Ka’mm háza egészen közel jött, irányítója kiegyenlítette a magasságkülönbséget. Már messziről megismertem, ilyen ovális lila ablakokat éppen Ka’mm épített magának annak idején. A két ház a Des-sivatag fölött lebegett, akár két jókora félig áttetsző gömb.

- Üdv, Ze’nn - kiáltotta Ka’mm a teraszról. Én is kiléptem az enyémre. A gépek közelítették a két házat. A láthatár alján még láttam néhány házat lebegni. Nem csak mi jártunk arrafelé. Szép idő volt, akkor jártunk a ZUN-korszak végén, még a Nagy Esők előtt.

- Üdv. Mi hír?

- Napoleon bevonult Cairoba!

- Hogy az óceáni polip csípje meg - morogtam. - Mennyit vesztettem?

- Száz EE-t, barátom.

Száz energiaegység nem kevés. Ki hitte volna, hogy az a senkiházi kalandor mégis legyőzi az afroázsiaiakat? Amikor a közelmúltban feltűnt, én is csak legyintettem. A képernyőkön láttam később, hogy a 611-es Fogadókörzet legtöbb tagja úgy tett, mint én. Nem vettek őt eléggé komolyan. A fogadószervezet alighanem sokat nyert a fickó révén. Ráadásul Ka’mmal is fogadtam még külön. Ma’rr megint szemrehányásokat fog tenni, ráadásul ismét igaza lesz. Vesztettem.

Átküldtem a száz egység energiát Ka’mm antennájára. Nálam a szint a kritikus hatezer egység körül volt még. El kell mennem a parti forrásokhoz és kitermelni legalább ezret ismét, nehogy a Nagy Esők alatt energia nélkül maradjunk. Nem lenne kellemes leszállni és odalent vegetálni. Azt nem szeretem, és veszélyes is.

Közben félig a képernyőt is figyeltem. A 611-es Fogadókörzet új adatait hirdették ki éppen.

- Én a tizenhetes tétre teszek - hallottam Ka’mmot.

Megnéztem azt is. Kemény dolognak látszott. A fogadást a Túlvilági Híradó utolsó adására alapozták. Napoleon hamarosan Európa ura lesz, vagy elesik valamelyik csatában? Ez a kérdés. Harmadik változat nem volt. Az idő-tényezőt ezúttal nem határozták meg.

- Nem látszik rossznak - mormoltam. Ka’mm lilaablakos háza közelebb úszott:

- Ötvenet teszek az egyes változatra - így Ka’mm. Az arcán ismét ott ült az a kifejezés, amit én a legszívesebben kihívónak neveznék. Töprengtem. Ez a Napoleon nem tetszett nekem. Hány ehhez hasonló alakot mutattak már a Híradóban, mindegyik nagy lendülettel, önhitten tevékenykedett. Mégis elvéreztek, mielőtt...

- Rendben. Ötven arra, hogy elesik a csatában!
*

A RUN-hegyek fölött találkoztam ismét Ka’mmal. A háza ezúttal egy vulkán fölött lebegett. Ka’mm megfigyeléseket végzett a Szövetség számára. Műszerei ellenőrizték a vulkán belső működését. A környéken egész csapat ház verődött össze, csaknem egyforma magasságban. Valaha a régi időkben, amikor őseink állítólag még a bolygó felszínén, helyhezkötve éltek, mozdíthatatlan házaikból “városokat” hoztak létre.

Lenéztem, láttam házam árnyékát. Kis kerek, fekete folt volt.

- Ka’mm, üdv!

- Üdv, Ze’nn! Mit szólsz Napoleon császárhoz? - érdeklődött gúnyosan.

- Hogy téged mindig csak ő érdekel! Mit nyertél vele?

- Összesen talán háromezer egységet, képzeld el! Legutóbb kilencen fogadtunk, hogy visszajön-e élve Moszkvából - újságolta. - Méghozzá itteni, korlátozott időben! Alig két kisegységet tévedtem, de így is nyertem kétszázötven egységet.

- Ahogy téged ismerlek, most is van egy ötleted...

