(1934 - 2004)

Elektronikus költészet

A költők általában különös emberek. Hát még, ha egyesül bennük a filmrendező és a szerkesztő is. Rajnai András immár 14 évvel ezelőtt verseivel jelentkezett a nyilvánosság előtt: Már kezdetiverseivel kereste a hétköznapok mélységeit, s kifejezésmódjában is mindig újra törekedett. 1958-ban került a televízió nagy aparátusába.

— Úgy éreztem és érzem ma is — mondja Rajnai András —, hogy a televízió adja a legtöbb kifejezési lehetőséget. Persze költőket nem alkalmaztak akkor sem a televízióban, ilyen státusz nem volt. Díszítő munkásként kezdtem pályafutásomat. Egy évig hordtam, építettem a díszleteket a stúdiókban. Ekkor kezdtem el egyetemi tanulmányaimat a bölcsész karon. Közben átminősítettek a szerkesztők, rendezők sorába.

— Milyen elképzelésekkel indult?

— Szinte „mániám” volt és maradt is, hogy valamiféle tömeghatású költészetet, audovizuális költeményeket, valósítsak meg a képernyőn; kísérletezés képben és hangban. Verseket publikálni, s azokat a legbonyolultabb módszerekkel is érthetővé tenni.

— Tudna erre példát?

— 'Az éjszaka képei' című Juhász Ferenc vers aratta az első sikert ebben a műfajban. Egyébként erre a versre mondták, hogy még olvasva is nehezen érthető. Képpel vizuálissá téve, úgy érzem, nagy tömegek előtt vált élvezhetővé, érthetővé e nagyszerű költemény. Miközben ezen a fajta költészet átültetésen kísérleteztem az alkotólaboratóriummal, ami nálunk az elektronika, a stúdió, érdekes eredményre jutottam. Kicsit másra is, mint amire akartam. Rádöbbentem, hogy a televízióbanaz elektronika, milyen különleges lehetőségeket kínál. Mert véleményem szerint — a film csak lefényképezi, mintegy hűségesen tolmácsolja, láthatóvá teszi a valóságot. Az elektronika viszont alkalmas a fantáziakép megteremtésére.

— Ez a tévében is új.

— Talán. De mindenesetre közelebb került az író, illetve általában a művészeti nyelvhez, és lassan, de teret is hódít. Ennek hírnöke például 'Az ének a galaktikáról' című elektronikai költemény, melyet én írtam és rendeztem is.

— Egyébként ez a mű tudomásom szerint elnyerte a trieszti filmfesztivál különdíját. Most min dolgozik?

— Az első tudományos, fantasztikus elektronikai sorozatot 'Lem: Pirx kalandjai' című művéből rendezem. Csak példaképpen említem, hogy a díszletet kedvem szerint varriálhatom az elektronika segítségével. Negyven színész játszik benne, ötször egy óra az időtartam. Jövőre mutatják be, de most novemberben rögzítem az egész anyagot. Ha ennek sikere lesz, úgy érzem, egy izgalmas kísérleti időszak zárult le, és aztán kezdődhet az újabb, hiszen sok elképzelésem van.

R.L.