pályára akar lépni, ezért Mosy-Labordoz mellett
egy Orsolya-rendi apácák vezette bentlakásos lánynevelő intézetbe íratták. Amália
nagyon népszerű volt a társai között, habár nem könnyen alkalmazkodott az iskola
szigorú szabályaihoz. A feltűnően csinos tizennégy éves lány kisebb felfordulást
idézett elő a közeli fiúiskola tanulói között.Tovább tetézte a bajt, hogy Amália
szerelmeslevelet kapott egy alig húszéves katonatiszttől. A levél a tanári karhoz
került, az ügyből botrány lett, melynek következtében Amáliát majdnem eltávolították
az intézetből. Arisztokrata származásának és társadalmi helyzetének köszönhetően
kapott még egy lehetőséget. Aztán egy iskolai előadáson ő alakította Szent Margit
szerepét, és a hallgatóság feltétlen elismerését vívta ki. Ez a siker tovább erősítette
meggyőződését, hogy a színpadon kell keresnie a boldogulását. Elhatározásáról
a családját is értesítette. A család határozott lépésre szánta el magát: egy korai
házasság majd eltéríti Amáliát a szándékaitól. A nemrég megözvegyült Putty bárónő
feladata volt a megfelelő férj megtalálása. A fiatal Szepessy Zoltán ideális választásnak
tűnt: feddhetetlen jellem, befolyásos családból, nem csupán jelentős földbirtok
ura, de tiszteletben álló járási bíró is. A bárónő azonban komoly hibát vétett.
A két fiatal első találkozása előtt Budapestre utazott lányaival városnéző és
bevásárló körútra. A legelegánsabb éttermekben és üzletekben fordultak meg, a
nagyváros szépsége és dinamizmusa mély benyomást tett Amáliára. A prózai és zenés
színházi előadásokon szerzett élményei bizonyossá tették abban, hogy egy nap ő
is ennek a fényes világnak a részese akar lenni. Budapest színpompás színházi
világának részegítő légköre ellenállhatatlannak bizonyult. A két fiatal találkozásakor
Zoltánt azonnal elbájolta a fiatal lány kedvessége és életöröme. Voltak fenntartásai,
hiszen Amália még nem töltötte be a tizenhatodik életévét, a lány azonban bátorította
az udvarlásra. Mivel Lia láthatóan kedvelte a fiatalembert, édesanyja rövidesen
bejelentette az eljegyzést. Amália és Zoltán 1912-ban kötött házasságot, nem sokkal
a lány tizenhatodik születésnapja után. A legmagasabb méltóságok vettek részt
az esküvőn, amely a társasági szezon egyik legnagyobb eseménye lett. A pompás
menyegzőt hosszú mézeshetek követték, az ifjú pár először a francia Riviérára,
majd Rómába és Velencébe utazott. Visszatérve Kassán telepedett le, Zoltán itt
élt és dolgozott. Évekig kiegyensúlyozott, boldog házasságban éltek. A szerető és odaadó férj minden földi jóval elhalmozta asszonyát, Amália pedig két lánygyermeket szült (Ilona 1914-ben, Judit 1916-ban látta meg a napvilágot). Amália látszólag megnyugodott, elégedett feleséggé és anyává szelídült. Természetét ismerve azonban szinte megjósolható volt, hogy egy napon elviselhetetlenné válik számára a
magisztrátus
feleség provinciális szerepköre. Némi változást hozott életébe az első világháború
kitörése, amikor Zoltán magas rangú tisztként bevonult a Monarchia hadseregébe,
ő pedig önkéntes ápolónőként dolgozott a helyi kórházban. De mindez nem volt elég.
