Utazás a Holdba
(Le Voyage dans la Lune, 1902)

  1902-ben készült el az a film, amely sokak szerint a fantasztikus film elsõ kiemelkedõ alkotása, úttörõ darabja, de ezen túlmenõen óriási hatást gyakorolt a világ filmmûvészetére is.

Hogy miért? A századelõn a mozgóképet, a filmet pusztán érdekességnek tekintették, múló divatnak, múló játékszernek. Maguk a Lumiére fivérek sem hittek a mozi jövõjében. A pár évvel ezelõtti nagysikerû bemutatók elveszítették varázsukat, az életjelenetekrõl forgatott tekercsek már alig izgattak fel akárkit is. A fejlõdés megtorpant, a nézõk elfordultak tõle, a mozi a vásári átványosság szintjére redukálódott.


A mozgó képek, mint érdekesség szerepeltek csak. Ahhoz, hogy a film kikerüljön ebbõl a zsákutcából, a filmeket újból érdekességekkel kellett megtölteni. Nem lefilmezni a valóságot, hanem újdonságokat mutatni.Ezt a feladatot oldotta meg Georges Meliés, ahogy õ mondta: a filmet a "színpadszerû elõadások felé vezetõ úton" elindította.

 
Egyik legjelentõsebb - és legismertebb - alkotása az Utazás a Holdba. Jules Verne 1865-ben kiadott, azonos címû regényének, és H.G. Wells Földrõl a Holdra c. regényének az ötvözetére épül a cselekmény. A filmet a rendezõ saját produkciójában készítette el - Star Film -, s saját bevallása alapján 1500 aranyba került. (Más források 10.000 frankról szólnak.)

1902-ben a vetítések zöme mutatványos sátrakban zajlott, és már ekkor felmerült az igény, hogy a gyártási költségek megtérüljenek. Akkoriban a kópiák eladása - és nem kölcsönzése - révén képzelték el a forgalmazást. Meliés 500 frankért árulta filmjét, amit akkor sokan drágállottak. Végül a a film gyorsan terjedõ szenzációs híre nyereségessé tette a Holdutazást.Amerikában talán még nagyobb sikert könyvelhetett el a film: sokan egyszerûen lemásolták - Edison is! - és úgy terjedt. Emiatt Meliés fivére vezetésével fióküzletet hozott létre a tengeren túlon, és hatalmas nyereségre tett szert ezáltal.