A
néző előszeretettel találgatja, hogy mi lesz a soron következő fordulat a filmvásznon.
Hitchcock szerint a rendező osztja a lapot, ő irányítja a néző gondolatait.
A titok egyszerű: egy közönséges trükkel másfelé tereli a figyelmet. „Mi tagadás,
én nagyon élvezem, hogy játszom a közönséggel” – mesélte Truffaut-nak. Ez a
rendezőileg jól előkészített váratlanság már korai filmjeiben, így az 1934-ben,
még Angliában forgatott A férfi, aki
túl sokat tudott című alkotásában is jelen van éppúgy, mint érett
műveinek minden jellegzetessége: a véletlenül nűnügybe keveredett hős, a lidércnyomásos
fenyegetettség, az üldözéssorozat… Az angol házaspár svájci nyaralása során
véletlenül összebarátkozik egy ügynökkel, akit meggyilkolnak. Halála előtt azonban
még át tud adni egy üzenetet új ismerőseinek. A házaspárt valaki hallgatásra
inti, s hogy követelésének nyomatékot adjon, elrabolja a kislányukat…A rendező később, 1955-ben, már Amerikában sokkal monumentálisabb eszközökkel, nemzetközi sztárokkal (James Stewart, Doris Day), hollywoodi felhangokkal ismét feldolgozta a történetet. A vakációt sokkal látványosabb képekkel az egzotikus Afrikába helyezte.
A gyerekszereplő kiskamasz fiúvá avanzsált. Az utazás alatt az ő hebehurgyasága idézi elő azt az incidenst, ami azt sejteti a nézőkkel, hogy a kulturális hagyományok közti különbség lesz a főmotívum. A néző agya efelé indul, Hitchcock játéka itt is beválik, mert természetesen a férfiről mesél, aki túl sokat tudott…