Két kisgyermek nevelése és ellátása nem feledtette vele régi vágyait, családja
és a férjéé viszont ellenségesen fogadta színházzal kapcsolatos terveit. Sohasem
egyeztek volna bele, hogy az ő társadalmi körükből származó nő a színház világában
éljen. Szepessy és felesége viszonya megromlott. Amália ekkor meghozta élete legfontosabb
döntését: mindenkit megtagadva, minden szálat elvágva ott hagyott mindent és mindenkit,
Budapestre ment, hogy színházi karriert fusson be. Az összetört szívű Szepessy
1918-ban adta be a válókeresetet. Ettől kezdve mind a de Hoyos mind a de Szepessy
család úgy tett, mintha Amália soha sem létezett volna. Budapesten kezdetben a
Putty Amália művésznevet használta, ezt később lerövidítette Putty Liára. Mániákusan
hitte, hogy egy napon befut, ezért vállalt minden nehézséget, legyen az depresszió,
végtelen magány vagy az állandó anyagi problémák. Nem volt pénze színészleckékre,
ezért színházakban keresett munkát. Bródy István mutatta be Bálint Dezsőnek, aki
a Royal Orfeum zenés revüit rendezte. Bálintnak
egy énekelni és táncolni tudó lányra volt szüksége a Vándor Fecskék című új darabjában
az egyik számhoz. Lia elment a meghallgatásra és megkapta a szerepet. A zenés
darabban egy temperamentumos magyar táncot és egy balladát adott elő, szép sikert
aratva. A közönség imádta, Lia pedig elkönyvelhette első szakmai sikerét. Nem
sokkal később Balogh Béla filmrendező ráosztotta A császár katonái című film egyetlen
női szerepét. A filmet 1918 őszén mutatták be. Az akkor filmkritikusként dolgozó
Kertész Mihály, aki később Michael Curtiz néven világhírű rendezővé vált, elismerő
szavakkal méltatta Lia alakítását. Véleménye szerint Lia ígéretes tehetség, akinek
nagy esélye van sztárrá válni - amennyiben lead néhány kilót. A parányi szerep
elvállalása A császár katonáiban okos döntésnek bizonyult. Lia néhány hónap leforgása
alatt mind a színházi, mind a magyar filmes élet fontos szereplőjévé nőtte ki
magát. Sok új barátot és rajongót szerzett. Több udvarlója is akadt, aki drága szőrméket vásárolt neki. Lia imádta a szőrmét, sokkal jobban, mint a szintén ajándékba kapott ékszereket. Gyakran feltűnt a New Yorkban, a filmes és színházi világ kedvelt szórakozóhelyén. Ebben a hajnalig nyitvatartó kávéházban gyűlt össze a művészvilág színe-java (színészek, írók, rendezők, festők, szobrászok, zeneszerzők, zenészek stb.), Lia rengeteg ismeretséget kötött ismert és befolyásos személyiségekkel, akik vagy a kompánia állandó tagjai voltak, vagy egy-egy előadás után tértek be a népszerű találkozóhelyre. Ehhez a Liát barátként elfogadó elithez tartozott Kertész Mihály, a Kellner Sándor László néven anyakönyvezett Korda Sándor fiatal filmrendező, Farkas Antónia színésznő (aki később Korda felesége lett és Corda Máriára változtatta a nevét) és két elismert színpadi csillag, Berki Lili és Márkus Emília. Fontos adalék, hogy Márkus annak a Romola Nijinskynek volt az édesanyja, aki Lia legjobb barátnője lett életének utolsó éveiben. Emília nagyvonalúan segítette az ígéretes kezdőt, színészi ötletekkel látta el, technikai tanácsokat adott neki. ILenkeffy Ica szintén szeretettel bánt a pályakezdő Liával. Amikor néhány évvel később Dimitri Buchowetzki Icát kérte fel Berlinben Emil Jannings partnerének Desdemona szerepére, a színésznő Liát javasolta Jago feleségének. Az első világháborút követő forradalomban Lia bajba került.
Kun Béla, volt oroszországi hadifogoly,
a később román segítséggel levert magyar kommunista forradalom vezetője négy hónapra
elfoglalta Budapestet. A forradalomban részt vevő színészek közül néhányat bebörtönöztek
és kivégeztek. Lia kémkedés vádja elől menekülve egy viharos és esős éjszakán
elhagyta Budapestet és Bukarestbe ment. Szökését Mardarescu tábornok, a bevonuló
román hadsereg vezetője segítette. A férfi saját hálókocsijában kísérte Liát Bukarestig.
Habár bőven apja lehetett volna, a tábornok komolyan szerelmes lett a fiatal színésznőbe.
Lia nagy népszerűségre tett szert Bukarestben. Először balettot tanult az Alexander
Berger vezette híres tánciskolában Nagyváradon, és mint klasszikus balerina lépett
fel a helyi színpadokon. Ezt követte a bukaresti Alhambra színházban töltött időszak.