- Van ám! Csak már nem Napoleon, merthogy meghalt. Az új kedvenvcem az orosz hadsereg. Szerintem két nagyegységen belül elfoglalja Törökországot, nyolcvanat teszek erre!

Ezt nem hagyhattam ki. Még hogy az oroszok...? Törökországot? Hogy az óceáni polip csípje meg, Ka’mm sem győzhet mindig!

- Százat teszek ellene!

- Rendben van, Ze’nn. Hamarosan fizethetsz.

- Vagy te nekem.

- Itt maradsz a környéken?

- Talán tovább repülünk, majd meglátom. Visszajövök a nyereményért, behajtom rajtad!
*

A törökök nem hagyták magukat és ezt a fogadást én nyertem. Örültem is neki, mert már nagyegységnyi idők óta folyton csak vesztettem. Nem sokkal korábban találkoztam Ma’rral, két kis utódjával lebegtette házát Afrika partjainál. Akkoriban jött divatba, hogy nálunk is túlvilági neveket adtak a bolygó egyes vidékeinek. Pedig hát az más világ volt, és most is az. De a divat ellen semmit sem lehet tenni, ezt hosszú életem alatt már megtanultam.

Ma’rr csinos volt, nagy szemekkel, arányos végtagokkal. Hamarosan összekapcsoltuk házainkat. Így csökkentettük az energiafelhasználást is, miközben az utódai akkor jöttek át hozzánk, amikor akartak. Így Ma’rr is eleget törődhetett velük. Az egyetlen nézeteltérést az okozta, hogy új társam nem kedvelte a fogadásaimat:

- Keményen dolgozol a forrásoknál, Ze’nn, és maximálisan hasznosítod a központi csillag energiáját is. De folyton a Túlvilági Híradót lesed és fogadásokat kötsz amazok történelméről... Másra is használhatnád a pozitív tudatodat, Ze’nn!

Így zsörtölődött és egy darabig visszafogtam magam. De a hírközlő képernyőjén egyszercsak felbukkant Ka’mm:

- Mit szólsz Szarajevóhoz, Ze’nn?

- Semmit sem hallottam róla. Ki az?

- Egy város. Lelőttek ott egy politikust, alighanem háború lesz Európában.

- Nem lesz! - tiltakoztam. - Ennél azért okosabbak azok...

Ka’mm nevetett. Nyolcvan EE-m bánta a dolgot hamarosan. Akkor egy ideig kerültem őt, ennek Ma’rr örült nagyon. De nehéz ám megszabadulni a szenvedélytől... Így hát időről időre a 611-es Fogadókörzetben is megtettem néhány tétet. Emlékszem, egyszer elrepültünk ZINJAP fölött. Azok ezt hívják Európának. Alaposan megszemléltem felülről, persze semmit sem láttam. Sík, nagyobbrészt halott terep, néhol kiszáradt folyómedrekkel. Ugyanaz és mégsem az, bár az - a polip csípje meg, éppen akkor jöttek át Ma’rr utódai és megkérdezték:

- Ze’nn, hogyan lehet az, hogy Zinjap ilyen néptelen?

- Valamikor lakott volt, de elszennyeződött. Most pihentetjük még párszáz nagyegységnyi ideig, aztán ismét elvetjük a növényzetet. Egyszer majd újraéled ez a táj is.

- És az hogy van, hogy valamiféle idegenek most is laknak itt?

- Nem idegenek, illetve... Szóval, kedvesem, az úgy van, hogy akik most élnek itt, azok tényleg most vannak, de nem itt, hanem egy másik térben.

- Azt hívják Túlvilágnak, ugye, Ze’nn?

- Igen, de ez nem jó meghatározás. Ők nincsenek valamin túl, ők egyszerűen ott élnek, mi pedig itt. Onnan nézve mi vagyunk túl.

- De hiszen... itt vannak - mutogattak lefelé, bár elbizonytalandova. - Hát nem ez az a talaj?

- A bolygó ugyanaz és a részei is. Mindkét térben ugyanott vannak az óceánok és a száraz talajok is. De ez nem ugyanaz a tér.

