Nem, ez nem baj.

A szórakozás, a kikapcsolódás alapvető igény, s nagyon helyes, hogy a kínálatban ott vannak az ezt kielégítő alkotások. Vígjátékok, amiken jókatlehet röhögni, könnyeztető történetek, izgalmas krimik. Senki ne szégyellje magát, ha ilyenre vágyik, ha Thomas Mann ki akart kapcsolódni, ő se Thomas Mannt olvasott. Igaz, neki könnyű volt, Amerikában néha összetalálkozott Chaplinnel. A baj egyfelől az, hogy a szórakoztató művek, a krimik csak ritkán igazán szórakoztatóak, csak ritkán igazán mozgalmasak. Másfelől az a baj, hogy megjelent a mozikban, aminek nem muszáj: a vér, az erőszak, a brutalitás, a félelem. Megjelentek az erőszakfilmek, a horrorok, s perceken belül jön a pornó.

Miért baj ez? - kérdezi esetleg az, aki oly üdítőnek találta a A légy vagy A cápa bosszúja című megrendítő opuszokat.

Azért, mondanám én, (teljesen feleslegesen egyébként), mert deformálnak. Ha a művészet formál, az akciófilm, a horror, a pornó deformál. Agresszív ösztönöket szabadít fel, eltompítja bennünk, ami emberi. Két szexfilm között nem lehet egy csokor ibolyával a kezünkben várni a kedvesünket. Hamis ideológiát kapunk. A horrortól azt, hogy a mi világunkban igazából nincs is semmi baj, nyugodjunk meg, hisz lám, a környezetünkben mégsem történnek olyan szörnyűségek, mint ott a vásznon. A pornótól azt, hogy ez az igazi boldogság, tizenheten egy kanapén, le kell győzni a kispolgári prüdériát. Igaz, Kovács úr az első esetben kellemesen borzonghat, esetleg azonosulhat a pozitív hőssel és Arnold Schwarzenegger táncos lépteivel mehet hazafelé, mint egy titkos szupermen, a másodikban kedvet kaphat egy kellemes estéhez. De ha már pozitív hős, ne a neves izomkolosszus, ha már kellemes este, ne ettől...

Így olyan snassz.

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy hiába beszélek, hogy borsót hányok a falra, sőt azt is tudom, nem egyedül állok én ennél a falnál, vagyunk ott jópáran, hányjuk a borsót, mókás dolgok felette, dehát erre szerződtünk. A piac elve, hogy a néző azt kap, amit kér, mert ebből lesz a nyereség. Szerencsére vannak olyanok, akik nem a piac elvei szerint gondolkodnak: a Mokép megkezdte a no-co, azaz no commercional, nem kereskedelni hálózat kialakítását, amiben épp azokat a filmeket forgalmaznák, amik egyre inkább hiányoznak a mozikból, amik jelentős értékek. Egyelőre tizennégy műről van szó, köztük Tarkovszkij Nosztalgiájáról, Jancsó A pacifistájáról, Antonioni Zabriskie Pointjáról. A cápa talán mégsem falja fel teljesen Bergmant és Fellinit, - ez biztató.

Hát igen, a borsóhányásban az a szép, hogy az ember nem egyedül áll a falnál.

Dr. Magyari Imre

megjelent: Pont Magazin, 1989.09.29. I.évf./1.szám. 25.oldal