EGY VALLON TISZT LEVELÉBŐL,

AKI AZ OSZTRÁK CSÁSZÁRI HADSEREGBEN SZOLGÁLT,

ÉS MAGYARORSZÁG DÉLKELETI RÉSZÉN ÁLLOMÁSOZOTT (1732)

Ami ezeket a magyar kísérteteket illeti, a dolog általában a következőképpen történik: egy férfi bágyadtnak érzi magát, elveszti étvágyát, szemlátomást fogy, és nyolc-tíz nap múlva meghal. anélkül hogy láza lett volna vagy bármilyen más, betegségre valló tünete, kivéve, hogy sápadt, fogy és teste száraz és fonnyadt.

Magyarországon azt mondják, hogy egy vámpír támadt rá és kiszívta a vérét. Sokan kijelentik azok közül, akik így betegedtek meg, hogy egy fehér szellem szegődött a nyomukba, és nem tágít tőlük, akárcsak a saját árnyékuk. Amikor a temesvári körzetben Kalocsa-Bács-i szálláshelyeinken voltunk, abból az ezredből, amelyikben zászlósként szolgáltam, meghalt két tiszt ebben a bágyadásban, és másokat is megtámadott ez a kór, és ők is elvesztek volna, ha ezredünkből az egyik káplár nem vet véget az ilyen megbetegedéseknek azzal, hogy a helyi lakosság által alkalmazott gyógyító szertartásokhoz folyamodott. Ezek fölöttébb szokatlanok, és ámbár csalhatatlan gyógymódnak tekintik őket, nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ilyeneket bárminő szertartásokban.

Kiválasztanak egy fiatal fickót, aki ártatlan a lányoktól, azaz még soha nem hajtott végre nemi aktust. Felteszik egy fiatal csődörre, amelyik még nem hágott meg kancát, soha nem botlott meg, és amelyiknek szurokfeketének kell lennie, egyetlen fehér pötty nélkül. A mént a temetőbe vezetik, és ott ügetnek vele a sírok között keresztül-kasul, és az a sír, amelyen a ló még a bőségesen kimért ütlegek ellenére sem hajlandó átugrani, avámpírsírja.

Kinyitják a sírt, és egy jól táplált, kövér holttestet találnak benne, színe olyan egészséges, mintha vetett ágyban nyugodtan és boldogan aludnék. Egy éles ásó egyetlen csapásával levágják a fejet, mire vastag sugárban ömleni kezd az élénk vörös színű, meleg vér és megtölti az egész sírt. Könnyen vélekedhetnénk úgy, hogy egy vérmes alkatú és külsejű nagy, testes fickót fejeztek le.

Amikor ezzel megvannak, visszahányják a földet a sírba, mire a betegség dühöngése azonnal megszűnik, és az ettől a kórtól szenvedők fokozatosan visszanyerik erejüket, pontosan úgy, ahogy hosszú betegség után a lábadozó talpra áll.

Ugyanez történt a megbetegedett fiatal tisztjeink esetében is. Minthogy az ezred parancsnoka a századossal meg a hadnaggyal együtt éppen távol volt, én voltam a parancsnok, és nagyon bosszantott, amikor megtudtam, hogy a káplár tudtomon kívül megszervezte a dolgot.