Egyik napról a másikra vált a nézők szemefényévé. Bárhol tűnt fel a városban,
rajongó tömeg vette körül, virággal borította el a kocsiját. Minden éjjel rajongók
várakoztak a színészbejárónál, Bukarest-szerte az őt ábrázolták a plakátok az
utcán, a magazinokban és napilapokban is mindig volt egy-egy kép róla. Még egy
film elkészítésére is volt ideje. A boldogság hullámain című alkotásról kevés
adat maradt fenn, de az tudható, hogy Lia volt benne a filmes "húzónév”. Ez a
film a magyar származású amerikai Mme Dolly A. Szigetti produkciójában készült,
aki ekkor Bukarestben forgatott filmeket. A boldogság hullámaint nagy reklámkampány
előzte meg, ennek ellenére a filmet befejezetlen formában mutatták be 1920 május
15-én a Cinema Regalban. A filmet valószínűleg sohasem fejezték be, és nem is
forgalmazták. Lia magánéletében is kellemetlen fordulat következett be. A Mardarescu tábornokhoz fűződő barátságának Mária román királynő közbelépése vetett véget. (A királynő közeli barátságban állt Mardarescu feleségével.) Önhibáján kívül belekeveredett egyik rajongója gyanús csődbemenetelébe és öngyilkosságába, ami további károkat okozott karrierjében. Bukarestben kellemetlenné vált a jelenléte, felkérték, hogy hagyja el az országot. Mivel Budapesten árulónak kiáltották ki, mindkét országban nem kívánt személy lett velőle. Ismét egyik rajongója sietett segítségére Louis Jahnke, a budapesti norvég nagykövetség titkára személyében. Diplomáciai összeköttetéseivel elérte, hogy Lia hamis útlevéllel elhagyhatta az országot. Habár ruháinak nagy részét hátrahagyta, szeretett szőrméit magával vitte.
Minden barátja magára hagyta, s ha nem menekül el, talán börtönbüntetést is kapott volna. 1920 nyarán Lia vonatra szállt, Csehszlovákián keresztül Berlinbe utazott, hogy újra kezdjen mindent, és feleségül menjen az 1922-ben Németországba költöző Jahnkéhoz. Mind Budapesten, mind Bucharestben évekig botrányhősként tartották számon Liát a filmes és a színházi élet köreiben. Többen állították, hogy csupán egy félreértett művész, akinek semmi köze nem volt a politikához, s akit bármilyen irányban befolyásolni lehetett. Ellenlábasai meg voltak győződve róla, hogy Lia egy született machinátor, aki gátlástalanul felhasznált mindenkit saját önző céljai megvalósításához. Az igazság valahol félúton lehet. Sokan megegyeznek viszont abban, hogy a vonzó és tehetséges Lia mindig nagyon kedves volt a nála nehezebb helyzetben lévő pályatársakhoz
[...]
Első három amerikai filmjét 1926-ban forgatta New Yorkban. Az elsőt, a The Sorrows of Satan (A Sátán keservei)-t Griffith rendezte. Putty Lila boldog volt a nagy rendező mellett, akitől sokat tanult, s akit türelmesnek, segítőkésznek ismert meg. Vamp szerepben jelent meg, mert a Varieté után az amerikai producerek nem tudták őt más szerepkörben elképzelni. Putty Lia valóban hatásosan tudta megjeleníteni a végzet asszonyát, ahogy álmatag arccal, résnyire nyitott szemekkel, mégis mindent megfigyelve, ringó léptekkel, rendkívül lassan lesétált egy lépcsőn, vagy bevonult egy terembe. Fényes fekete rövid haja, fénylő szeme, nemesen ívelt orra, szűk ruhái, s a karjáról szárnyszerűen lecsüngő, szárnyként verdeső ruhadíszek, különös kihívó, támadó testtartása olykor ragadozó madárszerűvé tették. Illett hozzá ez a szerepkör, de az amerikai film szinte mindig elbánt a vampokkal, s Putty Lia ezt nehezen viselte el. A Sorrow of Satan nem Putti Lia filmje, hanem Carol Dempsteré, aki a derék nőt alakítja: róla készültek a nagyközelik, ő játszik el minden hatásos nagyjelenetet.