- És mi van az idővel?

- Ott más az idő. Azt hiszem, gyorsabban halad, mint a miénk.

- És egyesek ezt használják ki arra, hogy fogadásokat kössenek folyton - közölte Ma’rr. Nem is vettem észre, mikor jött ki a teraszra. Hallgattam, az utódok egy ideig még csodálták Zinjapot a magasból, aztán sikerült elterelni a figyelmüket egy globális sugárjátékkal. Csak úgy szikráztak a képernyők, amikor a kicsik végre játszani kezdtek.
*

- Ötvenet teszek rá, hogy Hitler Európa ura lesz!

- Emlékezz Napoleonra, neki sem sikerült.

- És ott van még Sztálin, vagy hogy is hívják...

- Kedves barátom, emelem a tétet.

- Most, csata közben?

- Mire befejezzük az információcserét, megjön a hír. Nézd csak, most írják ki a képernyőre az eredményt.

- Sztálingrád, Hitler-Sztálin, győz az utóbbi...

- Harminc EE-t vesztettem, hogyan nyerjem vissza?

- Hagyd a fogadóirodát, te polip! Inkább velem fogadj!

- Kátszázat teszek rá, hogy azok négyen elfoglalják Berlint.

- Nem vitás. Inkább az legyen a fogadás tárgya, túléli-e az a Hitler, vagy hogy is hívják...

- Nesze neked, főbelőtte magát, Ha ugyan igaz.

- Jöhet az antennámra a nyeremény, csak tessék, tessék!

- Tudod, mi vagy te, Ka’mm? Egy ronda nagy polip!
*

Kijutottunk a felhőkből, parkszigetek felett úsztunk lassan. A Csillag akkor ment le, nyugaton egészen vörös volt az égbolt. Az óceán is színes lett. Az erdők a szigeteken valósággal burjánzottak. A csöndben felhallatszott a házba, ahogy a hullámok ki-kicsaptak a partra.

- Ne haragudj - folytattam a rég elkezdett információcserét. - Én sem vagyok tökéletes. Tapasztalhatod, rendesen dolgozom, nem kábítom magamat.

- Csak fogadni szoktál - mosolygott Ma’rr.

- Talán nincs más rossz tulajdonságom. És veled akarok élni mindig.

Vallomásom után nagy csönd lett. Még sohasem közöltem vele ilyen egyértelműen. Ma’rr hallgatott. Ha most nem közöl semmit, ha nem mutat egy kis engedékenységet, mihez kezdek?

- Kihasználjátok, hogy mindenről tudunk, ami odaát történik és hogy ott igen gyorsan rohan az idő - vélte Ma’rr. - Nem szép dolog.

- Hiszen nekik semmi bajuk sem lesz ettől. Még csak nem is tudnak rólunk. Az ő életük úgy zajlik, mint máskor - védekeztem, talán nem túl meggyőzően. Ma’rr mégis megenyhült, vidámság bújkált benne:

- Ereszkedjünk le, szeretnék úszni az óceánban!

Megtettük. Az összekapcsolt házgömbök a hullámokon himbálóztak, mi meg a lenyugvó csillag felé úsztunk.

- Nincs ellenemre, ha... ha időnként fogadásokat kötsz - közölte Ma’rr halkan. De én hallottam és örültem neki.

Lehet, a gondolati energia rajtam kívül mást is elért? Nem csak az én tudatomat? Mert hamarosan megcsillant fölöttünk egy lefelé ereszkedő harmadik gömb. Nem is csodálkoztam túlságosan, amikor egy hullám éppen felemelt és láttam a lila ablakokat. A magasból a terasz korlátján kihajló Ka’mm kiáltott le:

- Ze’nn! Van egy százasom arra, hogy az amerikaiak győznek Vietnamban!

- Szerintem vesztenek! Kátszázat teszek rá! - kiáltottam vissza és Ma’rr nevető arcába pillantva tudtam: megfordult végzetem, mostantól kezdve mindig nyerni fogok.